Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-10

685 Az Országgyűlés 10. ülése, 1976. június 25-én, pénteken 686 gyakorlatnak. Megoldottunk mi már nagy dolgokat, megoldottuk a teljes foglalkoztatottság, mondhatni történelmi feladatát. . Megyénkben is lényegében 1960 és 1970 között odáig jutottunk, hogy a 10 ezer lakosra jutó foglalkoztatottak számában csupán hat megye előz bennünket. Ha összevetem ezt a korábban mondottakkal, az állóeszköz- és a munkaidő-kihasználással, talán még tisztábban érződik: semmivel sem kisebbek most soros teendőink, mint voltak abban a történelmi időszakban, amikor kenyeret kellett adnunk minden ember kezébe. Egynéhány szót a létszámstopról. Ez most jó, szükséges, időben jött, ha hatásait vitatták is számosan. Ha azt akartuk, és akarjuk mi munkások is, hogy kevesebben dolgozzanak az ügyintézésben, akkor ügyintézési rendszerünkön is mielőbb változtatni, javítani kell. Egyszerűsíteni kell, mert mondják a mi adminisztrátoraink, előadóink, hogy nagy párhuzamosságok vannak ebben az ügyviteli rendszerben. Megjegyzem, érdemes odafigyelni az emberekre is. Például egy-két évvel ezelőtt jelen voltam egy olyan pártbizottsági ülésen, ahol kommunista vállalatvezetők, igazgatók bizonygatták, hogy több fővel is csökkenthetnék a ügyvitelben dolgozók számát a vállalatnál. Most ugyanők azokra mutogatmak irigykedve, akik a létszámstop előtt tavaly felvettek néhány embert. A világért nem dicsőítem én sem a múlt év végi felvételeket, de megjegyzem: a vállalatvezetők ilyen gyors irányváltása nekem nem szimpatikus. Tisztelt Országgyűlés! Végül egy javaslatot szeretnék tenni a szakmunkásképzésről szóló törvény végrehajtásához. Kívánatos lenne az országos szakmunkásjegyzékben szereplő női és férfi fodrászszakrma összevonása. A falusi ellátás látná — meggyőződésem szerint — hasznát. Igénynek látom, reális szükségletnek a víz- és gázszerelőszakmák különválasztását. Ugyanis a gyakorlatban külön vizsga nélkül egyik a másikat nem helyettesítheti. E gondolatokkal kívántam kapcsolódni a naoirend vitájához. A munkaügyi kormányzattól azt kérem, hogy az előterjesztésben vázolt és készülő szabályozást mielőbb és következetesen hajtassa végre. Meggyőződésem, hogy bármifajta megalkuvásnak ötéves reális tervünk, tervezett életszínvonalunk látná kárát. Nekünk gyenge oldalunk a végrehajtás. Mindnváiunknak megvan a maga dolga, feladata, kinek-kinek saját munkahelyén, megyéjében, az országban. Legyenek következetesek a munkaerő célszerű, hatékony felhasználását felölelő intézkedések, s hasonló a végrehajtás. Az előterjesztéssel egyetértek, azt megszavazom. (Taps.) ELNÖK: Lakos Zoltánné képviselőtársunk felszólalása következik. LAKOS ZOLTÁNNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Néhány esztendő eltelt azóta, hogy Országgyűlésünk megalkotta a szakmunkásképzésről szóló tőrvényt. Napjainkban időszerű a törvény céljai megvalósulásának értékélése. Mint munkásnő, úgy érzem, természetes dolog, hogy a szakmunkásképzés eredményessége és gondja szívügyeim. Most a törvény végrehajtása tapasztalatainak tárgyalásánál szerencsés helyzetben vagyok. A Zala megyei képviselőcsoport nemrégiben tekintette át a szakmunkásképzés megyei helyzetét és állást foglalt a továbbfejlesztés tekintetében is. A képviselőcsoport úgy értékelte, hogy az 1969. évi VI. törvény korszakos jelentőségű volt a megye szakmunkásképzésének fejlődésében, betűinek és szellemének végrehajtása jól halad, és különösen az 1972-es oktatáspolitikai határozat óta gyorsult fel. Felszólalásomban ennek alapján két kérdést szeretnék érinteni. Egyrészt a végrehajtás tapasztalatairól szólnék, másrészt a továbbfejlesztés fontos tennivalóira kívánom irányítani a figyelmet. Az utóbbi évtizedben a megye termelési szerkezete nagyarányú változáson ment át, az iparilag közepesen fejlett területek sorába került. Ez a szakmunkástanulók számának és arányának jelentős emelkedésével járt. Jelenleg az általános iskolákban végzők 94—95 százaléka folytatja tanulmányait középfokon. Ezek fele a szakmunkásképző iskolákban. Ennek a feszített ütemnek megfelelően javultak a szakmunkásképzés tárgyi és személyi feltételei is. Csak a jelentősebbeket sorolom: két nagy iskolai műhelyrendszer épült, 300 kollégiumi férőhely létesült az elmúlt öt évben, és ugrásszerűen növekedett az egyetemi és főiskolai képzettségű tanárok száma. A képviselőcsoport megnyugvással vette tudomásul azt is, hogy a szakmunkásképzés egyre inkább a középfokú iskolarendszer szerves részévé válik. A szakmák összevonása, az egységes tagozat bevezetése egyaránt a jövő távlataiba hat. A megyei tanács és a művelődésügyi szakigazgatás a szakmunkásképzés gazdájává vált, elkötelezetten és hozzáértéssel teszi a dolgát. A szakmunkásképzésből felfelé is megnvílt az út, az érettségi iránti igényt mutatja, hogy több mint félezren tanulnak tovább a munkások a két- és hároméves középiskolák tagozatain. Mindez azonban csak az örömre ok, a megnyugvásra semmiképpen sem elég. A szakmunkásképzés tárgyi, szeméi vi és szociális ellátottsági színvonala még mindig elmarad a középfokú iskolák általános fejlettségi szintié mögött. Egyes szakmákban beiskolázási gondjaink is vannak, 'az egységes tagozat bevezetésével úira jelentkezik a tantermek hiánya, még mindig alacsony a kollégiumi férőhelyek száma. Ezentúl új. más jellegű problémák is jelentkeznek, amelyek megoldásával számolnunk kell. Hadd soroljak néhányat ezekből: Az általámos iskolákban végző tanulók száma az utóbbi években nagy arányban csökkent, és majd egv évtizedig nem számolhatunk jelentős emelkedésével sem. Ebből következik, hogy a csökkent gyér-