Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-30

2229 Az Országgyűlés 30. ülése, A társadalmi munkaszervezésben meghatározható fontosságú a nők mozgósítása. Jó érzés elmondani, hogy elért eredményeink mindegyikében kulcsszerepe volt a nőknek. Egy tisztasági verseny, egy körzet szépítését szolgáló akció, egy elhagyott, veszélyeztetett környezetű gyermekek részére szánt gyermekotthon megépítése, vagy éppen a szülői munkaközösségi tevékenység, mind olyan területe a közéletnek, ahol a nők megértőbbek, gyorsabban vállalnak részt a gondokból, rendkívül következetesen és példamutatóan dolgoznak. A településfejlesztési munkába az eddigieknél sokkal jobban be kell vonni az ifjúságot, felkeltve fiatalos lelkesedésüket, hasznosítva ötletgazdagságukat azzal a reális érveléssel, hogy a munkát elsősorban nekük, értük végezzük, őket szolgálja, és az ő életüket szépíti meg. Végül nagyon fontos, hogy mind többen legyenek részesei ennek a nagyszerű társadalmi tevékenységnek, mert az alkotásokon keresztül érzelmileg is kötődnek annak a településnek a fejlődéséhez, szépítéséhez, ahol élnek, dolgoznak. Az is tapasztalat ugyanis, hogy amit társadalmi munkában megcsinálnak, azt messzi elkerüli a közömbösség, azt vigyázza, óvja a közösség ereje. Az így létrehozott parkokban ritkán tépik le a virágot, nem hagyják szó nélkül, ha valaki szemetel, és ha az óvoda faláról lepereg a vakolat, újra javítják; rendszeresen gondozzák, cserélik a játékokat ugyanazok, akik a megépítésnél önkéntes társadalmi munkát vállaltak. Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül egy kérést szeretnék tolmácsolni, vagy inkább javaslatot tenni. Magyarországon 27 000 ember intéz ügyeket a tanácsoknál. Jelenleg a képesítési előírás szerint több mint 1200 olyan munkakör van tanácsainknál, melynek jó színvonalú ellátásához szükséges lenne a tanácsakadémiai képzettség. Azért mondom, hogy szükséges lenne, mert ma e munkakörök mindössze egynegyedét tölti be ilyen végzettségű dolgozó. Ha feltételezzük, hogy a nappali és levelező tagozaton tanulók mindegyike elvégzi a tanácsakadémiát és figyelmen kívül hagyjuk a fluktuációt, azt, hogy közben jó néhányan nyugdíjba mennek, és azt, hogy új munkakörökre kellene kiterjeszteni ezt a képzettséget, akkor 1977-ben közelítjük meg a szükséges ellátottságot. Az elmúlt három és fél év munkája, és ez az egész napirend bizonyítja, hogy a tanácstörvény a fejlődés olyan lehetőségeit teremtette meg, és olyan követelményrendszerét támasztja, amelynek csak egy politikailag és szakmailag jól képzett apparátus felelhet meg. Mindez olyan minőségi változást igényel, sürget a szervezett képzésben, amely indokolja, hogy a feltételek egyidejű megteremtésével kapjon a budapesti tanácsakadémia önálló főiskolai rangot, a Tanácsi Hivatal felügyeletével. Ez lenne a javaslatom, és kérem a kormányt, hogy az elmondottakat is mérlegelve szorgalmazza a kedvező döntést. Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztést elfogadom, s elfogadását javaslom az Országgyűlésnek. (Taps.) ELNÖK: Dr. Imre Lajos képviselőtársunk a következő felszólaló. 1974. október 4-én, pénteken 2230 DR. IMRE LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! A tanácstörvénynek az egészségügyi ágazatot érintő néhány lényeges tapasztalatáról, az elért eredményekről és nehézségekről szeretnék szólni. A tanácstörvény, az egészségügyi ágazat fejlesztése, működtetése és irányítása terén is feloldotta a korábbi, egyoldalúan központosított gyakorlatot. Ezzel az intézkedéssel új szellemi és anyagi erőforrások nyíltak meg, és egészében véve kedvezően hatottak az ágazat fejlődésére. Ezt közvetlen személyes tapasztalatok mellett a fejlődés számszerű adatai is bizonyítják. Csak Győr-Sopron megyét tekintve, a negyedik ötéves terv teljesítésében az egészségügyi ágazat jó pozíciót ért el. Ez döntően annak is köszönhető, hogy a tanácstörvény lehetőséget biztosított megyei szinten, de a helyi tanácsok szintjén is az önálló kezdeményezésre, a helyi erőforrások jobb feltárására, és azok szükség szerinti átcsoportosítására. Három év tapasztalata bizonyítja, hogy a szűkebb értelemben vett ágazati érdekéket nem kell félteni a megnövekedett helyi önállóságtól. E megállapításnak nem mond ellent az sem, ha a területi ellátás különböző szektoraiban, de főleg kiemelten a községek egészségügyi ellátásában az elmúlt években és napjainkban is súlyos orvoshiánnyal és szakmai nehézségekkel küzdünk. A nehézségek túlnyomó része nem abból fakad, hogy a községi egészségügyi szolgálat a helyi tanácsok hatáskörébe került. Ez a változás ugyanis csak segítette, és előmozdította a községi egészségügyi ellátás feltételeinek biztosítását. A nehézségek egyik oka a hazánkban kialakult aránytalan területi orvosellátottság. A másik ok, hogy a járásokban a községi szolgálatok szakmai irányítása nem rendelkezik olyan bázisokkal, amelyek a városainkban adottak. Az egészségügy felelős vezetői már tettek hatékonynak ígérkező intézkedéseket az orvosellátottság jobb arányainak kialakítására. A szakmai irányítás korszerűsítése is megoldható a tanácstörvény adta lehetőségek kihasználásával. Eszerint azon kell munkálkodnunk, hogy a járásokban működő gyógyító-megelőző szolgálatok, intézmények szakirányítását az ehhez a munkához megfelelő intézményekkel és szakembergárdával rendelkező városi, egészségügyi, szakigazgatási szervekhez csoportosítsuk át. E törekvés megoldja a szakirányítás gondjait, biztosítja az egészségügy szakmai egységét, a tanácstörvény szellemének megfelelően erősíti, fokozza, vagy kibontakoztatja a városok felelősségét vonzáskörzetükben, a járások területén. A tanácstörvény az egészségügyi ágazat irányításában is megszüntette a kettős alárendeltséget. Ez átmenetileg okozott ugyan gondot, mivel felülről lefelé az alárendelt egészségügyi szakigazgatási szervek hozzászoktak a központi irányításhoz. Időre volt szükség ahhoz, hogy a törvényben biztosított önállóságukat kibontakoztassák, azzal helyesen, okosan éljenek. Ma már bátran mondhatjuk, hogy az irányítás korszerű, új módszerei érvnyesülnek, és nincs alapvető probléma a központi, a megyei és a helyi érdek összehangolása, megvalósítása terén. Az új helyzet ösztönzően hatott a helyi ágazati szakigazgatás fejlődésére, személyi és tárgyi