Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-18

1389 Az Országgyűlés 18. ülése, 1973. március 22-én, csütörtökön 1390 bad, kapcsolódnék ahhoz a javaslatához, amely arra vonatkozik, hogy területenként kell megvizsgálni ezt a termelőszövetkezeti problémát. Ezt azért is hangsúlyozom, mert ezen a bizottsági ülésen is úgy jött ki a kérdés, hogy a legkedvezőtlenebbül az országban minket, Nógrád megyeiket érintett. Éppen ezért szabad legyen elmondanom ezt a megyei problémát. Megyénk sajátos földrajzi és természeti adottságaiból fakad, hogy mezőgazdasági üzemeink több mint kétharmada kedvezőtlen körülmények között gazdálkodik. Földjeink többsége 4—6 aranykoronás. A harmadik ötéves terv időszakában érvényes szabályozó és támogatási rendszer hatására üzemeinkben megindult egy kedvező folyamat, az adottságokhoz viszonyuló termelés- és gazdaságszerkezet kialakítására. A fő figyelmet üzemeink az állattenyésztés felé irányították. Gyorsan erősödtek termelőszövetkezeteink, nőtt a tagság jövedelme. A gazdálkodás biztonságossá tétele érdekében bizonyos összegű tartalékalapok is képződhettek. A negyedik ötéves terv időszakában belépő új szabályozó és támogatási rendszer hatására éves szinten húszmillió forinttal csökkent a támogatások összege, ugyanilyen mértékben emelkedtek a különböző elvonások. A két tényező összege negyvenmillió forint kiesést eredményezett. Ezt az anyagi kihatást minden átmenet nélkül termelőszövetkezeteink nem tudják elviselni. Ennek következménye, hogy növekedett a veszteségek összege, az alap és támogatási forrás hiánya miatt a hatékony gazdálkodáshoz viszonyuló gazdaságszerkezet kialakítása nem megfelelő ütemben halad. A fejlesztési alap 1970-hez viszonyítva 39 százalékkal csökkent, a téeszek felében nincs biztonsági alap. Termelőszövetkezeteink előtt jelenleg két lehetőség áll: a nem gazdaságos területen is termelni, és akkor a veszteség magasabb lesz, vagy kivonni a gazdaságtalan területeket és akkor a földek parlagon maradnak. Ez viszont sem gazdasági, sem politikai szempontból nem kívánatos. A MÉM, sajátosságainkat figyelembe véve, az elmúlt évben fokozottabb egyedi támogatást nyújtott. Ez az összeg főleg a veszteségek fedezetéül szolgált. Ezt külön is megköszönjük, az ilyen eseti támogatások azonban nem vezethetnek tartós eredményhez, és az a kérésünk a kormányhoz, hogy a lehetőségekhez mérten nyújtson segítséget a megyénkre jellemző kedvezőtlen hatások csökkentésére, illetőleg felszámolására. Véleményem szerint tartós megoldáshoz az vezetne, ha a gazdaságos szerkezet kialakítására termelőszövetkezeteink a jelenleginél nagyobb fejlesztési támogatást kapnának és hosszabb távon maradnának érvényben a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetekkel kapcsolatos támogatási formák. A kormánybeszámolót elfogadom a magam és Nógrád megyei képviselőtársaim, megyénk lakossága nevében, s ígérem, minden erőnkkel azon fogunk dolgozni, hogy valóra váltsuk pártunk központi bizottságának múlt évi novemberi ülésén hozott határozatait, támogatjuk a kormányt az elfogadott program megvalósításában. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést húsz percre felfüggesztem. (Szünet: 16.40—17.01. — Elnök: APRÓ ANTAL.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést folytatjuk. A következő felszólaló Kangyalka Antal képviselőtársunk. KANGYALKA ANTAL: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársnők! Kedves Elvtársak! Felszólalásomban az üzem- és munkaszervezéssel és a hitelpolitikai irányelvek végrehajtásának a vállalatokra gyakorolt szervező hatásával foglalkozom. A munka- és üzemszervezési feladatok a szocializmus építéséből adódnak. Hiszen a szocializmus teljes felépítése a munka termelékenységének eddig nem ismert színvonalát feltételezi és elvárja tőlünk. Hogy ennek a feltételnek minden tekintetben eleget tegyünk, egymás biztatásán túl tevékeny részt kell vállalnunk vezetőknek és nem vezetőknek ebből a munkából. A dolgozó ember, ha megértetik vele a célt és a feladat értelmét látja, nagyon sokra képes. És az is igaz, hogy a munkavégzés során minden ember általában annyit tesz, amennyit megkövetelnek tőle. Azért mondom ezt, mert az utóbbi időben, különösen az 1971. évi decemberi, valamint az 1972. évi novemberi párthatározat után igen sokan szívesen foglalkoznak, beszélnek a szervezésről., de még keveset hallatnak arról, hogy mit tettek, és amit tettek, milyen eredményt hozott. Pedig a jó módszereket széles körben terjeszteni kellene. Vannak, akik úgy értelmezik a Központi Bizottság határozatát, hogy új szervezeteket kell létrehozni, a meglevőket át kell alakítani, az információs hálózatot ki kell szélesíteni és így tovább. Ez is kell, de a szervezetek már majdnem minden vállalatnál igen jól kialakultak, az információs rendszerek is eléggé kiépültek, és ezt már sok esetben inkább egyszerűsíteni kellene. Ami az üzemen belüli munkaszervezést illeti, itt van a legtöbb tartalékunk. Ezt általában a gyárak vezetői ismerik, számolnak is vele, de az üzemek és a gyárak közötti kooperációs fegyelem lazasága általában ezt a tartalékot nagyrészt felemészti. Gondolom, nem mondok ezzel újat, ismert dologról van szó. Legalábbis én így látom nálunk, a mezőgazdasági gépiparban. • Nehezíti a helyzetet még az alapanyaggyártó művek vállalkozási készsége is. Ha ugyanis a különböző gépek gyártási, átfutási idejét figyelembe véve valamely idényre szükséges gép vagy berendezés gyártásához rendelünk anyagot vagy szerelvényt, még most is sokszor a mezőgazdasági idényre, vagy utánra akarnak vállakozni szállításra, figyelmen kívül hagyva az esetleges késedelem hatását a mezőgazdasági termelésre. Az élelmiszergazdaságban pedig bármilyen gép vagy berendezés szállítási késedelme szinte beláthatatlan károkat okozhat. Hogy ezt meg lehessen előzni, igen szükségesnek látom a kereskedelem, a felhasználó és a gyártó ipar jobb együttműködését, elsősorban időben és a finanszírozás területén.