Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-30

2213 Az Országgyűlés 30. ülése, 1974. október 4-én, pénteken 2214 vőben ezeken a területeken is többet tehetünk a legjobb módszerek országos elterjesztésével. A tanácstörvény végrehajtása során a tele­püléshálózat fejlődésének törvényszerűségei megfelelően érvényesültek, abból kiindulva, amit Papp elvtárs is jelzett, hogy az iparoso­dás és a városias életmód iránti igény növeke­désével gyorsan növekszik a városok jelentősé­ge, és egyben felelőssége is. Ahhoz, hogy a váro­sok e felelősségnek megfeleljenek, elsősorban nem közigazgatási reformokra van szükség, ah­hoz idő kell, hanem a munka tartalmának és módszereinek továbbfejlesztésére. Egyrészt tovább kell haladni a városi taná­csok és a lakosság kapcsolatainak erősítésében. Fejleszteni kell a legjobb városok gyakorlatát, ahol a körzeti népfrontbizottságok rendszerével, körzeti tanácstagi csoportok kialakításával, a la­kóbizottságok vezetőinek aktív bevonásával si­került a város lakosságát széleskörűen és tény­legesen bevonni a várospolitika alakításába, és a közösen hozott határozatok, állásfoglalások megvalósításának társadalmi támogatásába. Másrészt a városi tanácsoknak és népfront­bizottságoknak közösen kell munkálkodniuk azon, hogy erősödjön a város és vonzáskörzete sokoldalú együttműködése, a város általános társadalmi felelőssége a körzetébe tartozó tele­pülések iránt. A másik fontos vonása a településfejlődés­nek az apró falvak és a szórt települések hely­zete. Le kell szögezni, hogy itt a fejlődés tör­vényszerűségének tervszerű érvényesítéséről és nem valami visszaszorító, elsorvasztó tevékeny­ségről van szó. A települési helyzet változása lassú folyamat. E településeken emberek mil­liói élnek, akik joggal igénylik a fokozott fi­gyelmet, az alapellátás lehetséges szintű biztosí­tását, a szocialista demokrácia szélesítését. Ezért a tanácsoknak és a népfrontbizottságoknak az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani a társ­községekre, az apró falvakra, a tanyás területek­re, a dunántúli puszták lakosaira, velük együtt mérlegelve és döntve ügyeikben. Tisztelt Országgyűlés ! A lakosság egyetértésének fokmérője a cse­lekvő részvétel. Általános tapasztalat, hogy a la­kosság közéleti érdeklődése és cselekvő közre­működése ott erősödött, ahol a tanács arra le­hetőséget teremt, s ahol a népfrontbizottság, a szakszervezetek, ifjúsági szervek és más társa­dalmi szervek szervezik a lakosság részvételét. A tiszteletreméltó és számokban is kifejezhető fejlődés ellenére ma még korántsem használtuk fel a lakosság segítőkészségét. A feltételek meg­teremtésében közös a felelőssége a kormányzati munkának, a tanácsi vezetésnek és a népfront­mozgalomnak. Meggyőződésünk, hogy az elmúlt évi több mint egymilliárd forint értékű társa­dalmi munkát és más, pénzben nehezen mér­hető társadalmi tevékenységet még lényegesen növelni lehet. Javasoljuk ezért az illetékes állami szervek­nek, hogy közösen tekintsük át a társadalmi közreműködés kiszélesítésének időszerű felada­tait. A népfrontmunka erősödő gyakorlata, hogy minden jelentős országos és helyi ügyben kikér­jük a lakosság véleményét. Ezt tettük a mai par­lamenti vita előtt is. A Hazafias Népfront Or­szágos Elnöksége a lakossági észrevételek több­ségével egyetértett, és azokból néhányat az előb­biekben ismertettem a tisztelt Országgyűléssel. A parlamenti vita bizonyára sok hasznos ta­pasztalattal, bírálattal fogja segíteni a tanács­törvény végrehajtását. Az elnökség ezért java­solja a Tanácsi Hivatalnak, egyetértésben Ho­mor elvtársnő javaslatával, hogy a beszámolóról és a vitáról tájékoztassuk közösen a lakossá­got az őszi—téli falugyűléseken, városi lakossá­gi tanácskozásokon és más fórumokon. Tisztelt Országgyűlés! Még egy megbízatás­nak kívánok eleget tenni. Bármily jelentős a társadalom támogatása, fontos a tanácsi testüle­tek munkája, a feladatok megoldásának, végre­hajtásának többsége a tanácsok közkatonáira, a tanácsi dolgozókra hárul. Szeretnék erről a helyről is a népfrontmozgalom nevében az or­szág lakosságának egyetértésével köszönetet mondani áldozatos munkásságukért. Az előter­jesztett írásbeli beszámolóval a Hazafias Nép­front Országos Elnöksége egyetért, és azt a ma­gam részéről is elfogadom. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Daradics Ferenc képviselőtársunk. DARADICS FERENC: Tisztelt Országgyű­lés! A tanácstörvény végrehajtásáról szóló be­számolót jónak, reálisnak tartom. A törvényt három éve hoztuk, de nem három évre, hanem meghatározatlan, hosszú időre. Nyilván e beszá­moló egy hosszú folyamat kezdetéről, három év tapasztalatairól adhat számot. E viszonylag rö­vid idő alatt egy sor szervezeti, hatásköri vál­tozást kellett bevezetni úgy a testületek, mint az apparátusok munkájában. A változásokat meg kellett ismertetni, elfogadtatni a tanácsi szervek dolgozóival és a lakossággal. A törvény végrehajtásából adódó feladatok közül ez sem tekinthető befejezettnek. A hatáskörök általá­ban lefelé, a helyi tanácsokra irányuló átcsopor­tosítása nagymértékben növelte az önállóság, a felelősség és a demokratizmus szélesítésének a lehetőségeit. Jelentősen bővült az érintkezés a lakosság­gal, az úgynevezett népszerű és népszerűtlen témákban is. Többször kell a helyi szerveknek igent és nemet is mondaniok szükség esetén. A valóságnak megfelel az az értékelés, hogy a ta­nács szervei általánosítva a törvény szellemé­ben és értelmében jól állnak helyt, élnek a lehe­tőségekkel, és jól végzik feladataikat. Az általá­nos, mint mindig, egyedi, szélsőséges eseteket is takar. Különbözik a munka minősége appará­tusok között, apparátuson belül és sokszor még egy-egy személy esetében is, amikor többségé­ben jól végzik feladataikat, de nem jelentős számban még törvénysértő határozatokat is hoz­nak, vagy hosszadalmas, bürokratikus az eljá­rás. A lakosság kisebb-nagyobb része a tájéko­zottságtól és a közéleti ismerettől függően, vagy szubjektív benyomásokból a negatív jelensége­ket eltúlozzák, általánosítják. Valahogy úgy va­gyunk ezzel a témával is, mint az építkezések­nél. Épül évente 80 000 lakás, melynek kis há-

Next

/
Oldalképek
Tartalom