Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.
Ülésnapok - 1975-12
827 Az Országgyűlés 12. ülése, 1 ország gazdasági, politikai folyamataiba is, „nem kis nehézségek árán", de betekintek, s az itteni munkámmal is aktívan nagy döntések részese vagyok. A nehézipari miniszter elvtárs beszámolójában átfogóan elemezte a tárca elmúlt ötéves tervidőszakának tevékenységét és beterjesztette az alumíniumipar fejlesztési programját az ötödik ötéves tervre és az 1990-ig terjedő időszakra. Hozzászólásomban lényegében egy kérdéssel kívánok részletesebben foglalkozni, s ennek kapcsán lenne két kérdésem is. Amivel foglalkozni szeretnék, az az aluminium félgyártmány és készárutermelés fejlesztése. Az alumínium félgyártmánygyártás bázisüzeme a Székesfehérvári Könnyűfémmű. A vállalatnál az elmúlt harminc évben végrehajtott fejlesztések következtében a termelés gyorsan növekedett és 1975ben elérte a százezer tonnát. Ezek a fejlesztések nemcsak a mennyiségi növekedést, hanem a technológia állandó korszerűsítését, a minőség, a választék javítását, a termelékenység növekedését és az export árualapok folyamatos emelkedését eredményezték. Sietek hozzátenni, hogy a munkások nagy megelégedésére a fejlesztés remcsak gyárépítésből állt. hanem a munkásokról való gondoskodás is természetes része volt. Élet- és munkakörülményeink, szociális ellátottságunk állandó javítása szerves része volt a gyár növekedésének. 1968-tól 1975-ig 543 dolgozónk jutott lakáshoz. Az óvodai férőhelyek számát 75-ről 255-re növeltük. így meg tudtuk oldani gyermekeink óvodai elhelvezését. A vállalati üdülőnk férőhelye 1968 és 1975 között 17ről 68-ra nőtt. 1970-óta ötven nagycsaládos dolgozó kapott lakást. 32, gyermekét egyedül nevelő női dolgozó lakásproblémáját oldottuk meg és 250 dolgozó lakásépítését segítette a vállalat. Emellett a munkaerőgondok enyhítésére további lehetőségeket kellett keresni. A vállalat saját erőből autóbuszokat vásárolt, s a városkörnyéki falvakból rendszeresen végzi a folyamatos munkarendhez a dolgozók szállítását. A vállalat dolgozóinak 36 százaléka nő és több mint a fele 30 éven aluli fiatal. Éppen ezéH különös jelentőségű az MSZMP Központi Bizottsága 1970. februári nőpolitikái határozatának és az 1971-ben született ifiúsági törvénynek a végrehajtása. A társadalmi szervek kezdem"nvezésére a vállalat mindkét feladat végrehajtására részletes intézkedési tervet dolgozott ki. s ezek megvalósítása folvamatosan történik. A megtett szociálpolitikai intézkedések alapvetően az emberekről való gondoskodást ielentik, de természetesen céljuk a vállalati törzsgárdatagság megerősítése, szélesítése, mert c«ak megbecsült, tapasztalatokban gazdag, tenninknró dolgozók kollektíváiára támaszkodva lehnt mecfold^ni az úi fHlesztést és az állandóan növekvő tpr-molési faladatokat. A megvalósított s7oHó1nolitikai intézkedések egvbeesnek az or<?7áo vezető szerveinek célkitűzéseivel. Ez természetes is hiszen nártunk nolitikáia az e<*ész dolgozó tár-cndalnm, ezen belül az egyén boldogulását i«: rao*«»*lt*. A feiW'/tospk eddigi utolsó lépcsőjét 1Q7fi iúnius 30-ávil wÄrtfl le a vállalat A széles «*«laghengermű fejlesztés második ütem és a v r ó'16. október 15-én, pénteken 828 műfejlesztés első üteme gyorsított beruházásait a 22. sz. Állami Építőipari Vállalat, a Villanyszerelő Ipari Vállalat, valamint a Gyár- és Gépszerelő Vállalat és sok más intézmény kiemelkedően jó munkájával, az eredeti határidő előtt fél évvel megvalósítottuk. Ez a fejlesztési szakasz elsődlegesen a termékválaszték és az export árualapok, ezen belül is a tőkés export növelését segítette elő. Tájékozódtam és az a meglátásom, hogy a vállalat eddigi gazdasági eredményei, a létrehozott műszaki, termelési lehetőségek tovább fogják javítani a vállalati export fokozását, hatékonyabbá tételét. Gyárunk egész kollektívája örömmel vette a hírt, hogy a növekvő igények kielégítése céljából szükséges a félgyártmánytermelés további erőteljes növelése, ahogyan ezt a miniszter elvtárs beszámolója is tartalmazta. Ha termékeink jók, szükségesek, és exportkötelességben is jó termékek,.akkor úgy gondoljuk mi, nem lenne-e jó gyorsabban megcsinálni. Aztán ehhez felmerül bennünk az is, hogy — mint említettem — a gyorsított beruházáson mennyi építőipari és szerelővállalat dolgozott, amely vállalatok felvonulása még megvan, nem felesleges-e az elvonulásuk, majd rövid idő múlva újra jövetelük? Meg az is, hogy ismerjük az építőipart, össze tudják-e szedni a létszámukat, ha széjjel engedik őket. Politikai és gazdasági vezetőink tájékoztatása szerint a fejlesztési program megvalósítása során a vállalat a reá háruló feladatoknak meg tud felelni. A fejlesztéshez szükséges munkaerő egyharmad részét további üzem- és munkaszervezési megoldásokkal, a hatékonyság növelésével, a meglevő dolgozó kollektívából fogja biztosítani. Ezt az elhatározást segíti az üzemi demokrácia állandó fejlesztése, a Dolgozz hibátlanul munkarendszer bevezetése és kiterjesztése, a munkafeltételek állandó javítása és nem utolsósorban a nagyon eltalált bérezési rendszerünk. Ügy eltalálták vezetőink, hogy érdemes szóvá tenni. Röviden csak annyit, hogy mint folyamatos üzemben, a bérezés hatására büntetésnek vennénk, ha egy műszakba sorolnának bennünket. Szívesen vállaljuk a három műszakkal járó minden nehézséget. Gyárunk ilyenekkel és még több hasonló intézkedéssel kíván hozzájárulni az alumíniumipari központi fejlesztési program megvalósításához. Természetesen dolgozunk is. Végére maradt a kérdésem, bár már tettem fel egyet. Kapcsolódik ez a KÖFÉM fejlesztéséhez. Vezetőink azt mondják, hogy a mi gyárunk továbbfejlesztése esetén a hatodik ötéves tervben nem lesz elég alumíniumfém kapacitásunk kielégítéséhez és a szükségletekhez. Majd ezt célozza kielégíteni a 100 ezer tonna évi kapacitású alumíniumkohó építése, amely 1986ban lép teljes működésbe. Ha ez így van, jó-e, hogy az alapanyag-termelés kapacitása elmarad a félkészlermelés kapacitásától. Ez a kérdésem. Addig is, amíg a kohó építése nem történik meg, felhívom a szíves figyelmet az alumíniumhulladék begyűjtésének fontosságára. Sok félkészterméket használó vállalatnál keletkezik alumíniumhulladék, amelynek begyűjtése és újbóli beolvasztása nagymértékben segítené a fém-
