Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-14

943 Az Országgyűlés 14. ülése, 1976. december 17-én, pénteken 944 beruházások nem

v rendeltetésszerűen funkcionálnak, vagyis korszerű mezőgazdasági üzemben hagyományos módon lehet csak a termelést folytatni. Ezért örülök annak, amit Németh Károly elvtárs tegnapi hozzászólásában elmondott, annak tehát, hogy gyakorlatilag a kivitelező, a bonyolító és a beruházó érdekeit össze kell egyeztetni, mégpedig úgy, hogy azok egyirányba hassanak. Az utóbbi években a mezőgazdasági üzemek beruházásai között a gépesítés mellett jelentős volt a szaktelepek létesítése. Mivel a létesítés időpontjában kellő tapasztalat nem állt rendelkezésre, ezért az esetek többségében a versenytárgyalások során a mezőgazdasági üzemek irreálisan rövid megtérülési időt ígértek, amely alapja volt a hitel-lejáratok megállapításának. A termelés során a tényleges eredmények lényegesen hosszabb megtérülési időt igazolnak. Ennek hatása, hogy a szarvasmarha-telepek tényleges eredményei számos esetben nem fe~ dezik az amortizációs összegen felüli fejlesztési hitel-esedékességét, örülünk annak, hogy e gondunk központilag is megértésre talált, és az ilyen jellegű problémával küszködő mezőgazdasági üzemek hitel-esedékességi hosszabbítást kaptak. A mezőgazdasági termelés eredményeinek növekedését már ez eddigiekben is, és ezután is jelentősen segítik az üzemek közötti társulások és a termelési rendszerek. Ezek gyorsabb ütemű továbbfejlesztése fokozottabb mértékben elősegíthetné a jriezőgazdasággal szembeni elvárások realizálását. Ezzel kapcsolatban a helyi tennivalókon túl két kérdést szeretnék kiemelni, amelyek véleményem szerint akadályozzák a társulások és a termelési rendszerek gyorsabb elterjedését. Az egyik ilyen kérdés, hogy a termelési rendszerekben részt venni kívánó üzemek részére a belépéskor lefizetendő díj az egyes mezőgazdasági üzemek anyagi helyzetét alapul véve túlzottan magas; másrészt egyes rendszergazdák olyan követelményeket támasztanak a rendszerben részt vevő mezőgazdasági üzemekkel szemben — a többlettermésből őket megillető minél nagyobb haszon érdekében —, hogy azok a rendszeren kívül maradó területek esetében az átlageredményt sem képesek elérni. A mezőgazdasági társulások és rendszerek gyorsabb térhódítása érdekében javaslom az ezzel kapcsolatos követelmények felülvizsgálatát és olyan értelmű megállapítását, amely minden, illetve mind több mezőgazdasági üzem .sxámára lehetővé tenné a részvételt a hagyományos eszközökkel is és ezzel együtt az egész mezőgazdaság gyorsabb ütemű előrelépését szolgálná. Az 1976. évi népgazdasági terv végrehajtásáról szóló értékelő anyagból világos számunkra, hogy a mezőgazdasági termelésen belül i legnagyobb lemaradás a zöldség-gyümölcstermesztés terén mutatkozik, bár ezen ágazat fejlesztése népgazdasági, megyei, de egyben üzemi érdek és célkitűzés is. Az V. ötéves tervben e célkitűzés megvalósításához igen jelentős támogatás járul, amelynek igénybevételével a fejlesztési lehetőség adott. Az 1976-os évben a termelés fejlesztése kedvezően éreztette hatását, azonban a rossz időjárás miatt a várt hozamok elmaradtak. A mezőgazdasági termelés fejlesztését akadályozó tényezők között már említettem a munkagépés alkatrész-hiányt, ami a zöldség- és gyümölcstermesztés gépesítésével kapcsolatban még hatványozottabb hiányosságként jelentkezik. A másik gond a zöldség- és gyümölcstermesztés fejlesztését illetően kapcsolódik a népgazdaság általános munkaerő-helyzetéhez. Ezen ágazat fejlesztése is csak úgy lehetséges fokozottabb mértékben, ha a gépesítést általánossá tudjuk tenni. Ez viszont felveti azt a gondot, hogy a jelenleg ezen ágazatban érvényben levő szabványok szinte kizárólag a kézi betakarításra és válogatásra alapoznak. A gépi betakarítás viszont azt eredményezi, hogy az érvényben levő szabványoknak megfelelően kevés az első osztályú és lényegesen több az alacsonyabb osztályos áron átveendő áru, ami viszont összegészében az adott ágazat jövedelmezőségét hátrányosan befolyásolja. Ezért javasolnám, hogy ezen ágazattal kapcsolatos szabványok a gépesítettséghez igazodjanak. Akadályozólag hat az ágazat fejlesztésére az a körülmény is, hogy az időjárástól függően, ha az áru több, az átadás nehézkes, tovább kell a termelőnek a tárolásról gondoskodnia, ami növeli a költségtényezőket; ha az áru kevesebb, a termelői és a fogyasztói ár közötti árrés is megnő, s ennek jelentős része a lényegesen kisebb kockázatot vállaló közbeiktatott szerveknél csapódik le. Gond az is, hogy jobban termő évek esetén a feldolgozókapacitás szűkös és nem tudja kellő időben és minőségben feldolgozni a több termést, ami a következő években hátrányosan hat a termelői oldalra. Természetesen ez fordítva is igaz: rosszabb termés esetén a feldolgozó kapacitás nincs kihasználva. Éppen ezért a tegnapi felszólalással is egyetértek, amely azt javasolta, hogy a mezőgazdasági termelőüzemeknek, s a velük együtt dolgozó vállalatoknak törekedniük kell a jövőben a kölcsönös érdekeken — és ezt hangsúlyozom: a kölcsönös érdekeken — nyugvó kapcsolatok kialakítására. És amennyiben szükséges, központi intézkedések is segítsék ezt elő. Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági termelés fejlesztésével kapcsolatban a kitűzött célok megvalósítása érdekében természetesen nemcsak központi segítséget kérünk, hanem tudjuk, hogy üzemileg is sokat kell tennünk azért, hogy a termelés mind hatékonyabb legyen. E téren örömmel mondhatom el, hogy megyénk gazdaságaiban van előrelépés. Érzékelhető a szerves trágyával való korábbinál lényegesen ésszerűbb gazdálkodás, a hatékonyabb takarmánygazdálkodás, amely az utóbbi két évben kedvezőbben hat a szarvasmarha-tenyésztés jövedelmezőségére, s ezen túl a tejtermelésre. Ez évben például a mezőgazdasági üzemeink számos és eredményes intézkedést tettek az országos időjárás következtében kieső termésmennyiség másodvetéssel történő pótlására. A megye állattenyésztésében mintegy 10— 12 százalékkal javult a tejtermelés, nőtt a ser-