Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-2

77 Az Országgyűlés 2. ülése, 1975 kor sem szűnik meg, amikor ennek feltételei adottak. Gátolja az előrehaladást, hogy mindezen problémák feloldására még nem rendelkezünk konkrét cselekvési programokkal. Kérem ezért a kormányt, hogy az e feladatokkal kapcsolatos minisztertanácsi határozat alapján az Országos Tervhivatallal és az illetékes minisztériumokkal részletesen dolgoztassa ki, határozzák meg, hogy hol, mikor és milyen feltételek mellett korszerűsíthető a termékszerkezet, fejleszthető az ipar, illetve szüntethető meg a gazdaságtalan tevékenység. Tudom, hogy ez nemcsak az állami irányítás feladata, hanem az üzemek és intézmények közreműködésére is szükség van, de ezt igényeljék és teremtsék meg a feladatok feltételeit, majd kérjék számon azok teljesítését. Végre kell hajtani a Központi Bizottságnak és a Minisztertanácsnak az üzem- és munkaszervezésre hozott határozatait. A vállalati vezetés egyik fontos mércéje legyen a korszerű szervezési elvek alkalmazása és azt a vezetői munka minősítésénél és a gazdasági ösztönzésnél egyaránt érvényesíteni kell. Csakis a szelektív iparfejlesztéstől várható, hogy a budapesti munkaerőhiány egyes krónikus és alkut problémái enyhüljenek és végül megoldódjanak. A munkaerő-probléma — mint ahogy a kormány programjában is elhangzott —, országos jelntőségű és széles körű, de Budapestre különösen igaz ez, mert miközben jelentős belső munkaerő-tartalékok vannak és a vállalatoknál felduzzadt az alkalmazotti, és indokolatlanul magas a kisegítő létszám, ugyanakikor az alapvető tevékenységet gátló munkaerőhiány van egyes könnyűipari, élelmiszerkereskedelmi, egészségügyi és oktatási imunkakörökben. Budapestnek a termelésben betöltött szerepéről és ellátási szükségleteiről már említést tettem. A több mint egymillió dolgozó munkája igényli és lehetővé is teszi a munkaerő-probléma megoldása során a szervezetlenség és helyenkénti fegyelmezetlenség felszámolását és a tartalékok jobb kihasználását. De erre nagy szükség is van, mert a meglevő termelő kapacitásokkal kell elsősorban a több és jobb termelés útján a lakosság életkörülményein javítani. Ott legyen a munkaerő, ahol az a leghatékonyabban felhasználható. Az üzemek jobb együttműködésére és a kooperációra Budapesten még nagy lehetőségek vannak. Kérem ezért a kormányt, és javasolom is. hogy a budapesti munkaerőhelyzet megoldására külön is fordítson nagy figyelmet és a fővárosi ipar fejlesztését szelektív és intenzív módon kezelje. A munkaerő átcsoportosításánál azonban az érintett dolgozók, csoportok jövedelmi és életkörülményeire is ügyelni kell, hogy ne érjék őket alapvető hátrányos változások. Természetes, hogy a tartós eredmények eléréséhez a vállalatok távlati programjait a népgazdasági érdekkel összhangba kell hozni és a közgazdasági, hatósági eszközökkel az eddiginél is jobban kell segíteni a hatékonyabb, céltudatosabb munkát. De még másra is szükség van: változtatni szeptember 25-én, csütörtökön 78 kell az irányító és gazdálkodási szervek magatartásán, szemléletén, és ahol szükséges, ott kádercserékkel is elő kell ezt segíteni. Tisztelt Országgyűlés! A kormány programja tartalmazza és Lázár elvtárs külön kihangsúlyozta, hogy az életszínvonal rendszeres növeléséhez és az ezekhez szükséges gazdasági egyensúly fokozatos helyreállításához, tehát a feltételek megteremtéséhez az egész társadalom megértő támogatása kell. A kormány bizton számíthat arra, hogy terveink és az előttünk álló — nem könnyű — feladatok megvalósításához megkapja a dolgozók támogatását. Ez annál inkább valósul meg, minél jobban bevonjuk a dolgozókat és a lakosságot a tervek és elképzelések kidolgozásába. A kormány programja is utal a szocialista demokratizmus alkalmazásának és továbbfejlesztésének szükségességére, így érhetjük el, hogy a feladatok és fejlesztések ütemezése és rangsorolása a dolgozók részvételével és megértésével közös munkaprogramokká váljanak. Az állami feladatok végrehajtásán túl az üzemek, termelőszövetkezetek saját maguk is segíteni fogják a központi és társadalmi feladatok megoldását. Ehhez azonban valóban az kell, amit Lázár elvtárs is hangsúlyozott, hogy a központi akarat jobb érvényesülését ne túlszabályozással kívánjuk elérni, (hanem a vállalatok kezdeményezésére is támaszkodva. A közgazdasági szabályozást jobban és rugalmasabban hozzá kell igazítani az ágazatok termelőtevékenységének eltérő adottságaihoz. örömmel fogadnánk, ha a kormány az Országgyűlést vagy a bizottságait tájékoztatná az V. ötéves terv célkitűzéseivel együtt az irányítás és közgazdasági szabályozás továbbfejlesztésére vonatkozó javaslatait. Az irányításban a rugalmasságot, a gyorsaságot és az egyidejűleg egységes szemléletet szeretném hangsúlyozni. Budapesten például elfogadható megoldásnak tűnik a sportpályák felhasználása az egészséget védő tömegsport céljaira is. De ennek szervezeti és pénzügyi feltételeit is meg kellene teremteni. Jó dolog, hogy az üzemek segítik a tanácsokat bölcsőde- és óvodaépíte*si gondjaikban, de általában nem ott épülnek ezek az intézmények, ahol az üzemek munkásai zömében laknak, hanem ahol az üzemek vannak. A sok és nagyobb üzemmel rendelkező kerületekben épül több létesítmény, s így sokszor igen távolról kell utaztatni a gyermekeket. Célszerűbben is lehetne felhasználni, elosztani az erre fordítható eszközöket. Jó, ha tovább fejlődnek és képezik magukat az üzemek munkásai, technikusai, mérnökei, eleget téve az állami rendelkezéseknek, jó ha részt vesznek a társadalmi tevékenységekben, eleget téve a politikai célkitűzéseknek, de ha mindez csak munkaidő alatt és a munka rovására történik, az már nem helyes. Vigyáznunk kell tehát arra, hogy bizonyos adottságok miatt indokolt és kialakult helyzetekben hozott aktuális, operatív intézkedések ne váljanak tendenciákká, módszerekké, és ne nőjenek a gazdaságirányítás általános koncepciójának részévé. Tisztelt Képviselőtársaim! Tudomásul kell vennünk a nemzeti jövedelemnek 5—6 százalékos növelésére vonatkozó előirányzatokat. Ezért :>•