Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-14

Ô93 Az Országgyűlés 14. ülése, 1976. december 17-én, pénteken 994 ra, de a tettekben — a tettekben — egyek va­gyunk. Mi is így felelünk a kihívásokra: békés egymás mellett élés, béke, biztonság, leszerelés, atomfegyverek megsemmisítése, együttműködés, társadalmi haladás, igazságosság, faji egyenlő­ség, a helsinki záróokmány elveinek érvénye­sítése Európában, s Európán kívül. Feleleteink­ben nincs különbség. Felvetődhet a kérdés, hogy miért beszélek egy külügyminiszteri beszámolót követően az egyházról és az egyházak szolgálatáról a szocia­lizmusban, továbbá a marxisták és a keresztyé­nek együttműködéséről a mi társadalmi ren­dünkben. Azért, mert ez nemzetközi kérdés is. A legtöbb nyugati országban azt állítják, hogy az egyház nem tud létezni a szocialista társa­dalmi rendben, hanem csakis kapitalista körül­mények között, és a társadalmi változást, új társadalmi struktúrát, vagy éppen szocializmust igénylő tömegeknek, akik között igen sok a val­lásos ember, azt mondják, hogy az egyháznak a szocializmusban fel kell adnia elvi alapjait, és el kell árulnia eíedeti küldetését. Ennek érde­kében a nyugati országokban tevékenykedő bi­zonyos keresztyén csoportok és sajtóorgánumok olyan rémmeséket írnak le a szocializmusról, és olyan rágalmakat szórnak a szocializmusban élő egyházak képviselőire és vezetőire, ami már megkérdőjelezi ezeknek a sajtóorgánumoknak és cikkíróknak keresztyén integritását, tehát azt, hogy ezek egyáltalán keresztyén emberek-e, vagy a múltból előjött modernizált keresztes­lovagok. Több hetes amerikai körutam alkalmából az elmúlt tavasszal a sajtókonferenciákon és egyházi alkalmakkal legtöbbször ezt a kérdést tették fel nekem: mondja meg őszintén, tud-e élni és szolgálni az egyház a szocializmusban, örültem, hogy számos nagy amerikai lap — politikai és egyházi egyaránt — becsületesen megírta becsületes válaszomat. Igen, az egyház tud élni és szolgálni a szocializmusban, elvi, teo­lógiai engedmények nélkül, egész népünk ja­vára. Meggyőződésem szerint ennek komolyan­vétele és elfogadása elősegíthetné a nyugati or­szágokban is azt, hogy a keresztyének és a ha­ladó erők bátran együttműködjenek a béke biztosításáért, a demokráciáért és a társadalmi haladásért, vagyis az a népfrontpolitika, amely hazánkban a marxistákat és a keresztyéneket a nemzeti egység jegyében közös cselekvésre tud­ta összeölelni, és amely olyan szép eredménye­ket hozott népünk életében, jó gyümölcsöket teremthetne nagyobb területeken és nagyobb összefüggésekben is, az európai népfront kere­tében is. Ezzel összefüggésben kell megemlítenem, hogy a helsinki záróokmány aláírása óta több nyugati országban aktivizálódtak azok a csopor­tok — éspedig nemcsak egyháziak —, amelyek azt hiszik, hogy nekik kell számon kérniük a szocialista országoktól és azok egyházaitól a hel­sinki záróokmányban foglalt elvek közül külö­nösen is azt, amelyik az emberi jogok és alap­vető szabadságjogok tiszteletben tartására vo­natkozik, beleértve a gondolat, a lelkiismeret, a vallás és meggyőződés szabadságát. Különö­sen Belgrád előtt. Természetesen a lelkiismereti és vallássza­badságot mi is szeretjük, és igényelnénk is, ha az a szocialista társadalomban nem volna, örü­lünk azonban annak, hogy a Magyar Népköz­társaságban nemcsak tiszteletben tartják az em­beri jogokat, hanem messzemenően gyakorolják és élik is, és a lelkiismeret- és vallásszabadság nemcsak az alkotmányban van biztosítva, ha­nem a gyakorlatban, az életben is. Szabadon prédikálunk, tanítunk, végezzük sajtó- és szere­tetmunkánkat, gondoskodunk a lelkészképzés­ről és a személyes lelki gondozásról. Ez még akkor is tény, ha időnként egyes esetekben, he­lyi szinteken vannak is kisebb problémák, ame­lyek rendezést igényeinek. Ugyanakkor annak a határozott meggyőződésünknek adunk han­got, hogy a nyugatiak részéről a tíz alapelvből ennek az elvnek mindenek fölé helyezése ten­denciózus és eltorzítja a helsinki záróokmány tartalmát: úgy tűnik ugyanis nekünk, hogy ha egyes nyugati köröket csak a vallásszabadság kérdése érdekli a helsinki záróokmányban, ak­kor másodrendűvé teszik a békés egymás mel­lett élés és együttműködés elvét, vagy akár az államok közötti vitás kérdések békés úton, és nem fegyverekkel való megoldásának ügyét. A helsinki záróokmány azonban egységes egész, amelyben a különböző elveket nem lehet egy­mással kijátszani, egymás fölé és egymás alá helyezni. Mondhatom így is: nem három kosár­ról van szó, csupán egyről. Hadd utaljak arra is, hogy ez az elvi ala­pon nyugvó őszinte és jó viszony, amely az állam és az egyház között a szocializmust építő Magyarországon olyan sok gyümölcsöt terem, bátorítást jelent azokban az afrikai országok­ban is, amelyek most mennek át a nagy társa­dalmi, gazdasági és politikai változásokon, és a társadalmi berendezkedés szocialista útját és módját választották. Ezekben az új úton haladó országokban ott vannak a keresztyén egyházak is, és meg akarják találni helyüket és szolgá­latukat az új társadalomban, szocialista körül­mények között. Ezzel összefüggésben szívesen érdeklődnek a kelet-európai szocialista orszá­gokban élő egyházak élete és körülményei iránt, hiszen ezek az egyházak hamarabb ke­rültek a szocializmust építő társadalomba. Mi örömmel osztjuk meg tapasztalatainkat velük, és bátorítjuk őket az új társadalmi rend válla­lására és abban való pozitív szolgálatra. E helyen sem hagyhatom említés nélkül, hogy a Keresztyén Békekonferencia lankadat­lanul hívja közös erőfeszítésre a keresztyén egyházakat a békéért, a biztonságért és a tár­sadalmi igazságosságért. Szolgálatához a magyar egyházak jelentős segítséget adnak. Legalább néhány mondatban hadd szóljak arról még, hogy a szocializmusban élő egyházak, benne a magyar egyházak munkája, éspedig előremutató munkája nem hiábavaló a világ egyházainak közösségében. Sokszor küzdelmes az utunk, de nem eredmény nélküli. Ismert, hogy az Egyházak Világtanácsa Nai­robiban tartott nagygyűlésén támadás érte a szocialista országokat, és az azokban élő egy­házakat éppen a helsinki záródokumentum tár­gyalása közben. A nagygyűlés lényegében ott és akkor a hidegháború eszközévé lett. A szo­40* ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom