Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-29

2167 Az Országgyűlés 29. ülése, 1974. október 3-án, csütörtökön 2168 sén kívül belgazdasági kapcsolatainkban is javulást eredményez. Elősegíti a különböző gazdasági ágazatok tevékenységének jobb koordinációját, a hatékonyabb, kiegyensúlyozottabb gazdálkodást. Az elmúlt időszakban — éppen gazdaságirányítási rendszerünk reformjának következtében — a vállalatok, a gazdálkodó egységek önállósága nagymértékben növekedett, és ugyanakkor megváltoztak a vállalatok és az irányító szervek kapcsolatainak korábbi módszerei. De megváltoztak a szakágazatok tevékenységét jelentő funkcionális és szakágazati irányítást jelentő feladatai is. Mindez együttesen számos várt és nem várt problémát okozott a gazdálkodásban, ami végül is a gazdálkodás különböző szintjein és területein az érdekek és az érdekeltség zavarában, összeütközésében nyilvánult meg. Ez a fejlődés trendjét ugyan alapvetően nem befolvásolta, de mindenképpen negatív módon befolyásolta ütemét, tervszerűségét és hatékonyságát, akadályozta mind a. belső, mind a nemzetközi munkamegosztás szükséges és indokolt, a fejlődés szintje és iránya által követelt alakulását. Az egyik ilyen „ütközőpont", éppen a külkereskedelem területe volt. Akár az export, akár az import vonatkozásában, akár a nemzetközi termelési és kereskedelmi együttműködés és szakosítás vonatkozásában számos példával illusztrálhatnék ezt. A termelőágazatok és a kereskedelem, jelen esetben a külkereskedelem közötti, a termelővállalatok és a külkereskedelmi vállalatok közötti ütközések, viták a külkereskedelmi tevékenység egyértelmű jogi meghatározásának és szabályozásának hiányában lassították, rugalmatlanabbá és eredményében esetlegessé tette a tevékenységeket, következésképpen rontotta ezek népgazdasági szintű hatékonyságát. A törvényjavaslat olyan koordinált együttműködés kereteit határozza meg, amelynek során a népgazdasági érdekek veszélyeztetése, háttérbe szorulása nélkül érvényesülhet és bontakozhat ki az egyes vállalatok, gazdálkodó egységek, szervezetek külkereskedelmi ténykedése, miközben gazdasági, társad-almi vonatkozásban egyaránt a szocialista tulajdonviszonyok lényegével összefüggő tulajdonosi szemlélet érvényesül és erősödik. Csak így várható gazdaságunk további fejlődése, a magunk és az egész szocialista világgazdaságot jelentő testvéri népek javára. A törvényjavaslat 5. §-a ezt az együttműködést azzal biztosítja, hogy a külkereskedelmi tevékenység minden fázisát konkretizálja, majd a külkereskedelmi jog gyakorlásának feltételrendszerében a külkereskedelmi szerződés előkészítése, megkötése és teljesítése vonatkozásában egyaránt biztosítja a szervezeti rendszer hatékony működését. Tisztelt Országgyűlés! Népgazdaságunk fejlődése lehetővé tette, hogy az ország különböző területei között kialakult egyenlőtlenségek az elmúlt évtizedek során fokozatosan megszűnjenek, illetve jelentős mértékben csökkenjenek. A fejlődés jelenlegi szakaszában a fejlődés dinamikája csaknem minden területen a külkereskedelem, a külkereskedelmi kapcsolatok alakulásának fokozását, szélesítését igényli. Szolnok megye iparának, mezőgazdaságának fejlődése kedvező irányú és folyamatos volt. A megye gazdasági eredményeinek elérésében minden ágazatban jelentős szerepe volt a külkereskedelemnek. A lakosság növekvő, javuló ellátásában általában a kereskedelem, ezen belül a külkereskedelem fontos tényező volt. Szolnok megye ma már gyorsan fejlődő mezőgazdasággal és iparral büszkélkedhet. Mezőgazdasági és ipari üzemei, vállalatai közül nem egy a szocialista és a tőkés piacon egyaránt méltán vívott ki elismerést. Ezt a külföldi partnerek kapcsolatfejlesztő és bővítő kezdeményezése is bizonyítja. Szolnok megyében ez évben a szocialista iparvállalatok összes exportja megközelíti a hárommilliárd forintot, ami a teljes értékesítésnek több mint 15 százaléka. Jelentős az import volumene is, és figyelemre méltó termelési és kereskedelmi együttműködés, kooperációs kapcsolat alakult ki szocialista és tőkés relációban egyaránt. A külkereskedelmi kapcsolatok szélesedése jellemzi a mezőgazdaságot is, és mindkét ágazatban e kapcsolatok sokirányú és továbbra is bővülő tendenciájával számolunk. Az ebből adódó feladatok ellátása külkereskedelmi törvény hiányában minden bizonnyal olyan problémákat okozna, amelyeknek leküzdése a megye és ezen keresztül az egész népgazdaság fejlődésének óhatatlan lassulását eredményezné. A törvényjavaslatot elfogadom és elfogadásra ajánlom azzal a meggyőződéssel, hogy törvényerőre emelkedésével és a hozzá kapcsolódó végrehajtási utasításokkal együtt, a szükséges anyagi és szellemi erőforrások összpontosításával az egész népgazdaság kiegyensúlyozott fejlődését elősegítő, hatékony külkereskedelem megvalósulása válik lehetővé. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Kovács Sándor képviselőtársunk Pest megyéből. KOVÁCS SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Örömmel vettem tudomásul Bíró elvtárs és a törvényt előterjesztő bizottság tájékoztatását, hogy a külkereskedelmi és a termelő vállalatok kapcsolatainak szabályozása terén jelentős fejlesztő munka indult. Én is e kapcsolatról szeretnék beszélni. Miután azonban erről ma már többször esett szó, amennyire lehet, rövidítem mondanivalómat. Közismert az a tény, hogy 1968-tól a termelő vállalatok érdekeltsége és feladata alapvetően megváltozott a külkereskedelmi tevékenység területén. Ez a közvetlenebb kapcsolat, amely a világpiac és a hazai termelők között létre jött, jobban informálja a termelő vállalatokat termékeik reális értékéről, használhatóságáról, korszerűségéről. De jelentősen növelte érdekeltségüket az importlehetőségek kiaknázásában is. A korábbi viszonylagos elszigeteltség után a gazdálkodó vállalátok, úgy is, mint vevők, úgy is, mint eladók, jobban megismerték nemcsak a külpiacot, hanem saját helyzetüket is ezen a piacon. A termelő vállalatok részben a külpiacok megismerése, részben annak a vállalat gazdaságosságára való hatása miatt reálisabban számba vették teendőiket, javították termelésszerkezetüket, hogy gazdaságos áruszerkezetet kínáljanak