Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-11

741 Az Országgyűlés 11. ülése, 1976. október 14-én, csütörtökön 742 Azt, hogy a jövőben a közművelődési célok és feladatok megvalósításában részt vevő szak­emberek és társadalmi munkások erkölcsi, anyagi megbecsülését, és annak fokozását el­engedhetetlen követelményként kell érvényesí­teni. A szakképzett népművelők arányának nö­velése érdekében megyénkben több kezdemé­nyezés történt. Ennek eredménye például, hogy a debreceni tanítóképző főiskola népművelő­könyvtáros szakának kihelyezett szolnoki tago­zatán évente körülbelül 20-an szereznek szak­képesítést. Megalakult a jászberényi tanítókép­ző főiskolán is a közművelődési tanszék, és megyénk három középiskolájában kísérletkép­pen bevezetésre került az alapfokú népművelő képzés. Megyei hatáskörben annak megvalósí­tására is intézkedések történtek, hogy az okta­tási és közművelődési intézmények szorosabb egysége megvalósuljon. Jelenleg a községi általános iskolák egy ré­szében két igazgatóhelyettes működik, és egyi­kük éppen az iskola és az egyéb közművelődési intézmények munkájának összehangolását, a községben folyó közművelődési munka koordi­nálását irányítja. Ezek a megyén belüli kezde­ményezések természetesen a közművelődés szak­emberigényét a távlatokban megnyugtatóan nem oldják meg. Éppen ezért a közművelődés társadalmi rangjának emelése érdekében ja­vaslom : A közművelődésben dolgozók jelenlegi to­vábbképzési rendszerének korszerűsítését, egy országos, átfogó továbbképzési koncepció kidol­gozását. A személyi feltételek eddiginél nagyobb arányú növelése érdekében pedig javaslom: A felsőoktatásban tervezett közművelődési szakemberképzés feltételeinek megteremtésével egyidejűleg az egyetemi képzés keretében az egyetem jellegétől függetlenül, tehát valameny­nyi egyetemen, valamennyi karon történjék meg a közművelődési feladatokra történő fel­készítés is. A közművelődés társadalmi üggyé válásá­ból eredően a jövőben ugyanis a tudatformálás­ban a nem hivatásos népművelőknek, társadal­mi aktíváknak, az értelmiség minden rétegé­nek nagyobb szerepe lesz. A tudatformáló te­vékenvségből a pedagógusokra eddig is sok fel­adat hárult. Munkájukra a jövőben is számíta­ni lehet. A közművelődés-politikai feladatok eredményes végrehajtása azonban nemcsak az értelmiség egyes rétegeinek, hanem az értelmi­ség egészének aktivitását igényli. Ezért nem­esak a szűkebb értelemben vett szakemberkép­zés kereteinek bővítését kell biztosítani, hanem a szélesebb értelemben vett közművelődési "zakemberek tervszerű képzésére is fel kell készülni. Egyetértve Győri elvtárssal, az értelmiség szeretjének fokozódása azért is szükséges, mert az értelmiség nemcsak közvetlen munkájával, hanem életmódiával, magatartásával, és nem utolsósorban közéleti-közművelődési munkájá­val is formálja a környezetét. Mindennek szük­ségességét a törvényjavaslat is alátámasztja. Abban a biztos tudatban, hogy a közműve­lődési törvényjavaslat célkitűzéseinek megvaló­sításáért az értelmiség a jövőben is mindent megtesz, és a közművelődés ügyét társadal­munk érdekeit szolgáló feladatnak tekinti, a törvényjavaslatot elfogadom és elfogadásra ja­vasolom. (Taps.) ELNÖK: Petrovics Emil képviselőtársunk következik szólásra. PETROVICS EMIL: Tisztelt Országgyűlés! Amikor több évvel ezelőtt megindultak a köz­művelődési törvény előkészítő munkálatai, azt hiszem, nem egyedül voltam teli kétellyel és aggodalommal. Nevezetesen: lehet-e társadal­munk rendkívül szerteágazó szellemi tevékeny­ségeit, azok működését, működtetését egységes, minden lényeges mozzanatra figyelő rendszerbe foglalni? Szükséges-e többévtizedes erőfeszíté­seinket, sikereinket, kudarcainkat ilyen ke­gyetlen mérlegre tennünk, kell-e vajon kodifi­kálnunk a zene, a színház, a film, az irodalom vagy akár a természettudományos, műszaki kultúra terjesztése terén kivívott eredményein­ket és lehetőségeinket? Tisztelt Képviselőtársaim! Most bizonyára azt gondolják, hogy csupán szónoki kérdésről, stiláris fogásról van szó, amely után még hatá­sosabb a törvényjavaslat igenlése, helyeslése. A valóság azonban az, hogy szeretném megoszta­ni önökkel a törvénnyel kapcsolatos gondola­taimat, bízván a szó erejében, az eszmecsere hatékonyságában, és abban, hogy felszólalá­sommal elősegíthetem az írott szó szellemének minél jobb és sikeresebb megvalósulását. E törvényjavaslat megalkotásának egyik nagy­szerű velejárója volt az előkészítő munkálatok rendkívüli alapossága. A közművelődés részte­rületeiről és egészéről nagyon-nagyon sokat tudtunk meg. Felmérhettük azt, hogy mi tör­tént eddig, mi a jelen, elemeztük a folyamatok szerkezetét, fejlődését, stagnálását, elhalását. Vitatkoztunk minden elképzelhető fórumon, gondolkoztunk magunkban is, és fennhangon. Erről a szenvedélyes kutatási tevékenységről még vastag kötet is öszegyűlt, és nem hiába, hiszen már maga a fogalom, a közművelődés fogalma sem volt egyértelműen tisztázottnak mondható a munka kezdetén.' Hatalmas utat iártunk be tehát a mai napig, amikor is előt­ti'ink fekszik az a törvényjavaslat, amely az MSZMP Központi Bizottságának 1974. évi ha­tározata nyomán készült el. A törvényt, mint jogi alkotást, nem tudnám szakszerűen bírálni vagy dicsérni, hiszen nem vagvok jogász. De azért mégis felmerült ben­nem Déldául — Somogyi József barátommal és kénviselőtársammal együtt —. hogv szankcio­nálható-e mindaz, amit tartalmaz, ö ebben a kérdésben ontimistább volt. mint én. A magam részéről azért eszembe jutott az is. hogy monH­ink. mil ven következményei lesznek annak, hogv ha a 11. 8 rendelkezései szerint — idézem — a közművelődés iránvitásában és szervezé­séhen részt vevő szervek nem működnpk k^z­TP az én — oéldánl az én — saiát kulturális alVotókénessé^em kibontakoztatásában. fT)*>­rí'iltspn.) Frivol és tréfás ez a nélda tudom én Ml. de azért komoly gond is rejtőzik a mé­lvén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom