Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-18

1379 Az Országgyűlés 18. ülése, 1973. március 22-én, csütörtökön 1380 megvizsgálnunk. Fő célkitűzésünk a racionálisabb földhasználat biztosítása, a termelési szerkezetük megváltoztatása legyen. Ennek során kellene megteremteni a gazdaságosság üzemi feltételeit, és ezt közgazdasági szabályozókkal is elősegíteni. A magyarországi viszonyok között — véleményem szerint — a mezőgazdasági művelés alatt álló területeknek csak kis hányada kapcsolható ki véglegesen a termelésből. A területek túlnyomó többségén mezőgazdasági termelést kell ezután is folytatni. Ezeken a földeken a mezőgazdasági termelésnek olyan hagyományai vannak, amelyeket a mi szocialista nagyüzemi viszonyaink mellett sem hagyhatunk figyelmen kívül. E területek többségén a szarvasmarhatenyésztés a fő állattenyésztési üzemág. Ennek lehetőségei a nagyüzemi körülmények között is megvannak. A gazdaságosság feltételeit kell biztosítani hozzá az üzemek részére. Ezt igazolja a megkülönböztetett támogatás ismeretében ezen üzemek érdeklődése, amelyet a szarvasmarhatenyésztés mostani lehetőségeivel kapcsolatban tanúsítanak. A kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági üzemekben dolgozó parasztcsaládok többsége kizárólag a mezőgazdaságból él. A tagság 60—65 százaléka nyugdíjas, járadékos, vagy életkora miatt közvetlenül nyugdíj előtt áll. Ilyen körülmények között a háztáji gazdaságnak fokozottabb jelentősége van. Az itt élő emberek különösen életkoruk és több emberöltő alatt megteremtett egzisztenciájuk miatt nem hagyhatják ott üzemüket és lakóhelyüket. A háztáji gazdálkodás jelenlegi méretekben való fenntartása népgazdasági érdek és nagy jelentősége van az egyes családok életszínvonala alakulása szempontjából is. A kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek tagjai falvakban élnek, erős szálakkal kötődnek üzemükhöz és helységükhöz. E falvak lakóházaiban, a közös és háztáji gazdálkodásban és egyéb javakban nemzeti vagyon halmozódott fel. Jellemző, hogy e területeken a lakosság többsége falvakban él, még akkor is, amikor az ország lakosságának háromnegyede már városlakó lesz. Ezeknek az embereknek lakóhelyükön kell a meglevő beruházások, kiegészítésével a városéhoz hasonló életkörülményeket biztosítani. A kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági termelőszövetkezetek problémáinak megoldása öszszefügg az érintett terület gazdaságának általános fejlesztésével, a terület eltartóképességének növelésével. A mezőgazdasági üzemekben egyidőben kell törekedni a racionálisabb földhasználat során az intenzív fejlesztésre, és az extenzív megoldásokra is. A jelenleginél erőteljesebben kell fejleszteni a melléküzemági és kisegítő tevékenységüket, illetve keresni kell a foglalkoztatás indokolt mértékű biztosításának másirányú megoldásait is. Erre leginkább a gazdasá. gosan üzemeltethető, ipari jellegű kis- és középüzemek képzelhetők el. Vannak ezzel kapcsolatban nálunk is kedvező tapasztalatok. A kormány által biztosított iparfejlesztési különkeretből eddig is gazdaságosan működő, korszerű kis- és középüzemeket hoztunk létre. A kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági termelőszövetkezetek helyzetének javítása, az érdekelt területek gazdaságának fejlesztése jelentős anyagi kihatásokkal jár és ezeket csak olyan mértékben vállalhatjuk, amilyen elviselhető a népgazdaság számára. Éppen ezért ezeket az intézkedéseket csak fokozatosan, hosszú idő alatt lehet megtenni. Az intézkedéseknek legfőbb célkitűzéseinket kell szolgálniuk: azt, hogy az e területen élő lakosság életszínvonala, életkörülményei hosszú távon közelítsenek az országos átlaghoz és érvényesüljön a társadalmilag indokolt kiegyenlítődés. Tisztelt Országgyűlés! Ezt a témát a közelmúltban megtárgyalta az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága is. Észrevételeit az Országos Tervhivatal elnökének eljuttatta. A mezőgazdasági bizottsággal egyetértésben javaslom: a kormány vizsgáltassa meg, hogyan lehetne a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági üzemekben a termelési szerkezet megváltoztatásával a gazdaságos termelés feltételeit megteremteni, milyen mértékű és milyen célú megkülönböztetett támogatást kellene ezért biztosítani részükre? Javaslom, hogy a vizsgálat e területek komplex fejlesztésének megvalósítását szolgálja. A kormány a területfejlesztési alap körét terjessze ki a kedvezőtlen helyzetben levő agrárterületek fejlesztésére is. Tisztelt Országgyűlés! Ezután a területfejlesztési alap fenntartására és a benne foglalt támogatások körének kiterjesztésével kapcsolatban szeretnék javaslatot előterjeszteni. Ha fokozottabban érvényesíteni akarjuk azt az elvet, hogy anyagi és szellemi erőforrásainkat az ország kedvező adottságú körzeteire összpontosítsuk, akkor hosszú távon lesznek olyan, jelenleg is viszonylagosan elmaradt területek, amelyeknek fejlesztését központilag, külön keretből kell támogatni. E kötelesség a szocialista rendszer tényéből fakad és éppen ezért társadalompolitikai szükségszerűség is. A viszonylagosan elmaradott területeken az országos átlaghoz közel álló életszínvonalat kell hosszú távon is biztosítani és ennek alapja csak a termelőerők indokolj mértékű fejlesztése lehet, amelyet a kormány az érdekelt területeken külön keretéből támogat. Tudatában vagyok annak, hogy a IV. ötéves terv időszakában e téren a jelenlegitől eltérő intézkedéseket tenni nem lehet. Az V. ötéves tervre viszont már most elő lehetne készülni, hogy a kormány 1976-tól a viszonylagosan elmaradott területek tervszerű, arányos fejlesztéséről gondoskodhasson. Véleményem szerint ezek miatt nem kellene növelni a különböző alapokon jelenleg is rendelkezésre álló keretek összegét, de ezekkel a jelenleginél céltudatosabban kellene gazdálkodni. Meg kellene vizsgálni, szükség van-e ennyiféle alapra, mint jelenleg van; nem lehetne-e csökkenteni egyrészt az érvényben levő, egymástól szinte teljesen elkülönülő alapok körét, illetve nem lehetne-e csökkenteni az ezután is megmaradó, különböző célú pénzalapok mértékét? Az így nyert összeget a kormány külön ke-