Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-12

805 Az Országgyűlés 12. ülése, 1976. október 15-én, pénteken 806 szorgalmazta, Hankó elvtárs pedig a gázárak és a távfűtési, illetve tetőkazános ellátás árproblémáit vetette fel. A szakma^ jellegű kérdések mellett hangsúlyt kapott a programok megvalósítóinak szerepe a környezetvédelemben és munkavédelmi, társadalmi-anyagi megbecsülésének fontossága is. Erről Pesta és Nies képviselőtársam beszélt. A miniszteri válasz igyekezett alapos és indokoltan megnyugtató képet adni a még problematikus kérdésekre, ezért Bognár elvtárs közgazdasági aspektusokra rávilágító elnöki összefoglalója után a bizottságok elfogadták a beszámolót. Kedves Képviselőtársak! A napirenden levő központi fejlesztési programokról három szempontból kívánok beszélni. Először arról: n

°gy mennyire hatékonyak és megvalósításuk milyen kihatással van és lesz várhatóan a nemzetközi jövedelemre? Másodszor: a programok Jo teljesítése milyen ágazati és ipari intézkedést, koordinációt kíván? Hol vannak tennivalók e téren? És harmadszor: Mit várhat és mit vár a lakosság a három programtól, milyen hatással vannak azok az életszínvonal, a kulturáltabb életforma, a szolgáltatások fejlesztésére és a biztonság fokozására? Lehet, hogy ez a három szempont nem ad teljes körű áttekintést. De ha elfogadhatók azok a bevezetőben megemlített feltételek, melyek egy-egy program központi fejlesztési programmá emelését indokolják, akkor úgy gondolom, e három programnál is a hatékonyságot, az együttműködést és az életszínvonal növelésére v

aló kihatást érdemes és kell elsősorban figyelemmel kísérni. Tisztelt Képviselőtársaim is kézhez kapták a Pénzügyminisztérium tájékoztatóját a költségvetés 1976 első félévi teljesítéséről. Megelégedéssel olvashatjuk, hogy e hónapok lefolyása j*latt a kitűzött gazdaságpolitika irányával összhangban a termelés és a belföldi felhasználás okozatosan igazodni kezdett a népgazdaság valós szükségleteihez, teherbíróképességéhez. De r

amutat arra is, hogy a termelés szerkezeti változása lassú, az exportot ösztönző intézkedések m

eg nem hozták meg a szükséges és lehetséges eredményt, így az egyensúlyarányok változása a tervezettnél kisebb ütemű gazdasági növekedés és a belső felhasználás jelentős mérséklődése mellett valósult meg. Annál figyelemre méltóbb, hogy ez a három központi fejlesztési program sikeresen vett reszt a termelésre vonatkozó tervcélok eléréséken. Az ipari szerkezet ott változott igazán, ahol e programok alapján megkezdett fejlesztések és rekonstrukciók révén jelentős kapacitásokat helyeztek üzembe. Az ipari termelés 4,4 százalékos átlagos növekedésében nagy szerepe volt ,

a vegyiparnak. A vegyipar csaknem 12 százalékos fejlődését jórészt az új olefinmű gyártmányai, valamint a Szovjetunióval megkötött áruforgalmi egyezmény alapján az értük kapott különféle műanyag termékek hazai és tőkés exportja tette lehetővé. , Az alumíniumkohászat mérsékelt növekedése mellett az alumínium-félgyártmányok termelése az átlagosnál sokkal gyorsabban bővült. A külkereskedelmi kapcsolatok javuló irányzatában, és még nem megoldott helyzetének javításában a három központi fejlesztési programnak van és lesz a jövőben is rendkívül fontos szerepe. Tisztelt Országgyűlés! Az ipari bizottság ülésein figyelmet fordított a szelektív és intenzív, egyben a KGST-együttműködés alapján a tőkés exportarányt javító termelésfejlesztés kérdéseire. Ezért az egyik legutóbbi albizottsági ülésen problematikusnak, és sürgős intézkedést kívánónak láttuk a hazai energetikai gépgyártás helyzetét. Megnyugtató viszont, hogy a földgáz, az alumínium, s a petrolkémiai program ilyen szempontból jó célokat és helyes megoldásokat tartalmaz. De a hatékonyság tényleges alakulását állandóan figyelemmel kell kísérni a hosszú lejáratú programok teljesítése során. A tárca vezetése fordítson mindig nagy figyelmet a közgazdasági összefüggésekre. A termelésfejlesztés világgazdasági feltételei akarva-akaratlanul változóak. Egyáltalán nem független azonban ettől az, hogy a termelők milyen közgazdasági feltételrendszerben dolgoznak. Ügyelni kell arra, hogy a termékeket mikor és milyen árakon értékesítsük, s hogy mik lesznek a várható gazdasági kihatásai. Amikor ilyen vonatkozásban döntéseket hozunk, szükség van az előrelátásra is. Változó világpiaci árak közepette kell állást foglalni a beruházások differenciált anyagi eszközeinek felhasználásában, és itt a műszaki fejlesztés mellett a közgazdasági és időtényezők is szerepet játszanak. Ezért indokolt a háromfejjesztési program folyamatos ellenőrzése. Ezek, mint már említettem, jelentősen kihatnak az iparfejlesztésre, s a külkereskedelemre. Az elmúlt időszakban a vegyipar részesedése az ipari termelésben 5-ről 13 százalékra nőtt, 100 milliárd forint befektetéssel. Elvárható tehát az exportfeladatok realizálása is. A három program a Nehézipari Minisztérium beruházásainak 20, az ország beruházásainak pedig 4—5 százalékát teszi ki. Az országgyűlés tehát helyesen tette, hogy ellenőrző szerepének gyakorlása során éppen rájuk irányította figyelmét. Hatékony és korszerű termelés, gyakran gyorsan változó világpiaci helyzetben: nem könnyű, de ösztönző és nagyszerű feladat, a megfeszített munkával elérhető eredmény szépsége és hasznossága. Kell, hogy ez lelkesítse a program végrehajtóit. Itt hozom szóba a tudomány szerepét, a tudomány és a termelés fontos kapcsolatát. Nincs túl sok jó példánk erre, de a gyógyszeriparon kívül a petrolkémia, az alumíniumipar és az energetika az, amely valóban lépést tart a technika fejlődésével, és viszonylag gyorsan tudja a termelésben hasznosíthatóvá tenni a tudomány eredményeit. Tisztelt Országgyűlés! Említettem már a hatékonyság figyelemmel kísérésének jelentőségét a programok végrehajtása során. Tudom, hogy ez nem egyszerű dolog, de mint realitás, a változó gazdasági környezet ránk kényszeríti ezt. Ha csak arra utalok, hogy egy tonna kőolaj ára 1960 és 1975 között 23-ról 95 dollárra nőve-