Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-14

987 Az Országgyűlés 14. ülése, 19' mok együttműködésének szélesítését célzó intézkedések kimunkálásában, a szocialista országok közös javaslatainak kidolgozásában és végrehajtásában, valamint a békének ártó lépések meghiúsításában. A Magyar Népköztársaság részese a leszereléssel összefüggő nagy jelentőségű nemzetközi erőfeszítéseknek is. Országunk tagja a Genfi Leszerelési Bizottságnak. Ott is igyekszünk érvényesíteni népünk, és a szocialista közösség érdekét. A közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről Bécsben folyó tárgyalásokon — mint ismeretes — hazánk megfigyelői státusszal rendelkezik. A testvéri szocialista országokkal együtt azon munkálkodunk, hogy előrehaladást érjünk el a tárgyalásokon. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim ! A Magyar Népköztársaság és más országok viszonyának kedvező alakulását nagyban elősegíti az Országgyűlés aktív tevékenysége, különösen a külföldi parlamenti küldöttségek fogadása, és más országok parlamentjeinek meghívására történő magyar látogatás. Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy itt az Országgyűlés fórumán mondjak köszönetet a kormány nevében ezért a munkáért. Külpolitikai tevékenységünknek a jövőben minden jel szerint még cselekvőbbé kell válnia. Ezt az élet diktálja. Fel kell készülnünk arra, hogy még több, még sokrétűbb feladatot kell megoldanunk. A kormány tudatában van ennek és erőfeszítéseket tesz, hogy pártunk XI. kongresszusán elfogadott külpolitikai irányvonal a gyakorlatban megvalósuljon. Mindig is hangsúlyoztuk: annak, hogy a nemzetközi színtéren kifejtett tevékenységünk gyümölcsöző és eredményes lehessen, a jó belpolitika az alapja. A Magyar Népköztársaság soha nem tapasztalt nagy nemzetközi tekintélye; jó hírünk a világban elsősorban ennek köszönhető. Népgazdasági terveink teljesítése, a menetközben felmerülő belső problémák zökkenők nélküli megoldása tehát a legszorosabban összefügg a külpolitikával. Ezek biztosítják a feltételeket ahhoz, hogy kormányunk jól teljesíthesse a pártunk és népünk által eléje állított nemzetközi feladatokat. Tisztelt Országgyűlés! Ennyiben kívántam kifejteni kormányunk álláspontját az időszerű nemzetközi kérdésekről és külpolitikánkról. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az előterjesztett beszámolót vitassa meg és fogadja el. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a beszámolóhoz négy képviselőtársunk jelentkezett hozzászólásra. Barcs Sándor képviselőtársunk felszólalása következik. BARCS SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Az utóbbi időben egyre gyakrabban jut eszembe József Attila „Munkások" című költeményének kezdő versszaka: „Forgolódnak a tőkés birodalmak, Csattog világot szaggató foguk, Lágy Ázsiát, borzoló Afrikát falnak S mint fészket ütik le a kis falut". Az osztályharcos költő e műve körül valóságos kis irodalom született, s a tanulmányok szerzői megállapították, hogy a költő a nemzetközi helyzet tökéletes 76. december 17-én, pénteken 988 elemzését írta meg benne. Ennek immár négy és fél évtizede. Azóta nagyot fordult a föld kereke. Elkoptak a világot szaggató fogak. Ázsia és Afrika népei felszabadultak, a szocialista országok száma megnőtt és szaporodóban van. S ha az imént a költőt idéztem, hadd idézzek egy másiK, kemény acélból és ugyanakkor lágy érzelmekből összeszőtt kommunistát, Fidel Castrót, aki a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXV. kongresszusán a következő felejthetetlen kijelentést tette: „Ha nem lenne a Szovjetunió, a tőkés hatalmak a nyersanyagforrások hiánya miatt és az energiaválság közepette ismét gondolkodás nélkül hozzáfognának a világ felosztásához. Ha nem lenne a Szovjetunió, el sem lehetne képzelni a függetlenségnek azt a mértékét, amelylyel ma a kis országok rendelkeznek, sem azt, hogy a népek sikerrel küzdenek természeti kincseik visszavételéért és saját ellenőrzésük alá vonásáért. Mindenütt, ahol vannak hálás szívek, ahol él az igazságérzet és a józan ész, emlékezni fognak erre". A jövő esztendőben ünnepeljük Lenin októberének 60. évfordulóját. Ez különös alkalmat fog adni arra, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk Lenin pártjának korunkban beteljesedett igazságaira. Az ideológiai barikád túlsó oldalán álló ellenfeleink, bár a szocializmus világrendszerének realitásai egyre inkább betörnek — hogy úgy mondjam — valóságtudatukba, természetszerűen vonakodnak felismerni és még kevésbé elismerni, hogy reges régen túlhaladott értékrendszerükkel szemben 1917 októbere óta egy másfajta igazság, a történelem első szocialista forradalmában győzelmes munkásosztály igazsága és értékrendszere hódítja meg azokat a százmilliókat, akiknek a kapitalizmus egyetlen valóban szent szabadsága, a harácsolás szabadsága már semmit, még csak ígéretet sem nyújthatott. „A világ a szó szoros értelmében a szemünk láttára változik, mégpedig jó irányban" — mondotta Brezsnyev elvtárs az SZKP kongreszszusán. Azt hiszem, mindnyájan teljes meggyőződéssel csatlakozhatunk a világfejlődésnek ehhez a realizmust sugárzó értékeléséhez. Aligha szükséges itt hozzátenni, hogy ez a történelmi optimizmust árasztó helyzetmegítélés a világforradalmi folyamatok elemzésén alapul. Olyan elemzésen, amely reálisan számolt a szocialista rendszer politikai, gazdasági és ideológiai befolyásával, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomnak, valamint más haladó erőknek a harcával, a nemzeti felszabadító mozgalmak antiimperialista forradalmával és mind e folyamat együttható, egymást kölcsönösen felerősítő és egymást meghatványozó erejével. Olyan együttes erő ez, amely rákényszeríti a tőkés világra a békés egymás mellett élés elvének és gyakorlatának elfogadását. A próbakő Európa. Több mint három évtizede élünk itt békében és közel másfél esztendő telt el a nagy jelentőségű helsinki tanácskozás óta. Az utóbbi időben nem rendeztek olyan nemzetközi politikai tanácskozást, amelyen ne szerepelt volna a helsinki dokumentum témája. Nem telt el olyan nap, hogy a világsajtó vala-