Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-11

751 Az Országgyűlés 11. ülése, 1976. október 14-én, csütörtökön 752 egyéb nehézségek miatt nem lehet megoldani. A szállítást jelenleg a helyi üzemek vállalják, ha módjuk van rá, és nem ütközik a termelő mun­kával, így bizony a rendezvényekre való elju­tás eléggé esetleges. A társközségekben folyó közművelődési tevékenység jobban igényelné a járási, módszertani központok segítségét is. Ezt azonban akadályozza többek között megint a közlekedési eszközök hiánya. Megítélésem sze­rint a gazdasági és kulturális központok kialakí­tása után sem lehet lemondani a társközségek­ben folyó közművelődési tevékenységről. A kü­lönböző szakkörök, ifjúsági klubok társközsé­gekben való működése az önművelés és a kul­turált szórakozás alapvető feltétele. Az ifjúsági klubokkal Somogy megyében eddig is kedvezőek a tapasztalatok. Jelenleg is 70—80 társközségben működik ifjúsági klub. A társközségekben elsősorban ezek látják el a köz­művelődési igényeket. Ezt a kezdeményezést úgy tűnik tovább lehetne és kellene bővíteni, és ki­terjeszteni egyéb korcsoportokra is. Az iskolák körzetesítése során megürült társközségi tanter­mek alkalmasak lennének erre a célra. A meg­valósítás lehetősége azonban a helyi tanácsok döntésétől függ. Javaslom, hogy a Kulturális Minisztérium adjon ki irányelveket a tanácsok részére a megürült tantermek művelődési te­remmé történő átalakítására. A közművelődés fejlesztésének esetenként legnagyobb akadálya a nem megfelelő közmű­velődési szakemberellátottság. Különösen szem­betűnő ez Somogyban, ahol az országban a leg­kevesebb, mindössze 44 főhivatású népművelő dolgozik. Ebből a 44-ből 15-nek van népműve­lői végzettsége, 14 népművelő pedagógus képesí­téssel dolgozik. 15 pedig képesítés nélkül. A me­gyei főhivatású népművelői átlag országosan 81, de van olyan megyénk is, ahol 142-en dolgoznak ezen a területen. Az is tapasztalható, hogy a főhivatású nép­művelő álláshelyeket jelentkezés hiányában nem tudják betölteni. Ennek oka elsősorban az anya­gi megbecsülés hiánya. A közművelődési dolgo­zók alapbére még a pedagógusokénál is alacso­nyabb, Somogy megyében havi 2170 forint. Ezen túlmenően érthetetlen módon még azokban az egyéb juttatásokban sem részesülnek, amelyek­ben a pedagógusok. Nem kapnak letelepedési segélyt, a képesítéssel nem rendelkezők nem kapják meg az 50 százalékos utazási kedvez­ményt, nem kapnak területi pótlékot, és nem kapnak illetményföldet. Pedig a főhivatású nép­művelők munkaköre sokszor terhesebb, mint a pedagógusoké, hiszen elfoglaltságuk legtöbbször az esti órákra esik. Csak üdvözölni lehet a tör­vényjavaslat állásfoglalást, amely a közművelő­dési munkában részvevő szakemberek fokozott anyagi és erkölcsi megbecsüléséről szól. Sajnos nem kedvezőbb a tiszteletdíjas köz­művelődési dolgozók helyzete sem. Somogy me­gyében a tiszteletdíjasok mintegy 70 százaléka oedagógus. A fennmaradó 30 százalékban azon­ban több olyan népművelő is akad, akinek vég­zettsége csak nyolc általános iskola. Ezt a hely­nagyrészt magyarázza az a tény, hogy a tiszteletdíjak összege havi 150-től 500 forintig terjed. A tiszteletdíjak emelésére ugyan már tör­tént kezdeményezés, mert Somogy megyében erre 920 ezer forint rendelkezésre áll. Ezt az összeget azonban nem lehet felhasználni, mert a Kulturális Minisztérium zárolta. Tisztelt Országgyűlés! A törvénytervezet 32. §-a a felsőoktatási intézmények szerepéről szól, a hallgatók közművelődési munkára való felké­szítésében. Ügy érzem, jogos ez az igény, mert az értelmiség felelősségére hívja fel a figyelmet. Az agrárértelmiség nevelése során már eddig is törekedtünk arra, hogy ne csak jó szakembe­reket neveljünk, hanem olyan értelmiséget, amely hajlandó vállalni, és tudja is vállalni a falusi értelmiség megtisztelő feladatát a köz­művelődésben. Ügy érzem, nyugodtan elmond­hatom, hogy hallgatóink többsége megérti és vállalja ezt a hivatásával együtt járó feladatot. Nem elég azonban vállalni, hanem valamelyest érteni is kell hozzá. Ebben nagy előrelépést je­lent a végrehajtási utasítás 10. pontja, amely kimondja, hogy a felsőoktatási intézményekben fokozatosan be kell vezetni a művelődéspoliti­kai, közművelődési ismeretek fakultatív oktatá­sát. Megítélésem szerint; egyetértve itt Szurgyi elvtársnővel, ennél tovább lehetne és kellene is lépni nemcsak fakultatív, hanem kötelező jelle­gű oktatással. Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásommal nem az volt az alapvető célom, hogy a törvény­nyel kapcsolatos anyagi igényeket vázoljam, és Somogy megye e területen mutatkozó lemara­dását ecseteljem. Tudatában vagyok annak, hogy népgazdaságunk anyagi helyzete a közmű­velődés nagyobb anyagi támogatását csak foko­zatosan teszi lehetővé. Azt azonban, úgy érzem, egyértelműen meg kell állapítani, hogy a köz­művelődési munka javításának anyagi felté­telei is vannak, amelyeknek kielégítéséről, ha fokozatosan is, de gondoskodni kell. Másrészt a közművelődési tevékenység hatékonysága attól is függ, hogy milyen a főhatóság irányítása. A közművelődés nagyon átfogó, komplex tevé­kenység. Úgy érzem, módszertani kérdésekben, irányelvek kialakításában a Kulturális Minisz­tériumnak is nagyobb segítséget kellene adnia a területi szerveknek, mint eddig. Tisztelt Országgyűlés! Sokszor hallani olyan véleményt, amely népgazdaságunkat termelő és nem termelő ágazatokra osztja. Utóbbit eleve úgy ítéli meg, mint amely alárendelt szerepet tölt be és kevésbé jogosult a nemzeti jövedelem­ben való részesedésből. Ez a vélemény azonban ma már egyre kevésbé tartható fenn, annál is mkább. mert a tudományos-technikai forrada­lom időszakában egyre nagyobb a műveltség ha­tása a közvetlen termelésre, a gazdálkodásra. Mind jobban érezhető ez a mai falun is. Köztudott, hogy nagyüzemi mezőgazdasá­gunkat egyre inkább szorult helyzetbe hozza az a körülmény, hogy a fiatalok, de különösen a szakképzett, művelt fiatalok nem szívesen ma­radnak falun. Az elvándorlás, elkívánkozás okai ma már elsősorban nem anyagi jellegűek. Sok­kal inkább abban keresendők, hogy a fiatalok nem mindig találják meg a megfelelő, kulturált életkörülményeket maguk és családjuk számá­ra. Pedig mezőgazdaságunkban ma már egyre gyakoribb az, hogy egy-egy szakmunkás gond-

Next

/
Oldalképek
Tartalom