Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-10

651 Az Országgyűlés 10. ülése, kialakult szintet, és melyeknek kell létszámukat csökkenteni. Tisztelt Országgyűlés! Végül szeretnék szólni a bányászat munkaerőgondjairól. A Mecseki Szénbányák Vállalat ötödik ötéves terve a széntermelés szintentartását, illetve igen kismérvű növelését tartalmazza. A terv szerint a következő öt évben 3—3,1 millió tonna feketeszenet termel a vállalat, amire népgazdaságunknak igen nagy szüksége van, hiszen kohókoksz gyártására alkalmas feketeszenet egyedül a Mecseki Szénbányák termelnek. Ezen mennyiség kitermelésére 15 ezer fős létszámra van szükség, ebből 13 ezer fő a fizikai dolgozók száma. A termeléshez szükséges létszám biztosítása évek óta egyre nehezebb feladatot ró a vállalatra, tekintettel arra, hogy a különböző okok miatt bekövetkező létszámcsökkenés magas. A természetes fogyás, a korkedvezményes nyugdíjazás, és egyéb szociálpolitikai intézkedések hatására évente 2500—2700 fő közötti azoknak a száma, akik kilépnek a bánya kötelékéből. Ennek ellensúlyozására, illetve a létszámszint tartására évente közel 3000 fő felvételére van szükség. Az ismert demográfiai okok miatt a munkaerőállomány tartására, mindenekelőtt a fiatalításra a megyén belül lehetőség nincs. Pártunk és kormányunk felismerte a nehézségeket, számos intézkedéssel segített a problémák megoldásán, úgy mint a hűségjutalom új szabályozása, bányászlakás-építés, amelyből a Mecseki Szénbányák Vállalat 2280 lakást fog kapni. Mindezek az intézkedések máris éreztetik hatásukat, ugyanis a meredeken lefelé tendáló létszámfogyás megállt. Sőt, a felvételek és leszámolások 1975 végére kiegyenlítődtek, azóta azonban ismét lassú fogyás jelentkezik. A július 1-vel hatályba levő 7/1976. munkaügyi miniszteri rendelet szabályozza a munkaerő-közvetítést, a szervezetten történő elhelyezést és toborzást. Az új szabályozás — a korábbihoz képest — mindenfajta toborzó és propagandatevékenységet az illetékes megyei tanácsok hatáskörébe utalja. Mint említettem, a Vállalatnak évi 3000 fő felvételre van szüksége ahhoz, hogy a termelése, melynek rendkívül fontos népgazdasági jelentőségét ismételten szeretném kihangsúlyozni, szintenmaradjon. Ezt a létszámszükségletet Baranya megye nem tudja biztosítani, bármily messzemenő segítséget is kap a vállalat a toborzó vagy propagandatevékenység kifejtésére a megyei tanácstól. Ilyen helyzetben a vállalat minden körülmények között rá van utalva a szomszédos, sőt a távolabbi megyék segítségére. Sajnos, a korábbi tapasztalatok inkább negatívak, mint pozitívak: több megye ugyanis semmiféle propaganda- vagy toborzó tevékenységet nem engedélyez. Ebből valami olyan ellentmondás alakult ki, hogy míg országosan, kormányszinten messzemenő a segítőkészség és támogatás, addig alacsonyabb szinten a jó szándék megfeneklik azzal, hogy a már említett és a magam részéről is szükségesnek tartott rangsorolásnál a helyi igények kielégítése is elsőrendű érdek, azt fölébe helyezik az országosnak, az összérdeket így alárendelik a csoportérdeknek. 2976. június 25-én, pénteken 652 Kérem, hogy a Minisztertanács Tanácsi Hivatala az illetékes tárcák, a Nehézipari Minisztérium, a Munkaügyi Minisztérium hassanak oda, hogy az egyes megyei tanácsok adjanak segítő kezet, támogatást a bányászat létszámszükségletének biztosításához. Félő ugyanis, és tartani kell attól, hogyha ezen a téren nem lesz változás, nem lesz kikkel benépesíteni épülő bányászlakásainkat, nem lesz kiknek kifizetni a megemelt hűségjutalmat és egyéb juttatásokat. Figyelve Nies elvtárs tegnap Baranya megye felé elhangzó megjegyzéseit, jogosnak vesszük azokat, és én, mint kohász a másik kohásznak mondom, nagy örömmel vettük volna, ha ez a megjegyzés nem itt hangzik el. De mi is kérjük a megyéket, hogy mindkét szakma olyan, amelyet kormányszinten kell segíteni és kell, hogy segítséget nyújtson nekünk, úgy a kohászoknak, mint a bányászoknak. Azért mondom, hogy „nekünk", mert én is kohász vagyok. Ezzel a megjegyzéssel egyetértek a munkaügyi miniszter beszámolójával: köszönöm a türelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 15 óráig felfüggesztem. Elnök: PÉTER JÁNOS) (Szünet 12.59—14.58 ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Méhes Lajos képviselőtársunk felszólalása következik. MÉHES LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! A mostani napirendi pont, amelyet az Országgyűlés tárgyal, a munkaerő-gazdálkodás időszerű kérdéseiről és ezen belül a szakmunkásképzésről szóló 1969. évi VI. törvény végrehajtásáról, rendkívül közelről érint minden dolgozó embert, sőt a jövő feladataira készülő tanulókat' is. E kérdés eredményes megoldásától függ gazdaságunk fejlődésének dinamizmusa is. Mindez együtt pedig a társadalom mindennapos közérzetének fontos alakítója. Karakas elvtárs beszámolójával egyetértek, mindazzal, amit a helyzet jellemzéseként, valamint a megtett intézkedésekről elmondott, és ahogyan vázolta a további tennivalók irányát. Az egész problémakör — jól ismerjük valamennyien — bonyolult összefüggések egymásba kapcsolódó sorozatából áll, amely éppen ezzel a sajátosságával hívja fel a figyelmet arra, hogy jól átgondolt, tervszerű munkára van szükség a megoldás érdekében. Annak felismerése, hogy ha dinamikus fejlődést akarunk népgazdaságunkban megvalósítani, akkor a munkaerő ésszerű foglalkoztatását kell biztosítanunk, nem új keletű felfedezés. Más dolog azonban az. hogy hol tartunk az egységes felfogás kialakításában, a tennivalók következetes végrehajtása tekintetében. Mielőtt ezekről a kérdésekről szólnék, ahhoz a gondolathoz kívánok kapcsolódni, amelyben Karakas elvtárs arról szólt, hogy „a munkanélküliség a múlt emléke, jelenünk gondja a teljes foglalkoztatás körülményei között előállt munkaerőhiány". A múlt emlékére való hivatkozás itt és most is indokolt. A teljes foglalkoz-