Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.
Ülésnapok - 1975-11
765 Az Országgyűlés 11. ülése, 1976. október 14-én, csütörtökön 766 kérdés az, hogyan lehet a bennünk, fiatalokban élő szórakozási, társkeresési igényt a közösségépítés energiaforrásaként felhasználni. Más szóval, ha a klubmunka népművelési reszorttevékenység marad, nem szerves része a párt- és a tömegszervezetek közéleti terveinek, munkájának, akkor ezek a közösségépítő erőfeszítések ritkán lesznek eredményesek. Magam is olyan helyekre megyek el szívesen, ahol szórakozhatom, ahol jól érzem magam, de ez nem öncélú, hanem elősegíti a művelődésemet. A mai munkásfiatalok, közöttük én is, azt igényeljük, hogy erre legyen a mainál több lehetőségünk. Természetesen jól tudom, hogy ehhez nekünk, mai fiataloknak is többet kell tennünk. E kérdés fontosságát felismerve, a KISZ megyei szervezetei komoly erőfeszítéseket tettek, ifjúsági klubtanácsot működtetnek, az ügynek megnyerték a felsőoktatási intézmények, elsősorban a tanárképző főiskola és a pécsi Orvostudományi Egyetem gyakorlati támogatását, és végre működik az ifjúsági házunk. Tisztelt Országgyűlés! A tervezet külön fejezetben foglalkozik a közművelődés anyagi feltételeivel. Itt a 37. § nagyon helyesen arról szól, hogy a közművelődés intézményhálózatát a településfejlesztési tervvel összhangban kell bővíteni- A kiemelt felsőfokú központokban nemcsak minőségi jellegű helyi tevékenységet biztosítanak ezek az intézmények, hanem sokrétű közművelődési szolgáltatást kellene nyújtaniuk a vonzáskörzetben élő népességnek is. Pécs azonban — sajátos történelmi fejlődése és a mulasztások miatt — csak foghíjasán rendelkezik könyvtárral, hangversenyteremmel, művelődési központtal. A város kulturális hagyományai és a jelen tevékenység indokolná, hogy központi szerveink több támogatásban részesítenék fejlesztési terveinket, elsősorban a művelődési közPont felépítését. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Munkáspárt közművelődési határozata egyheJyütt arról ír: a szocialista közművelődésnek elő kell segítenie olyan társadalmi légkör kialakítási"' , am elyben az értelmes élet igényeinek kisegítése, a közösségi célokért végzett munka jejenti a társadalmi értékeket és ez kapja meg a legtöbb megbecsülést. Gondolom, hogy a közművelődésről előterjesztett törvényjavaslat elősegítheti ennek a szocialista programnak a gyorsabb kibontakozását, ezért elfogadom és megvalósulását saját választókerületemben is segíteni f ogom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK : Szólásra következik Horváth Miklós képviselőtársunk. HORVÁTH MIKLÖS: Tisztelt Képviselőtársaim, Kedves Elvtársak! Mi, Vas megyei képviselők is gondosan tanulmányoztuk a törvénytervezetet, s ezzel együtt megvontuk a közművelődés terén végzett munkánk mérlegét is. Mi is teljes bizonyossággal mondhatjuk, hogy a felszabadulástól eltelt három évtized, de különösen az utóbbi húsz év korszakos változásokat hozott megyénk lakosságának tudat- és erzelemvilágában, politikai, általános és szakmai műveltségének gyarapításában. Tudjuk, 31* hogy mérhetetlen és sokirányú munka áll még előttünk. De ameddig eljutottunk a szocialista emberi élet fejlesztésében, azt legbecsesebb eredményeink sorában tartjuk számon. Csak jelezni szeretném, hogy Vas megyében 1945-ben a nyolc osztályt végzettek aránya a 15 évesnél idősebb lakosság körében nem érte el a 20 százalékot, most pedig 60 százalék körül jár. A megye munkásainak 1960-ban még csak 38 százaléka rendelkezett nyolc osztállyal. Középiskolát mindössze 2,8 százalékuk végzett. Ma a nyolc osztályt végzettek aránya a munkások körében megközelíti a 70 százalékot, középiskolai végzettséggel több mint 8 százalékuk rendelkezik. Jelenleg megyénkben 4200-an tanulnak esti- és levelező úton gimnáziumokban és szakközépiskolákban, örvendetesnek tartjuk, hogy ezeknek több mint kétharmada munkás. Megyénk lakoságának művelődés iránti igényét mutatja, hogy minden negyedik ember beiratkozott tagja a könyvtáraknak, és hogy évente a lakosság több mint 30 millió forintot fordít könyvvásárlásra. Megyénk fiatal munkássága élen jár a magasabb szakmai műveltség megszerzésében is. 1960-ban a megye munkásainak még csak 25 százaléka, ma pedig már 42 százaléka szakmunkás. A szövetkezeti parasztságnak 1960-ban 3,5 százaléka, ma pedig 23 százaléka szakmunkás. Munkánkat segítette az a felismerés, hogy már 1974-től mintegy húsz üzemünkben komplex közművelődési programok alapján dolgoztunk, egyesítve a rendelkezésre álló anyagi és szellemi erőket. így sikerült a tényleges egyéni, munkahelyi és társadalmi szükségletek összhangját létrehozni. — Az egy iskola — egy üzem mozgalom jól kiegészítette ebbeli törekvéseinket. Mind több iskola tantestülete vesz részt, különösen városokon a maga szellemi erejével is a testvérüzemek közművelődésében. Amit elértünk a dolgozó emberek, különösen a munkások szellemi értékeinek fejlesztésében, ma már mind nagyobb tömegek cselekedetének, életvitelének meghatározója. Közösségben élő, gondolkodó és cselekvő emberekké váltak azok, akik még nem is olyan régen a magánakvalóság vagy a szellemi restség kényszerű állapotában éltek. Ha ma azt kérjük a munkásoktól, szövetkezeti parasztoktól, ifjúságunktól, hogy szabad szombatjukon vagy munkaidőn túl dolgozzanak és keresetüket adják óvodai fejlesztésre, vagy a világ egy távoli részén harcoló nép megsegítésére, ha azt kérjük, hogy építsünk klubot, kultúrotthont, gyermeküdülőt, akkor ezrek és ezrek jönnek dolgozni és millió forintok gyűlnek össze ilyen célra. így volt ez akkor is, amikor városunk és megyénk szép művelődési és sportházát építettük, így volt akkor is, amikor a IV. ötéves tervben több mint ezer óvodai helyet építettünk meg a dolgozó emberek közhasznú, önkéntes munkájából, vagy a balatonberényi úttörőtábor megalkotásánál, és így lesz most is, amikor elhatároztuk lakosságunk széles rétegeivel együtt, hogy méltó otthont adunk Derkovits és Dési Huber hagyatékainak. Se szeri, se száma az olyan
