Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-13

901 Az Országgyűlés 13. ülése, 1976. december 16-án, csütörtökön 902 tészeti megoldásokat és korszerű gépek beállítását kívánja. A létesítések beruházásigénye az ásványbányászat saját forrásait meghaladja. A felvillantott lehetőségek egyaránt szolgálják a termékszerkezet korszerűsítését, a népgazdasági célokkal egybeesőén az import csökkentését és az export növelését. A meglevő ásványvagyon adja az alapot és a kötelezettséget is arra, hogy Tokaj hegyalj a ásványbányászatának fejlesztését országos üggyé tegyük, és gondos mérlegelés alapján a lehetőségeknek megfelelően segítést kérjünk. Az ásványbányászat gyökerei apró, szétszórt tőkés vállalkozások talajába nyúlnak viszsza. Csak a felszabadulás után szerveződött önálló iparággá, tehát viszonylag fiatal, még akkor is, ha egyes ásványfajták termelése a Tokaj-hegységben a XVI. századtól követhető. Fejlődésére a fiatalság dinamizmusa jellemző. A termelés mennyisége az elmúlt húsz év alatt tízszeresére nőtt, és erre az időre esik az összes előkészítőmű építése is. Napjaink ellentmondása, hogy a piac mennyiségi és minőségi igényei gyorsabban növekednek, mint az ásványbányászat önerőből végrehajtható fejlesztése, holott az alap, Tokajhegyalja ásványvagyona rendelkezésre áll. Nem tartanám javaslatomat teljesnek, ha nem szólnék az iparág dolgozóiról, az ásványbányászokról. Az ásványelőkészítési munka egészségre ártalmas voltát a hatórás munkaidő bevezetésével elismerték. A bérezés azonban jelentősen elmarad a többi bányászati iparág mögött, és hátrányban vannak az ásványbányászok szociális és kommunális ellátottság tekintetében is. Nagy gondot okoz a szilikózis elleni védelem, a levegő tisztántartása, mely a dolgozók munkakörülményeinek javítását célozza. Különösen áll ez a mádi őrlőműre. Tisztelt Országgyűlés! Népgazdasági érdek az export növelése, az import csökkentése. Értékelve a nyersanyagok megnövekedett világpiaci szerepét, indokolt és szükséges az ásványbányászat tényleges megsegítése központi forrásokból. Ezért kérem, hogy a Nehézipari Minisztérium már az V. ötéves terv során bocsásson anyagi eszközöket az ásványbányászat rendelkezésére a felszabadulás után kialakult dinamikus fejlődés folytatásához és a VI. ötéves terv nagyobb beruházásainak előkészítéséhez. Javaslom továbbá az ásványbányászati dolgozók bérezésének, élet- és munkakörülményeinek, szociális és kommunális ellátottságának más bányászati ágak szintjére való emelését, a lehetőségekhez mérten az 1977. év során. Tisztelt Országgyűlés! Bízom abban, hogy a felszólalásomban felvetett gondokat az ásványbányászati iparág és az abban dolgozók számára kedvező intézkedések követik. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatot összességében jónak tartom és elfogadom. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 16.27—16.49 Elnök: INOKÁI JÁNOS) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter elvtárs kíván szólni. DR. BÍRÖ JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Az 1977. évi költségvetés és a népgazdasági terv irányelvei nagy fontosságot tulajdonítanak a külgazdasági egyensúly javításának. Felszólalásomban az 1976. évi külkereskedelmi terv várható teljesítéséről és az előttünk álló év feladatairól kívánok szólni. A külkereskedelem helyzetét természetszerűleg nem tekinthetjük át függetlenül belső gazdasági fejlődésünktől. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok társadalmi-gazdasági életünkkel szoros összefüggésben állnak. A termelés és a fogyasztás, valamint az export dinamikus kapcsolatban van egymással. Ezért a külkereskedelem előtt álló feladat nem lehet egyetlen ágazat, a külkereskedelmi ágazat ügye. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a külkereskedelmi forgalom gazdaságos növelése messzemenően attól függ, hogyan tudunk beilleszkedni a világgazdaság fejlődési folyamatába, mennyire tudjuk ipari és mezőgazdasági termelésünket alkalmassá tenni arra, hogy a nemzetközi munkamegosztásban rejlő lehetőségeket optimálisan kihasználja. Bár természetes az a követelmény, hogy a szorosan vett külkereskedelmi apparátusnak mind jobban kell dolgoznia, de teljesen világos az is, hogy az elért eredmény nem tulajdonítható egyedül csak ennek a szervezetnek. Magyarországon a külkereskedelem, pontosabban fogalmazva a külgazdasági tevékenység az egész népgazdaság tevékenységének eredménye. Még akkor is így kell ezt látnunk, ha a külgazdasági tevékenység természetszerűleg a külkereskedelem területén a legkézenfekvőbb, hiszen ez a népgazdasági ág közvetíti, szervezi és megvalósítja ezeket a folyamatokat. Ezért a külkereskedelmi tevékenységet folytatóknak fokozottabb a felelősségük. Az egész népgazdaságnak a fejlett szocialista társadalom építése és a világgazdaság követelményének szem előtt tartásával kell fejlődnie. Haladásunk egyetlen alternatívája a dinamikus, és hatékony termelés, az ezen alapuló, ezzel összefüggő külkereskedelmi orientáltság. Mindez ma azt jelenti elsősorban, hogy az export dinamikusan növekedjék, az import lassúbb, de fokozatosabb emelkedésével elégítse ki a népgazdaság minden irányú mennyiségi, minőségi és választéki igényét. Ilyen értelemben a külkereskedelem csak akkor lehet hatékony, ha a vázolt széles összefüggéseket figyelembe véve kapcsoljuk össze fejlődésünket a szocialista, a fejlődő és a kapitalista világpiac folyamataival. Az 1976. évi külkereskedelmi forgalmunkat értékelve már ma biztonsággal megállapíthatjuk, hogy gazdasági fejlődésünkben megkezdődött a helyes irány felé való haladás. Gazdaságpolitikai céljainkkal összhangban erősödött a végrehajtás tervszerűsége, a népgazdasági egyensúly helyreállításának folyamata. Javult a gazdasági munka hatékonysága, fokozódott a munka termelékenysége, és már eredmények születtek a termelési szerkezet korszerűsítésében, az anyag és az energia takaré-