Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-15

1037 Az Országgyűlés 15. ülése, 1977. március 17-én, csütörtökön 1038 zését ma nem tartják időszerűnek. Igaz, hogy népgazdaságunk volt már kedvező körülmé­nyek között, és meggyőződésem szerint lesz is. De nem lehet elfogadni, hogy a mai népgazda­ságunk olyan szegény, hogy egy ilyen közérde­kű jogos, több száz családot érintő kérdésben ne tudnánk orvoslást találni, A válasz nem fogadható el azért sem, rnert az ellentmond a párt és a Miniszter tanács által Hozott alapvető szociálpolitikai elveinknek, aiine­lyek külön figyelmet és támogatást nyújtanak egyéb Kérdésekben is a több családosak es nyugdíjasok számára. Ma már ott tartunk, hogy az Ingatlankeze­lő Vállalat bírósági utón keresi a tartozások rendezését. A bírói szervek végrehajtást kény­telenek eszközölni, és nem egy nagycsaládos vagy nyugdíjas ingóságait lefoglalni. Ez az álla­pot sem társadalmi, sem politikai szempontból nem tartható fenn, főleg nem azért, mert nem az érintett lakókon múlik, nem ők tehetnek ar­ról, hogy ilyen fűtési technológiával épült laká­sokban laknak. Tisztelettel kérem most már a Pénzügymi­nisztériumot, az Építésügyi és Városfejlesztési, a Nehézipari Minisztériumot, hogy együttesen vizsgálják meg a közérdekű (bejelentés lényegét és tartalmát, hogy az 5 éve húzódó közérdekű bejelentés méltányos és kedvező elintézést nyer­jen. Amikor ezt kérem, és a két negatív példát említettem, lényegében a törvény szükségessé­gét akartam indokolni, azt bizonyítani, hogy az elért eredmények mellett a közérdekű bejelen­tések, panaszok intézésénél vannak még jócs­kán tennivalóink és feladataink. Tisztelt Országgyűlés! A gyakorlat által igazolt régi tétel, hogy a jogalkotás próbája a jogalkalmazás. Ezért úgy gondolom, hogy a tör­vény elfogadása után széles körben kell ma­gyaráznunk annak tartalmát, lényegét és jelen­tőségét. Nagy feladat hárul a jogpropagandára, amely nem nélkülözheti a jövőben sem a Ha­zafias Népfront és más tömegszervezetek szer­vező, véleményező munkáját, a rádió, a televí­zió, a sajtó rendszeres segítő közreműködését. Meggyőződésem, hogy a törvény jó alapot, megfelelő keretet biztosít a közérdekű bejelen­tések, javaslatok és panaszok intézéséhez, ujabb lehetőséget teremt az állampolgároknak a köz­ügyekben való részvételre. A törvényjavaslat érdeme abban is megnyilvánul, hogy jobban védi a javaslattevő állampolgárokat, ugyanak­kor elítéli az alaptalan, rágalmazó, rosszindula­tú bejelentéseket. Ami a tanácsszerveket illeti, a törvény egy­értelműen növeli ezen szervek felelősségét. Kü­lönösen nagy feladat hárul a törvény végre­hajtásával kapcsolatban a választott testületek­re és szakigazgatási szerveinkre. Talán úgy le­hetne fogalmazni: ahogyan intézzük a lakosság jogos panaszainak orvoslását, olyan mértékben erősítjük tovább a tanácsok és a lakosak közöt­ti kapcsolatot, az állami életet, a szocialista de­mokráciát, a kölcsönös bizalmat. Mivel az előterjesztett törvényjavaslat ilyen nemes célt szolgál, azt elfogadom, és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 90 percre felfüggesztem. (Szünet: 13.15-től 14.45. — Elnök: INOKAI JÁNOS) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácsko­zásunkat folytatjuk. Szólásra következik Dar­vasi István képviselőtársunk. DARVASI ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Korom Mihály elvtárs miniszteri expozéjával, valamint az előadói beszéddel egyetértek. Mind­járt hozzáteszem, hogy bármily különösnek lát­szik, az előttünk fekvő törvényjavaslatnak nem­zetközi vonatkozása is van. Most folyik ugyanis egy mesterségesen szított, központilag irányí­tott antikommunista kampány a tőkésországok egyikében, másikában az emberi jogok ügyé­ben. Többek között az Amerikai Egyesült Álla­mokban, amely ország tudvalevőleg még csak alá sem írta a tizenegy évvel ezelőtt az emberi jogokról elfogadott ENSZ-okmányt. Mi pedig, mint szocialista társadalmi rend­szer, és mint annak parlamentje, egyébét sem teszünk, mint politikai, gazdasági, kulturális eszközökkel, egészen konkrétan, például tör­vényhozással és a kormány beszámolóinak meg­hallgatásával segítjük az emberi jogok legtel­jesebb, igazi érvényesítését és igyekszünk elhá­rítani azokat az akadályokat, amelyek e jogok gyakorlásának útjában állanak. Bizonyítja ezt a most naDirenden levő törvényjavaslat is. Tisztelt Országgyűlés! Az eddigiekből már kitűnhetett, hogy a törvényjavaslattal egyetér­tek, módosítási javaslatom nincs. Mindezt azon­ban elintézhettem volna azzal is, hogy a sza­vazásnál az egyetértőkkel együtt emelem fel a kezemet. Hogy mégis szót kértem, annak két oka van. Az egyiket, a külpolitikait már el­mondtam, a másik ok az: szeretném, ha mind­annyiunk előtt világos lenne, imiért van szükség erre a törvényre. Azért, hogy ezzel is akadályo­kat hárítsunk el az emberi jogok érvényesülé­sének útjából. Erre a törvényre akkor nem vol­na szükség, ha nem lennének panaszok, vagy ha minden panaszt kellően orvosolnának. Az első egyelőre megoldhatatlan, már csak a sokrétű, folyton változó, növekvő igények miatt is, meg a lakosság nagy részének a jog­ban való járatlansága miatt is. Aztán vannak egyszerűen orvosolhatatlan vagy jogosulatlan panaszok, sőt, indokolatlan vádaskodások is, amelyeket azonban szintén ki kell vizsgálni. Meg aztán notórius perlekedők mindig voltak, és egy ideig valószínűleg lesznek is. Mégis azt mondom, a törvény azért szükséges, mert job­ban kell intézni az ügyeket. Nem elintézni, mert ez minden ügyben nem lehetséges, lévén sok ügy, amely csak a panaszlónak ügy, a va­lóságban nem. A törvény persze nem fog mindent egycsa­pásra megoldani, mint ahogyan az életbevágóan fontos környezetvédelmi törvény végrehajtásá­ért, vagy pusztán azért, hogy komolyan vegyék, egyelőre még szintén harcolni kell. Ügyeket intézni annyi, mint utánanézni, megvizsgálni,

Next

/
Oldalképek
Tartalom