Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-15

1041 Az Országgyűlés 15. ülése, 1977. március 17-én, csütörtökön 1042 Tisztelt Országgyűlés! A közérdekű bejelentésekről szóló törvényjavaslatot a módosítással együtt elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Szávó Béla kép v i selő tá rsunk. SZÁVÓ BÉLA: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elv társnők! Kedves Elvtársak! Az Országgyűlés előtt levő törvénytervezet a hosszú évek gyakorlati tapasztalata alapján értékelhetően hiányt pótló jellegű. A közérdekű bejelentések, a közérdekű javaslatok, valamint a panaszok keveredése a hatósági munkában sok esetben bonyodalmat, tisztázatlan problémák tömegét okozta. A törvényjavaslat az élet sokszínű produktumára nyilvánvalóan nem adhat kielégítő választ, viszont közelebb visz a -megoldáshoz, és várhatóan csökkenti a bürokráciát. Várhatóan akkor, ha minden intézkedésre jogosult szerv a hatáskörébe tartozó ügyeket becsületesen ellátja és különböző szervek külön igazoiójelentéseket egy-egy ibeadvány intézésével kapcsolatban nem kérnek. Az eddigi gyakorlat alapján egy aktív közérdekű (bejelentő legalább öt helyre küldött beadványt, mely imind visszakerült a hatásköri szervhez, azzal a megjegyzéssel, hogy a (bejelentőt, valamint a szervet is tájékoztassuk az ügy elintézésének módjáról. Reméljük, hogy a törvény hatályosulása az ilyen jellegű ügyintézést kiküszöböli. Hiánypótló jellegű a törvényjavaslat azért is, mert a felsorolt ügytípusok intézését a vállalatokra is kiszélesíti. Ezzel megszűnik az a helytelen gyakorlat például, hogy a imunkaügyi kérdésekben, panaszügyekben, más közigazgatási területen dolgozó, de egy közigazgatási területen lakó állampolgárok a helyi tanácsot tegyék felelőssé vagy bíróvá. Ilyen jellegű ügyek, megkeresések, panaszok még a vidéki tanácsoktól, illetve a vidéki vállalatoknál dolgozó állampolgároktól is érkeznek. Pedig minden beadványt, panaszt ott lehet érdemben elintézni, ahol keletkezett. Ismeretek, valamint illetékesség hiányában csak a bürokrácia növelhető. A törvénytervezetből következik, hogy a vállalatok, intézmények, ipari szövetkezetek, termelőszövetkezetek vezetőinek a jövőben, tehát a törvény kihirdetése után a területükön keletkező ügyek döntő többségében intézkedési kötelezettségük lesz. Az ügyeknek helyben, gyorsan és érdemben történő elintézése a szocialista demokratizmus gyakorlati megnyilvánulása. Ezt pedig mindannyiunknak elő kell segítenünk. Engedtessék .meg, hogy néhány gondolat erejéig az állampolgárok panaszügyeivel is foglalkozzam. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a panaszok áradata pártatlan és állandóan növekvő tendenciájú. Ennek okát, ha vizsgáljuk, néhány következtetést le tudunk vonni. Először is oka lehet egyes esetekben a lassú, bürokratikus ügyintézés, az érdemi döntések halogatása, az ügyaltatás. Az ilyen típusú ügyintézéstől egyetlen állami szerv sem mentes, bár az ügyintézésre nem ez a jellemző. Ennek ellenére az állami szervek vezetőinek is vannak az ügyintézés javítása terén tennivalóik. Másodszor: állampolgári jogtalan türelmetlenség, az egyéni érdekek túlzott előtérbe helyezése, a társadalmi együttélés szabályainak csak másokkal történő betartatása, túlzott kényelemszeretet és még sok minden más. Például mindenki, külföldi és belföldi látogató megcsodálja fővárosunk természeti fekvését, ódon és új városrészeit, remek épületeit. Ugyanakkor hozzáteszik, hogy piszkos és gondozatlan. Ilyen megjegyzéseket egyes megyei városokra is hallottunk. Mindezért összefoglalóan a tanácsokat marasztalják el. Pedig nem hiszem, hogy volna olyan megyei, fővárosi tanácsi funkcionárius, aki csak azért szemetelne, hogy a közvélemény ne feledkezzék meg róla. Az utcai szemét döntő többségét a tapasztalatok szerint azok szórják el, vállalatok és személyek, amelyek, illetve akik a városok, így fővárosunk tisztaságáért, illetve rendetlensége ellen emelnek szót és panaszkodnak. Persze az állami vezetőknek is meg kell tenniük mindazt, ami hatáskörükbe tartozik. De ha csak az egyik fél tesz, a másik panaszkodik, az rendkívül egyoldalú szerelem, amiből nemzetgyarapodás, népszaporulat nem származhat. Ebből következik, hogy a szocialista demokratizmus kétoldalú: jogokat és kötelezettségeket tartalmaz, amelyeknek betartása minden magyar állampolgárra nézve kötelező érvényű. Harmadszor: azoknak az állampolgároknak a tábora, akik sportból vagy megszállottságból élnek panaszkodás! jogaikkal. E típus okoz minden létező szervnek gondot, munkaerőt von el hasznos tevékenységtől, növeli a bürokráciát, hárfázik az ügyintézők idegein, embereket vádol meg, szerveket szelektál, hogy vélt, vagy egyes esetekben tényleges sérelmére gyógyírt kapjon. Hogy ez mennyire így van, a sok száz példa közül szeretném egy példával alátámasztani. Egy kerületi állampolgár, mert a lakótársa zavarta nyugalmát, írt a rádiónak, hogy naponta többször olvassák be a csendrendeletet. Természetesen nem teljesítették. Akkor írt ugyanebben a tárgyban a Minisztertanács hivatalához. Ugyanezt megküldte a Fővárosi Tanácshoz is. A Minisztertanács a panaszt áttette az eljárás lefolytatására a kerületi tanács igazgatási osztályához. A panaszos 'most egy fenyegető, a kerületi tanács munkáját elmarasztaló levéllel fordult a Fővárosi Tanácshoz. A levél illetékességből átkerült a kerületi tanács igazgatási osztályához. Az első fok hatósági határozattal elmarasztalta a lármás szomszédot és megbírságolta. A panaszos ezzel nem értett egyet. Fellebbezett másodfokra. A másodfok alaptalan panasznak minősítette és elutasította. Persze a háborúság ezzel nem ért véget. Ugyanis az előző panaszos újra feljelentette szomszédját hangos kutyaugatás miatt. (Derültség.) Ebben a tárgyban párhuzamosan feljelentést tett a Fővárosi Tanács V. B. mezőgazdasági és élelmezési főosztályához, a XVI. kerületi ta42 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ