Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-13

879 Az Országgyűlés 13. ülése, 1976. december 16-án, csütörtökön 880 sem az időjárás számlájára. Tény, hogy az irányító, a végrehajtó munka színvonala, fegyelme még gyakran elmarad a követelményektől, és ezért csak magunknak tehetünk szemrehányást. A nemzetközi gazdasági életben végbemenő folyamatok okozta kedvezőtlen körülményeket nem áll módunkban kedvezőre változtatni. Az viszont rajtunk múlik, tudunk-e gyorsabban és olyan módon alkalmazkodni a megváltozott feltételekhez, hogy ezzel csökkentsük az árarányok megváltozásából származó hátrányokat. Meggyőződésem, hogy erre képesek vagyunk. Nemcsak a feladataink, de erőnk, lehetőségeink is nagyobbak annál, amit eddig fejlődésünk szolgálatába állítottunk. Pártunk Központi Bizottsága is azt állapította meg, hogy jövőre nemcsak többet kell tennünk, hanem többre is vagyunk képesek. Tisztelt Országgyűlés! Az 1977. évi népgazdasági terv fő előirányzatainak meghatározásakor figyelembe vettük népgazdaságunk jelenlegi helyzetét, elért színvonalát, adottságainkat, anyagi és szellemi erőforrásainkat, a terv teljesítésének hazai és nemzetközi feltételeit. A terv előirányzatai igazodnak az ötödik ötéves tervben meghatározott gazdaságpolitikai célokhoz. Ennek megfelelően a jövő évben gyorsítani kell a gazdasági fejlődés ütemét és ezzel összhangban nagyobb mértékben kell növelni a felhalmozást és emelni az életszínvonalat. Az a feladatunk, hogy a jövő év végéig időarányosan teljesítsük a tervidőszak első két évére jutó feladatokat. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy pótolva az idei elmaradást is, teljesítenünk kell az ötödik ötéves terv 1977-re esedékes előirányzatait. A terv reális, bár céljai feszítettek, de elérhetők. A terv teljesítésének legfontosabb feltétele erőforrásaink, lehetőségeink jobb, hatékonyabb kihasználása. A terv a nemzeti jövedelem növekedését 6—6,5, a belföldi felhasználásét 4—5 százalékban határozza meg. Ez lényegesen meghaladja az idei várható teljesítést, de összhangban van gazdaságunk anyagi-műszaki lehetőségeivel és társadalmunk szellemi erőforrásaival, teljesítőképességével. A növekedési ütem gyorsítását a kiegyensúlyozottabb gazdasági fejlődés feltételeinek megalapozása, az életszínvonal gyorsabb növelése követeli. A nemzeti jövedelem tervezett növekedését az ipari és a mezőgazdasági termelés előirányzatai megalapozzák. A termelés növeléséhez a kapacitások adottak, az anyagés energiaszükségletek kielégítésének forrásait a terv biztosítja. Az ipari termelés növelésének átlagos ütemét a terv 6 százalékban írja elő. Hangsúlyozni kívánom, hogy az iparban továbbra sem lehet célunk a termelés növelésének olyan gyorsítása, amely figyelmen kívül hagyja a hatékonyság, a minőség követelményeit. A növekedést a termelés szerkezetének, műszaki színvonalának, a termékek minőségének, a gazdálkodásnak olyan fejlesztésére kell alapoznunk, ami lehetővé teszi a gazdaság kiegyensúlyozott fejlődésének megalapozását. Kárt okoznánk, ha a termelést úgy növelnénk, hogy az készlethalmozódáshoz vezessen. Az iparban ezért elsőrendű a mennyiségi növelést is megelőző követelmény, a minőség javítása. Iparunk, kapacitását tekintve képes lenne a termelést több mint 6 százalékkal növelni. A népgazdaságnak azonban olyan termékekre van szüksége, amelyek tényleges igényeket elégítenek ki, jó minőségűek, minden piacon versenyképesek, tehát gazdaságosan értékesíthetők. A túlteljesítés csak akkor kívánatos, ha ezeknek a követelményeknek megfelel. Ez minden termelőegységtől körültekintő, fegyelmezett munkát igényel. Vagyis, a jövő évben erőteljesebben kell továbbhaladnunk a termelés hatékonyságának növelésében, a termelési szerkezet korszerűsítésében, a gazdaságos, versenyképes termékek részarányának növelésében, egyidejűleg az eddiginél sokkal határozottabban csökkentve a nem gazdaságos termékek előállítását. örvendetes, hogy mind több vállalat munkájában kezd előtérbe kerülni a termékszerkezet korszerűsítése. Mégsem lehetünk megelégedve, mert a gazdaságos termelési és értékesítési szerkezet kialakítása nemcsak a szükségletektől, de mai lehetőségeinktől is elmarad. Ez arra mutat: sok helyütt még mindig nem ismerték fel, hogy gazdasági fejlődésünk kulcskérdése a jó minőségű, gazdaságosan előállítható és versenyképes termékek részarányának gyorsabb növelése. E téren is egységesebb szemléletre és konkrét programok alapján történő cselekvésre van szükség. Gazdasági fejlődésünk döntően a munka termelékenysége növelésének mértékétől függ. Ebben meghatározó szerepe van annak, hogy milyen színvonalon tudjuk hasznosítani a rendelkezésünkre álló anyagi és szellemi erőforrásokat. A termelőmunka hatékonyságának növelése a vállalatoktól, szövetkezetektől megköveteli, hogy javítsák az üzem- és munkaszervezést, a gazdasági egységek együttműködését, kooperációját, ésszerűen, takarékosan gazdálkodjanak a gépekkel, a berendezésekkel, az anyagokkal, a munkaerővel. Azt látjuk például, hogy a gépiparban, a könnyűiparban és másutt is a termelő berendezések színvonala lehetővé tenné a jelenleginél nagyobb mennyiségben a jobb minőségű, kedvezőbb feltételekkel értékesíthető, vagy importot ésszerűen megtakarító termékek termelését. E lehetőségeket eddig nem használtuk ki kellő mértékben: ez olyan feladat, aminek megoldásához gyors ütemben hozzá kell látnunk. Elismerve, hogy történtek eredményes erőfeszítések a takarékosság fokozása terén, azt is meg kell állapítani, hogy gyakran nem gazdálkodunk elég jól az anyaggal, ami pedig drága, a termelés legfontosabb tényezőjével, a munkaerővel, amelynek külső, üzemen kívüli forrásai lényegében kimerültek. Egyszóval, nem lehetünk elégedettek a mozgósítható tartalékok feltárásával. Mindenki tudja, hogy anyagban, energiában szűkösek a hazai lehetőségeink, és a növekvő termelés növekvő importot követel. Mégis úgy tűnik, hogy egyes helyeken ezt nem veszik figyelembe. Hiszen elegendő, ha az ember egy-egy építkezést körüljár — tisztesség a kivételnek —, hogy lássa, milyen pazarló módon bánnak az importfával, cementtel, szöggel és más anyagokkal. De hozzátehetem, hogy általa-