Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-19

1427 Az Országgyűlés 19. ülése, 1973. március 23-án, pénteken 1428 sodtunk meg, akinek viszont meggyőződtünk a bűnösségéről, ott következetesnek kell lennünk a differenciált felelősségre vonásban. A javaslat ezt is segíti. Véleményem szerint a vétségi eljárás körébe tartozó egyszerű bűncselekményeknél gyakrabban lehet élni azzal az indítványi lehetőséggel, hogy a bíróság tárgyalás mellőzésével szabjon ki pénzbüntetést. Az először bűncselekményt elkövető személyek között elég sűrűn találkozunk olyannal, akit elkapott az anyagiasság, a gyarapodás ördöge, és ebből az indítékból vagyon elleni bűncselekményt követett el. Jogpolitikailag, de lélektanilag sem rossz felelősségre vonás, ha azon az oldalon éri az elkövetőt a megtorlás, amely motiválta a cselekvést, tehát az anyagi oldalon. Persze csak a megfelelő súlyos pénzbüntetésnek van visszatartó hatása, és igaza van a kormánynak, hogy ezzel az eszközzel keményebben is lehet élni. A mi büntetőjogi gyakorlatunk úgy fest, hogy megrekedtünk valahol az 1950-es évek végének megfelelő jövedelmi és kereseti viszonyokhoz alkalmazkodó pénzbüntetési gyakorlat szintjén, pedig a pénzbüntetést ma is 50 ezer forintig lehet kiszabni. Minden ellenkező hiedelem ellenére örülünk a védelem bővülő jogainak. A védők túlnyomó többsége eddig is jól élt jogaival, és biztos vagyok benne, hogy bővülő jogaival is jól fog élni, és ezzel nagyban hozzájárulnak a bűnösség fokának feltárásához. Ezzel a bűnüldözők munkáját is segítik. Egy dologra kell itt az Országgyűlés plénumán is a figyelmet felhívni. Arra, hogy társadalmi elvárás az, hogy egyforma mélységben foglalkozzanak a védők választott és kirendelt védői minőségükben a védelmmel. Van ugyanis néhány példa arra, hogy a kirendelt védő nem látja el elég alaposan feladatát. Enélkül csak részben érvényesül a védelemhez való jog, és csak azok részesülnek benne, akik a választott védőt meg tudják fizetni. Ez ellenkezik a törvény szelemével, és ez a gyakorlat nem hajtaná végre a törvényt. Más kérdés az, hogy meg kellene oldani a kirendelt védők díjazását. Tisztelt Országgyűlés! Véleményem szerint a tárgyalt törvényjavaslat jó. Jó, mert a szabályozás, amellyel keretek közé szorítja a büntető eljárást, megfelel szocialista-humanista felfogásunknak, jó, mert segíti jogpolitikai elveink hatályosulását, jó, mert egyszerűbbé és hatékonyabbá teszi bűnüldöző szerveink munkáját és biztosítja az állampolgári jogok védelmét. Ezért elfogadom és jó lelkiismerettel képviselőtársaimnak is elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Pongrácz Imréné képviselőtársunk. PONGRÁCZ IMRÉNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Jelentős törvénytervezet van előttünk, törvényjavaslat a büntető eljárásról. Megalkotásának szükségességét maga az élet vetette fel, és szerves része a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa óta folyó, az államélet továbbfejlesztését szolgáló kodifikációs munkának. Törvényi rangra emel a gyakorlatban eddig is helyesen alkalmazott több olyan elvet, amelyet a jogtudomány már régen kimunkált. Ez az új törvény az eljárásban részt vevő szerveket és az állampolgárokat, a jogkeresőket egyaránt érinti. így választókörzetem lakosságát is. Ezen túlmenően, mint képviselő az igazságügyi, belügyi dolgozókkal beszélgetve (részt vehettem a törvényjavaslat előkészítésében) még nagyobb lehetőségem nyílt betekintést nyerni a jogrend és a szocialista törvényesség biztosítására irányuló állami feladatok ellátásába. Az eljárási jogszabály bizonyos mérvű elavultságát tehát nagyon is életközelségben éreztem. Felszólalásomat e két ok motiválta. Győr-Sopron megyében, de úgy gondolom, az országban mindenütt, az eljárási jogszabály bizonyos mérvű elavultsága, nehézkessége következtében túlterheltek a bíróságok, az ügyészségek, a bűnüldöző szervek. Elhúzódnak az egyes ügyek, nincs kellő differenciálási lehetőség. Mindez szükségessé teszi az új büntető eljárási jogszabály elfogadását. Tisztelt Képviselőtársaim! E törvényjavaslat kidolgozása, összeállítása is példázza azt, hogy a mi országunkban egyre szélesedik a demokratizmus, hogy a dolgozó tömegek igénylik, a kormányzati szervek pedig lehetővé teszik, hogy fontos országos jelentőségű kérdésekben minden szinten véleményt nyilváníthassanak. Ez a törvényjavaslat — ismeretes — több éves előkészítő munka eredményeként került elénk. Különösen jó és kiemelkedő módszernek tartom azt, hogy az előkészítő bizottság az országos vitára bocsátott javaslat egyes paragrafusainál több, néhány helyen három alternatívát is kidolgozott arra, hogy az elméletnek és a gyakorlatnak legjobban megfelelő, és a vitában részt vevők többsége által legjobbnak tartott megoldás kerüljön a végleges javaslatba. Ügy vélem, hogy ez a gondos és széles körű előkészítő munka egyik biztosítéka annak, hogy a szocialista törvényesség mindkét oldalának érvényesülését jól szolgáló, az állampolgárok jogait, személyes szabadságát biztosító, és a bűnözés elleni harc érdekeit szem előtt tartó büntető eljárási törvénytervezetet fogadhatunk ma el. Gondos tanulmányozás, az észrevételek állandó bizottsági ülésen való megtétele után úgy gondolom, bátran mondhatom, hogy a magyar büntető eljárási jog történetében még nem volt ilyen jogszabály, amely ennyire figyelembe veszi a bűncselekmények súlyát, és azoknak megfelelő eljárási módozatokat alkalmaz. Az új büntető eljárási törvényjavaslat amellett — mint ahogyan hallottuk miniszter elvtárs expozéjában is —, hogy a törvényesség továbbszilárdítása irányába hat, azzal, hogy az eljárást bűntetti és vétségi eljárásra osztja, hogy a többséget kitevő vétségi eljárásoknál a terhelt kihallgatásán kívül a tanúktól, szakértőktől nem követeli jegyzőkönyvek felvételét, hogy ilyen ügyekben az ügyész könnyített formában vádindítványt terjeszthet elő, hogy a vétségi eljárásban egyesbíró jár el, nagymértékben egyszerűsíti és gyorsítja a büntető eljárást. Nem kényszeríti a jogalkalmazót arra, hogy