Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-13

891 Az Országgyűlés 13. ülése, 1976. december 16-án, csütörtökön 892 dekek védelmén a fő hangsúly, nem egyszer ez a magatartás bizonytalanságot, a kellő műszaki szakképzettség, gazdasági hozzáértés, vagy a bátorság hiányát leplezi. Márpedig ha a világpiacon helyt akarunk állni, s a világpiaci verseny követelményeit ki akarjuk elégíteni, le kell vetnünk a tervezés és a gyártás során belénk idegződött szokások és hagyományok kényszerzubbonyát. Rugalmasan kell alkalmazkodnunk a gazdasági élethez, tisztán és világosan kell fogalmaznunk a célkitűzések meghatározásánál. Ne tartson évekig, amíg egy szükséges fejlesztés sorsa eldől, meddő viták helyett gyors, határozott intézkedés, s a végrehajtás kemény és következetes ellenőrzése kell. A végrehajtás itt elsősorban a vállalatoknál van, ahol létérdek és feltétele is megvan annak, hogy ezeknek az igényeknek eleget tegyenek, a tárcák részéről pedig evidens kötelesség a vállalatokat segíteni és azután ellenőrizni, elsősorban ott, ahol segítettek. Mindenki számára épül a szocializmus, ezért mindenki vegye ki belőle a részét egyformán, azok is, akik túl keveset dolgoztak eddig. A szocializmus építése nem sétagalopp, bizony sokszor nehéz munka, amibe erősen beleizzad az, aki komolyan dolgozik, nem úgy, mint a kettesek, akik csak akkor izzadnak, ha a forró levest kanalazzák. (Taps.) ELNÖK: dr. Técsi János képviselőtársunk felszólalása következik. nyeit, markánsan jeleníti meg a 6—6 és fél százalékos nemzeti jövedelememelés, a 7—8 százalékos mezőgazdasági termelésnövelés, vagy a 15 százalékos exportbővítés, hogy csupán a legkiemelkedőbb tervmutatókat idézzem fel. Ezeket a célkitűzéseket — elvtársak — a szükségszerűségek és a lehetőségek bátor szembesítése jellemzi, de bátorság és aktivitás kell, hogy jellemezze, miként azt Németh Károly elvtárs hangsúlyozta, eredményes végrehajtásukat is. Engedjék meg, hogy a jövő évi terv és költségvetésben megfogalmazott nagy feladatok egyikéhez, a 7—3 százalékos mezőgazdasági termelésnövelés megvalósításához szóljak hozzá. Ebben az a cél vezérel, hogy Komárom megyei szövetkezeti tapasztalatok alapján néhány olyan öszszefüggésre irányítsam a figyelmet, amelyek nemcsak megkövetelik, hanem lehetővé is teszik az eddigieknél igényesebben szervezett munkát. A Komárom megyében működő termelőszövetkezetek gazdálkodását az elmúlt években olyan eredmények jellemezték, amelyek valamennyi közgazdasági mutató vizsgálata alapján kedvezőnek ítélhetők. Az iparvállalatainkkal folytatott nemes versengésben született eredményekben döntő szerepet játszott a termelési kapacitások gyors ütemű bővítése, ami ugyancsak jellemző módon, főként a nagyobb jövedeleme^élyű ágazatok maximális kiterjesztésére összpontosult. Utólagosan erről talán az állapítható meg, hogy szövetkezeteink a lehetséges könynyebb ellenállás irányába közelítették meg céljaikat, de minthogy volt ilyen lehetőség, ezért aligha illetheti őket szemrehányás. Gazdálkodási feltételeink közismert legutóbbi változásaival azonban megszűnt az ilyen lehetőségek periódusa, a jövedelemesély-különbségek összébb szűkültek és ezért a mit termeljünk kérdése mellett, a hogyan termeljünk tennivalóira is egyre nagyobb súlyt kell helyezni. A megváltozott körülmények elkerülhetetlenné teszik, hogy szövetkezeteink eszköztárát új harci rendbe szervezzük át, s a termelés szervezési kultúrát tegyük gazdálkodási felfogásunk vezérelvévé. Ezek után elvtársak, a „hogyan jobban" kérdéskörébe tartozó szervezési lehetőségek közül szeretnék néhányat felvillantani. Az elmúlt években igen eredményesen bemutatkozó iparszerú termelési rendszerek továbbfejlesztésében indokolt például a célkitűzések úgynevezett ökonomizálása, azaz az egyoldalú hozamszemlélettel szemben a közgazdasági mutatók jelentőségét szükséges erősíteni. Ki kell küszöbölnünk, hogy a gabonatermelés önköltségében 100 Ft-ot is elérő mázsánkénti különbségek alakuljanak ki. Feladatunk az is, hogy az iparszerűség színvonalfokozó hatását a rendszereken kívüli elmaradottabb ágazatokra is kiterjesszük, illetve elősegítsük kedvező áttételezésüket. Kérlelhetetlenül be kell tartanunk továbbá az agrotechnikai határidőket és minőségi előírásokat. Ezek nem egészen következetes betartása nyomán ugyanis gazdaságaink terméshozamaiban indokolatlanul nagyfokú eltérések tapasztalhatók, melyek esetenként a 200 százalékos különbséget is meghaladják. DR. TÉCSI JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Minthogy felszólalásom ja vaslat jellegű részleteket is tartalmaz, szükségesnek tartom máris előrebocsátani, hogy a törvénytervezetet elfogadom és cselekvőleg támogatom. Kedves Elvtársak! A Pénzügyminisztérium és talán a Tervhivatal dolgozói tudnák elmondani, hogy milyen többletet jelent tevékenységük intenzitásában és színvonalában az a minden más tárcától eltérő követelmény, miszerint a költségvetés évenként ismétlődő beterjesztésével legaktívabb témaszállító Országgyűlésünknek. Ez a gyakoriság ugyanakkor nagyfokú igényességgel párosul, hiszen a költségvetés számlahalmazba szedi az országot és mindanynyiunk számára áttekinthető rendszerbe foglalja életünk sokrétű jelenségeit, meghatározza reális tennivalóinkat. Ez az alapvonás jellemzi évek óta Országgyűlésünk költségvetési napirendjét, amihez természetszerűen egy-egy adott év sajátosságaihoz igazodó vonások is kapcsolódhatnak. Az előttünk fekvő 1977. évi terv és költségvetés sajátossága — úgy hiszem — abban áll, hogy szakít a néhány évvel ezelőtti ,,csak így tovább, de egy kicsit jobban" szemlélettel. és számszerű megfogalmazásban tárja elénk korunk magasabb, építő forradalmár erényekre alapozott követelményét. E szerint most már nem elég csupán a régi módon jobban dolgozni, hanem a jól bevált módszerek mellett másképpen is kell szervezni tevékenységünket. Ezt a haladó hagyományokat továbbfejlesztő, másképpen szervezett, hatékonyabb tevékenységet igényli tőlünk az élet, amelynek követeimé- »