Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-18

1359 Az Országgyűlés 18. ülése, 1973. március 22-én, csütörtökön 1360 végzett társadalmi munka értéke a felszabadu­lás óta. első ízben haladta meg a hét millió fo­rintot a korábbi évek három és félmillió forint­jával szemben. Űgy gondolom, e számok ön­magukért szólnak. A közélet iránti növekvő érdeklődés, az abban való aktív részvétel csak olyan politikai hangulatban lehetséges, amelynek alapja az őszinteség és a bizalom. Választókörzetemben azt tapasztaltam, hogy a lakosság bizalommal van a Központi Bizottság állásfoglalásai, hatá­rozatai s a kormány tevékenysége iránt. Ezt számos példával bizonyíthatnám, de engedjék meg, hogy az életkörülményeket alapvetően befolyásoló lakáskérdéssel tegyem, annak elle­nére, hogy erről itt sok szó elhangzott már. Tatabánya város területén az új lakásren­delet megjelenése óta állami bérlakásra jogosí­tó lakáskiutalást túlnyomó többségében olyan fizikai dolgozók kaptak, akik három vagy több családtagot tartanak el. Másfél év alatt 25 egye­dülálló anya kapott főbérleti lakást, s 20 olyan nagycsaládos, akiknél az eltartott gyermekek száma három volt, vagy annál több. Nincs olyan nagycsaládos a városban, aki ne rendel­kezne főbérleti lakással. Minden esetben éltünk a szociálpolitikai kedvezmény biztosításának lehetőségével is, an­nak ellenére, hogy tanácsunk költségvetésének több mint tízmillió forint a bevételi kiesése. Ta­tabányán az OTP segítségével épülő társasház­építési forma évekkel ezelőtt még ismeretlen fogalom volt. Ma, különösen az év január else­jével életbelépett rendelkezések alapján, a to­vábbi kedvezmények biztosítása miatt növek­vő érdeklődéssel találkozunk, amelynek ered­ménye minden bizonnyal a ma még kétezer la­kásigénylő lakásgondjának belátható időn belül történő megoldása lesz. Ezt segíti a KISZ la­kásépítési akció is, amellyel különösen a Szén­bányák Vállalat támogatja fiatal munkaválla­lóinak otthonalapítását. De változatos módon nyújtanak más vállalatok is segítséget e te­rületen. Azt gondolom, képviselőtársaim is hason­lóan azt tapasztalhatták munkájuk során, amit én, hogy a súlyos lakásgondok megoldásában korábban nehezen, csak több évi várakozás után tudtunk segíteni a hozzánk fordulókon. Ma az igazán rászorulók, a nagycsaládosok, alacsony jövedelmű fizikai dolgozók lakásgond­ja ilyen ipari településen, ahol állami lakás­építés van, rövidebb idő alatt oldódik meg. Bár gondjaink ma is számottevőek, hiszen a lakás­árak emelkednek, erről szóltak-' itt többen is, nem kívánok a továbbiakban részletesen er­ről beszélni, s a negyedik ötéves terv során mintegy 2500 korszerűtlen lakást kell felszá­molnunk, ami ma már egyáltalán nem nevez­hető lakásnak. Az új lakásrendelet óta tapasztalható pozi­tív tendenciában nem az a megnyugtató, hogy a képviselő adott esetben az illetékes tanács se­gítségével örömet tud szerezni, bár sokszor tud­nánk, hanem az, hogy a korábbinál igazságo­sabb gyakorlat alakult ki, amely fokozza a bi­zalmat a párt politikája és a kormány döntései iránt. Ez még akkor is így van, ha a lakáshasz­nálatba vételi díj megfizetése előtakarékossá­got tesz szükségessé, s a korábbi gyakorlattal szemben nagyobb erőfeszítést igényel az álla­mi, főként az összkomfortos lakás bérlőitől, ami elsősorban a fiatalok számára okoz gondot. Fock elvtárs előadói beszédében szólt ar­ról, hogy egy-egy hiányosság feltárása után a kormány intézkedik annak felszámolása érde­kében. Ezt az állítást, tudom, több példával is alá lehetne támasztani, de én lakáspéldánál kí­vánok maradni. Ezt az alkalmat is fel szeret­ném használni arra, hogy megköszönjem vá­lasztóim, köztük több mint ezer nyugdíjas ne­vében, hogy kérésünkre a szanálásos lakáscse­rék esetén a nyugdíjasokra vonatkozóan kedve­zően döntött a kormány, s e döntés a 23/1972. számú ÉVM rendeletben látott napvilágot. Ez az intézkedés, bár alapvetően anyagi terheket csökkent, mély emberi humanizmusból fakad azok iránt, akik mögött egy élet küzdelme és munkája áll. Ezért erkölcsi értéke is felbecsül­hetetlen. Kedves Elvtársak! Korunk természetes igénye, hogy a nők is mind nagyobb számban vegyék ki részüket a társadalmi munkamegosz­tásból. Ezt ma természetesnek tartjuk. Még természetesebbnek azt, ha ezt az igényt ki tud­juk elégíteni. A IX. kongresszus határozata, amely a vidéki ipartelepítésre, ezen belül a női munkaerő elhelyezésére vonatkozott, majd az azt követő számos kormányintézkedés a mi vá­rosunkban komoly előrelépést jelentett e terü­leten, s így pozitív módon befolyásolta a csalá­di jövedelmek alakulását. A hatvanas évek elején százával voltak munkát kereső nők Tatabányán, mert a nehéz­ipari városban az igények meghaladták a lehe­tőségeket, s ez feszültséget okozott. Az elmúlt öt-hat év alatt több, elsősorban női munkaerőt foglalkoztató üzemet telepítettünk le, amivel megoldódott városunk korábbi nagy gondja. Igaz, a dialektika törvénye szerint mindez újabb, bár más gondok forrása lett, de ma örömmel nyugtázhatjuk azt például, hogy az óvodáskorú gyermekeknek 75,1 százaléka jár óvodába. Sok pozitív vonása van annak, hogy ma több mint 14 000 munkavállaló nő dolgozik az iparban, a kereskedelemben és más munka­területeken. Érzékelhető ez a közéletben, a gon­dolkodás és magatartás változásában, abban, hogy a közösség gondjából nagyobb részt vál­lalnak, mint korábban. Ezt bizonyítja a női üzemek dolgozóinak felajánlása is, amely egy óvoda társadalmi munkában való felépítésére vonatkozott, amelyhez egyre több üzem és szo­cialista brigád csatlakozik. Tudom, ez az előrelépés a tatabányai em­berek számára lényeges elsősorban, s ez a példa csak kis mozaik az ország egészének előrehala­dásában, de a sok mozaik alkotja az egészet, s ennyiben összefügg mindazzal, amiről ma ta­nácskozunk, a kormány munkájával, a célkitű­zések folyamatos és tervszerű megvalósításával. Tisztelt Országgyűlés! Közéletünk demok­ratizmusa fejlődik. Ezt számos példa mellett bi­zonyítja az a tény is, hogy a köz iránt érdek­lődők százai és ezrei mindjobban élnek demok­I ratikus jogaikkal. Nemcsak elmennek egy-egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom