Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-14

949 Az Országgyűlés 14. ülése, 1976. december 17-én, pénteken 950 nek rossz műszaki állapota, felszerelésének, szemléltető eszközökkel való ellátottságának fo­gyatékosságai jelentik. Ez egyébként közműve­lődési intézményeink egy részére is vonatkozik. Az épületek jó része, különösen azokban a kis községekben, ahol más, nem ritkán gazda­sági célra épített házakat alakítottak át okta­tási vagy közművelődési célokra — elöregedett. Megfelelő karbantartásuk az épület értékének egy százalékát kitevő felújítási alapból nem biz­tosítható. Az intézmények műszaki állapotáról az irányító tanácsok gyakran nem is rendelkez­nek pontos információval, ami a felújításra, korszerűsítésre kerülő épületek tervszerű, fon­tossági sorrendben való kijelölését hátrányosan befolyásolja. Tisztelt Országgyűlés! A problémák felvázolása során nem hagy­hatom említés nélkül azt sem, hogy a kollégiu­mi ellátás, és az általános és középiskolai étkez­tetés vonatkozásában lényegében nincs előreha­ladás. Ezek semmiképpen sem elhanyagolható jelentőségű problémák. Különösen egy olyan megyében mint Baranyában, ahol vidékről jár iskolákba az ország összes bejáró diákjainak 10 százaléka, és abban a városban, Pécsett, ahol a közétkeztetés általában is, a diákétkeztetés is, messze az országos átlag alatt van. Kedves Elvtársak! Az általános és a közép­iskolák gondjaival foglalkoztam — bár magam egyetemi oktató vagyok. Eredetileg felsőoktatá­si problémákról akartam szólni, de látva az al­sóbb fokú oktatás helyzetét, úgy éreztem, indo­kolt ennek nagyobb teret szentelnem. Hiszen a mi munkánk hatékonysága is nagymértékben attól függ, milyen ismeretekkel és készségek­kel rendelkező hallgatókkal foglalkozunk. Ami sajátos felsőoktatási problémáinkat illeti, egyet­len körülményre szeretném tisztelt képviselő­társaim figyelmét felhívni. A felsőoktatás egyetlen felelős dolgozója sem vitatja az alsó- és középiskolai oktatás ki­emelt kezelését. Maholnap azonban már a szin­ten tartás sem látszik biztosítottnak a felsőok­tatás területén. Alig van egyetem, amelyik ne küzdene épület- és helyiséggondokkal. Tisztá­ban kell lennünk azzal, hogy minden éves ha­lasztás növeli a későbbi megoldáshoz szükséges •mvagi erők nagyságát. Kollégiumok, oktatási felszerelések éppen olyan elengedhetetlen felté­telei a színvonalas és a korszerű felsőoktatás­nak, mint az alsó- és középfokú oktatásnak. Va­lamennyien tudjuk, hogy e vonatkozásban is igen imponáló eredményekkel büszkélkedhe­tünk. Az arányokban azonban igen nagy és né­ha indokolatlan eltérések vannak, amelyek nem ritkán felesleges feszültségek okozóivá válhat­nak. Bízunk abban, hogy a gazdasági helvzet kedvező alakulása néhánv év múlva lehetőséget nd maid arra. hogv az oktatási és a kult'iráli.s oéVi költségvetési előirányzatok aránva a ielen­lecnnél nagvobb lesz. Néha még ma is vitatkozni kell annak elfogadtatásáért is; hor*v a társada­lomtndománvok oktatása és a kutató munkáia <ipm rsnk naoír- és ceruzaigénves. Ahhoz. hor*v n tnHománvácrak betöltsék a tőlük méltán el­von- q7prer>et és segíthessék a nárt- ós niinmi döntések megalapozását — amit egvébként a XI. pártkongresszus határozata is megfogalma­; zott — korszerű eszközökre, gépekre is szük­| ség van. Csak ily módon képesek olyan eredmé­nyek elérésére, amelyek biztosíthatják, hogy a tudomány és közte a társadalomtudomány is, j mindinkább termelőerővé váijék. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő­, társaim ! A párt Központi Bizottságának 1969-ben ki­adott tudománypolitikai irányelveiben olvassuk ! a következőket: ,,A tudósnak kötelezettségei vannak, népével, országával szemben. A szocia­lizmust építő magyar nép joggal várja el a tu­domány művelőitől, a szocializmus, a társadal­mi haladás iránti elkötelezettséget. Arra törek­szünk, hogy a tudomány művelői között általá­nossá váljék a marxizmus—leninizmus elmélete és módszere. A tudósnak fel kell ismernie a társadalom igényeit, számolnia kell az ország lehetőségeivel." Majd másutt: ,,Az egyetemek részvétele a kutatási tevékenységben mennyisé­gileg nem éri el a kívánatos szintet, rosszabb a nemzetközi arányoknál. Az egyetemek vi­szonylag kevés támogatást kapnak a kutatás­hoz, holott az egyetemeken jelentős kihaszná­latlan tudományos kapacitás áll rendelkezésre. Az oktatás színvonalának fejlesztéséhez is nél­külözhetetlen tudományos kutatás és az ehhez szükséges eszközállomány az egyetemeken nem fejlődött megfelelő ütemben." Ügy érzem, tisz­i telt Országgyűlés, hogy a tudománypolitikai irányelvek e megállapításai ma is időszerűek. Tudjuk, hogy az irányelvekben rögzített célki­tűzések nem valósíthatók meg máról holnapra. Aligha nevezhető azonban irreálisnak az az igény, hogy e vonatkozásban is tegyünk minden évben egy-egy lépést előre, és adjunk nagyobb támogatást az egyetemeken folyó kutató mun­kának. Az 1977-es költségvetés kulturális előirány­zata, ami 7—8 százalékkal haladja meg az 1976. évi várható kiadásokat, nagyon szerény lehe­tőséget ad az előrelépéshez. Ilyen körülmények között még több múlik rajtunk, az irányítás és a végrehajtás különböző láncszemeiben dol­gozókon. A rendelkezésre álló anyagi eszközök ésszerű elosztásával, nagyobb fegyelmezettség­gel és jobban összehangolt munkával nagyobb hatásfokkal használhatjuk ki lehetőségeinket. Ügy érzem, a költségvetési törvén vi avas­lat megadja az alapot a későbbi előrehaladás­hoz. Ezért a magam részéről is azt elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Dömötörfy Sándor képviselőtár­sunk felszólalása következik. DÖMÖTÖRFY SÁNDOR: Tisztelt Ország­gyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! Azzal kezdem a hozzászólásomat, amit nem írtam le. Ez az első hozzászólásom, és nem is vagyok jó hozzászóló, jó beszélő. Ezzel a pohár vízzel is úgy jártam, mint vakbélműtét előtt a nyugtató injekcióval. De köszönöm a rendezők­nek, hogy kihozták a második pohár vizet is. (Derültség.) A költségvetési jelentés szerint nép­gazdasági egyensúlyunk javult. Fejlődésünk di­namikus, életszínvonalunk emelkedik. Ez a fej­lődés azonban dinamikusabb, jobb is lehetne.

Next

/
Oldalképek
Tartalom