Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-10

645 Az Országgyűlés 10. ülése, vábbi intézkedéseket igényelnek a munkaerő­gazdálkodás és -irányítás tervszerűségének fo­kozására, a munkaerő indokolatlan vándorlá­sának megszüntetésére. Az Országgyűlés ipari bizottságának ülé­sén is kifejeződött az egyetértés az eddigi in­tézkedésekkel, azokat és a miniszteri beszédben most elhangzott további tennivalókat ezért fel­tétlenül indokoltnak és támogatandónak tartom. A sok vitát és helyenként a megnemértést kiváltó, igazgatási és adminisztratív-ügyviteli létszám csökkentésére irányuló felvételi zárlat — ami azután következett be, hogy jó néhány központi állásfoglalás végrehajtása lassan vagy egyáltalán nem történt meg — szükségszerű volt. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a zárlat hosszú távon nem jelenthet megoldást. Tartós eredményt elérni az állami és gazdasági admi­nisztrációs rendszer korszerűsítésével, valamint a vállalati szintű irányító-igazgatási, számviteli munkafolyamatok jobb szervezésével, a mun­kanormák és létiszámnonmatívák alkalmazásával, a szervezeti hierarchiák egyszerűsítésével lehet elérni. Gazdaságilag és politikailag is időszerű volt a másodállások és mellékfoglalkozások korláto­zására irányuló intézkedés. Ennek következetes végrehajtására hívjuk fel a figyelmet. A másod­állások és mellékfoglalkozások létesítésének kri­tériuma az legyen, hogy létező társadalmi szük­ségletet elégítsenek ki. Egyben azt is indokolt szem előtt tartani, hogy helyre kell állítani a főmunkahelyen végzett munka becsületét. A döntést hozó vezetők azzal is számoljanak, hogy a fizikai jellegű mellékfoglalkozásokat épp úgy ésszerű keretek között kell tartani, mint a nem fizikait, ha a főmunkahelyen végzendő munka ro­vására megy. Kedves Elvtársak ! Munkaerő-gazdálkodá­sunk lényeges javulását eredményezheti, ha a vállalatoknál, intézményekben, szövetkezetekben és üzemekben meglevő munkaerő teljes mun­kaidőalapjának kihasználását meg tudjuk va­lósítani. Ez viszont kisebb részben központi, és nagyobb részben vállalati gazdálkodási üzem- és munkaszervezési feladat. Itt nemcsak arról a leegyszerűsített formáról van szó, hogy mindenki végezze dolgát pontosan és jól a napi munkaidő teljes egészében, hanem arról is, hogy a megle­vő munkaerő ott dolgozzon a vállalaton belül, ahol a technológiai rendszer, a műszaki színvo­nal, a gyártmánystruktúra stb. tényezők meg­kívánják. A helyzet jellemzésére említem meg, hogy Angyalföld ipari üzemeiben jórészben min­den száz foglalkoztatottból 46 végez közvetlen termelő munkát, 27 fizikai dolgozó pedig közve­tetten vesz részt a termelésben. A termelésben közvetetten részt vevő fizikaiak nagy hányada anyagot mozgató. Közismert, hogy népgazdasá­gi szinten mintegy egymillió fő foglalkozik anyagmozgatással, és közel hasonló nagyság­rendben dolgozik kézi munkaeszközökkel. E te­rületen a technika, technológia fejlesztéssel je­lentős tartalékok szabadíthatók fel. A létszám­struktúra javításában legalább annyi, ha nem több tartalék van, mint a közvetlen termelő­munkások veszteségidejének felszámolásából adódható kapacitástöbbletben. Megjegyzem, hogy teljesítménykövetelményekkel, a folyama­26 ORSZÁGGYŰLÉSI ERTESlTO .976. június 25-én, pénteken 646 tosan történő figyelemfelhívás ellenére még most is csak a közvetlen termelőmunkások kö­rében találkozhatunk, ott is nagyon eltérő szín­vonalon, míg a termelést közvetetten szolgáló fizikai munkában még csak hírmondója van en­nek. A munkaerő-gazdálkodás javítását és a munkaidőalapok kihasználását segítő módszerek között nagy szerepe van a megfontolt, céltuda­tos vállalati, munkahelyi bérpolitikának. Most indokoltan előtérbe került a több műszakos munkarendben, az átlagostól nehezebb munka­körülmények között és a nagy népgazdasági, tár­sadalmi fontosságú területeken dolgozók helyze­tének, életkörülményeinek javítása. A felisme­rést most már ezen a területen tetteknek kell követnie. Mindezekből világosan látható, hogy a munkaidőalapok teljes kihasználására irányu­ló eddigi és jövőbeni intézkedések nem pótol­hatják, csak segíthetik, a vállalati, üzemi szin­tű gazdálkodás, munkaszervezés korszerűsíté­sét, a műszaki fejlesztést, a munkaerkölcs és munkafegyelem erősítését. A munkaerkölcs és munkafegyelem javítása fontos és komplex fel­adat, amely az állami irányító munkában és a vállalati életben egyaránt a párt-, társadalmi, állami és gazdasági szervek együttes fellépését igényli. Elvtársak ! Rendeleteink időtállóságával, tel­jeskörűségével kapcsolatban általános tapaszta­latként említem meg, hogy gyakori azok későbbi kiegészítése, módosítása. Ez egy idő után még a beavatottak számára is áttekinthetetlen hely­zetet idéz elő, és a bürokráciát is növeli. Sok­szor még a szükséges kiegészítések is későn lát­nak napvilágot. Tapasztalható volt ez például a közelmúltban megjelent munkaügyi rendelke­zéssel összefüggésben is, hogy a másodállás, mel­lékfoglalkozások felülvizsgálatának kiegészítései későn jelentek meg, és zavarokat okoztak. Most, amikor a munkaerő-gazdálkodási kérdésekben több intézkedés lát napvilágot, az alapos előké­szítésre hívjuk fel a figyelmet. Tesszük ezt azért is, mert a szóban levő intézkedések közvetle­nül embereket érintenek, s így már nemcsak a gazdaság szabályozását jelentő rendelkezések. Éppen ezért indokolt, hogy a kormányzat szank­ciókkal is biztosítsa a törvények, rendeletek, utasítások egyértelmű végrehajtását. A munka­erő-gazdálkodás tervszerűségének fokozását je­lenti az ágazati és területi tervezés mostani kor­szerűsítése. Rendkívül nagy jelentőségű az ipar intenzív és szelektív fejlesztésével kapcsolatos munkaerő-fedezet biztosítására való törekvés, a népgazdasági, ágazati, területi munkaerő-irányí­tás és gazdálkodás összehangolása. Az ágazati és a területi tervezés összhangjának megteremté­se elsősorban nem rendelet kérdése. A terve­zés egységes folyamatába kell illeszteni az ága­zati és területi tervezési feladatokat a jogkörök szabályozásával, s meg kell teremteni a műkö­dés szervezeti feltételeit. A tanácsok akkor tud­nak megfelelni az elvárásoknak, ha új felada­taik ellátásához a szükséges feltételek biztosítva lesznek. Itt kívánok szólni Budapest munkaerő-gaz­dálkodási helyzetéről. A munkaügyi miniszter elvtárs expozéja természeténél fogva nem szól­hatott külön Budapestről. Ügy gondolom, nem •

Next

/
Oldalképek
Tartalom