Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.
Ülésnapok - 1975-12
783 Az Országgyűlés 12. ülése, 1976. október 15-én, pénteken 784 mikusan bontakozott ki a határozatban megfogalmazott feladatok végrehajtása. A határozat megjelenése óta szemléletváltozásnak vagyunk tanúi megyénkben is. Ennek több gyakorlati megnyilvánulását tapasztaltuk már. A legfontosabb ezek közül az, hogy a tanácsok feladattervei az eddigieknél sokkal mélyebben és átfogóbban egyeznek a társadalmi és tömegszervezetek, valamint a termelőegységek célkitűzéseivel, minden szinten. Ezt jelentős előrelépésnek tartjuk a közművelődési határozatban megfogalmazott cél felé, amelynek értelmében a műveltség fejlesztése szükségszerűen az egész társadalom ügye. A közművelődés gyakorlatának középpontjába a munkahelyi művelődés került megyénkben is. Ez a korábbi évekhez képest sokkal jobban közelítette egymáshoz, sőt mindinkább egymásra utalta a közművelődési intézmények és a munkahelyek vezetőit; szorosabb, és ezáltal hatékonyabb együttműködés, a közművelődés tartalmi átrendezését is eredményezte. Kiemelt helyre került a munkásművelődés kérdése, ezen belül a felnőttoktatás és a közösségi művelődési formák fejlesztése. Az üzemi párt- és szakszervezeti bizottságok, az állami vezetés kezdeményezései sok, korábban áttörhetetlennek hitt problémát megoldottak. Ebben nagy szerepe van a közművelődési határozatnak, ebből következően annak a szemléletbeli változásnak, amelyről már említést tettem. Megyénkben a munkásművelődés legfőbb üzemi bázisai a szocialista brigádok lettek. Részvételükkel indítottuk el évekkel ezelőtt a „korunk valósága" nevű vetélkedősorozatot, amelylyel biztosítani tudjuk, hogy a politikai, a szakmai és az általános műveltség növelése egymással szoros egységben valósuljon meg. Jelenleg több mint 8000 munkás vesz részt ebben a vetélkedő jellegű kulturális mozgalomban. Szemünk előtt folyik megyénk ipari átalakulása, a megye ipari munkásságának nagymértékű növekedése. Ezért is örvendetes, hogy a munkásművelődés terén jó eredményekről adhatok számot. Látjuk azonban — és természetes fejlődési folyamatnak tartjuk —, hogy ezek az eredmények elsősorban a nagyobb üzemekben születtek meg. Továbbra is gondunk tehát, s megoldást kell találnunk arra is, hogy a megyei központtal rendelkező vidéki kisüzemek is megfelelő ösztönzést és anyagi-szellemi támogatást kapjanak közművelődési feladataik megoldásához. A mezőgazdasági dolgozók művelődését az állami szervek megfelelő tevékenységén túl, számos termelőszövetkezetünk önálló kezdeményezéssel is segíti. Jelentős az a munka is, amit a tsz-szövetség végez. A különböző művelődési mozgalmak, a termelőszövetkezeti klubok programja eredményesen irányítja a mezőgazdasági dolgozókat az állandó önművelődés útjára. Az a tény, hogy a termelőszövetkezetek dolgozói a legkorszerűbb termelési technikai eszközökkel dolgoznak, sok olyan ismerethez juttatta ezeket az embereket, amelyek az általános műveltséget nyújtó iskolai végzettség hiányában is a sokoldalú tájékozottságot, az ehhez a korszerű termeléshez szükséges felkészültséget biztosították. A mezőgazdaságban dolgozók életkörülményei több vonatkozásban eltérést mutatnak a munkásosztályhoz képest. Munkájuk időszaki és fizikai jellege meghatározza azokat a módszereket, amelyekkel műveltségi színvonaluk további emelését a közművelődés hatékonyan szolgálhatja. Ilyen vonatkozásban továbbra is várjuk a közművelődés elméletével tudományos szinten foglalkozó intézmények támogatását. Az ifjúságnak, társadalmunk legnyitottabb rétegének a közművelődési határozat óta különösen sokirányú, változatos és érdekes művelődési programot igyekeztünk biztosítani Hajdú-Bihar megyében is. A helyi ifjúságpolitikai alapok jelentős részét az ifjúság művelődésére fordítják. Az ifjúsági klubmozgalom megerősödött, művészeti együtteseink, szakköreink alkotó résztvevői a fiatalok. Olvasótáborokat szerveztünk részükre, differenciált ifjúsági filmvetítéseket, létrehoztuk a bejáró szakmunkástanulók klubját Debrecenben. Ezek, s a még fel nem sorolt eredmények nem születtek volna meg a közművelődési szervek és a KISZ-szervezetek hatékony együttműködése nélkül. Azt is tudjuk azonban, hogy a jelenleginél sokkal több közművelődési szakemberre van szükség ahhoz, hogy ifjaink, de hazánk, benne megyénk valamennyi lakójának művelődési igényét fokozzuk, illetve kielégítsük. Ismereteim szerint nemcsak Hajdú-Bihar megye gondja az, hogy nincs elegendő közművelődési szakember. Nemcsak Hajdú-Biharban küzdünk azért, hogy a közművelődési szakemberek javuló, ám még mindig nem elég kedvező élet- és munkakörülményei társadalmunk fejlődésével párhuzamosan megfelelő színvonalra emelkedjenek. Teljes egészében egyetértek Pozsgay miniszter elvtárssal abban, hogy akik hivatástudattal dolgoznak népünk kulturális felemelkedéséért, számos egyéni áldozatot hozva a legkisebb eredményért is, azok érezzék, tudják, hogy környezetük és egész társadalmunk az erkölcsi elismerésen kívül megfelelő anyagi és dologi, egyszóval mai modern életünkhöz mért élet- és munkakörülményeket teremt számukra. Meggyőződésem, hogy csakis így kerülhető el az a szakemberhiány, amely jelentkezik, amely évenként újratermelődik, valamint a megyénket is sújtó nagyobb mértékű fluktuáció, és az a kedvezőtlen tény, hogy nálunk is például a népművelőknek csak mintegy 40 százaléka szakképzett. A közművelődési törvényben, illetve a hozzá kapcsolódó rendelkezésekben én is javaslom, kapjon megfelelő hangsúlyt az ideológiailag és politikailag jól megalapozott tartalmi kérdéseken kívül a végrehajtó személyek élet- és munkakörülményeiben tervezett előremutató változás is Tisztelt Országgyűlés! Egy törvényjavaslat kapcsán semmiképpen sem akarom felsorolni azokat a problémákat, amelyek nagyobb ütemű előrehaladásunkat akadályozzák, hiszen a törvényjavaslat elfogadása elsősorban éppen ezeknek a problémáknak az elhárítását fogja nagymértékben elősegíteni. Annyi megjegyzést azonban engedjen meg a tisztelt Országgyűlés, hogy van ebben a hazában néhány megye, köztük a
