Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-28

2057 Az Országgyűlés 28. ülése, 1974. június 28-án, pénteken 2058 megosztott telepítéssel a járulékos beruházások költségei beláthatóan sokkal magasabbak. Szükségesnek tartjuk tehát ezeknek a kérdéseknek közelebbi vizsgálatát. Felmerül annak a vizsgálatnak szükségessége is, hogy különböző tárcákhoz tartozó nagyüzemek vidéki egységeinek telepítésénél megtörténik-e, illetve elégséges mértékű-e a tárcák kölcsönös és a helyi hatóságok sokirányú koordinációja, nem fordul-e elő megalapozatlan kettős, vagy rátelepítés, aminek következménye a munkaerő kölcsönös elvonása, így a vándorlás. Az előbb a telepítéssel összefüggésben már szóltam róla, de jelentősége különben is szükségessé teszi a szakképzés, káderképzés témájának megemlítését. Általánosnak mondható az a tapasztalat, hogy a vidéki telepítésű könnyűipari üzemek jelentős káderképzési, szakképzési gondokkal küzdenek. Közvetlenül jelentős mértékben jelentkezik ez a szakmunkások vonalán, de legkritikusabbnak a középkáderek terén mondható. Ügy ítéljük meg, célszerű lenne a témát részleteiben és általánosan is megvizsgálni, mert annak megoldása a fejlődés, a további előrehaladás elengedhetetlen feltétele. Nem kifejezetten káderkérdés, de a létszámhelyzetet befolyásoló tényező az üzemi dolgozók és a bedolgozók megfelelő arányának kialakítása. Meg kell említenem azt a feszültségkeltő ellentmondást is, amit az tükröz, hogy egyes helyeken sok faipari üzemi dolgozót az erdőgazdaságnál mezőgazdasági munkásként kezelnek, a szomszédságban a könnyűipar vállalatához tartozó dolgozókat pedig ipari munkásként. Az ellentmondás következményei egyértelműek s azok feloldására javasoljuk a szükséges intézkedéseket megtenni. Végül legyen szabad két javaslatot tenni. Elveit tekintve mindkettő egészségügyi meggondolásokra támaszkodik. Az egyik a divattal kapcsolatos. Azt hiszem nem kell sokat bizonyítanom, mindannyiunk előtt állandó jelenség, hogy egyes divatformák szélsőségesek és távol állnak minden egészségügyi követelménytől, sőt homlokegyenest szemben állnak azokkal. Tisztában vagyunk azzal, hogy a divat sohasem az egészségügyi meggondolásokra támaszkodott. Mégis úgy ítéljük meg, korlátozni kell a szélsőségeket és nem szabad a teljes területet azoknak átengedni. A második téma a műszálas textíliák és a bőregészségügy kérdése. Ügy véljük, hogy egyrészről nem szállunk eléggé szembe azokkal a nézetekkel, melyek a műszálas anyagok káros hatásával kapcsolatban sokszor túlzó módon lábra kapnak, másrészről a textiliparnak igazodnia kellene a valós egészségügyi megállapításokhoz. Kedves Elvtársak! Számos témát lehetne még megemlíteni, ami a könnyűipar munkájával kapcsolatos ipari bizottsági vita során felmerült. Űgy ítélem meg azonban, hogy a lényegesebb kérdésekre kitértem, mindarra, amelynél szükséges, hogy a könnyűipar a megfelelő műszaki, gazdasági, pénzügyi segítséget megkapja és egyre jobban kibontakozó fejlődéssel feladatainak, a vele szemben támasztott elvárásoknak teljes mértékben eleget tudjon tenni. Javaslom, hogy az illetékes tárcák és szervek az ismertetett problémákkal foglalkozzanak, azok megoldásában a szükséges segítséget adják meg. Ügy ítélem meg, e helyen is el kell mondanom, hogy a könnyűipari tárca és az irányítása alá tartozó vállalatok dolgozóit és vezetőit, köztük mintegy 350 000 nőt, asszonyt és leányt dicséret, köszönet illeti meg azért az áldozatos munkájukért, amit a tárca területén tapasztalható fejlődésért végeztek s munkájukkal megalapozták, hogy az Országgyűlés színe előtt ilyen színvonalas, sok eredményt tartalmazó beszámoló hangozhatott el. A miniszter elvtársnő beszámolójával egyetértek, azt elfogadom. Javaslom, hogy a tisztelt Országgyűlés a könnyűipari miniszter elvtársnő beszámolóját fogadja el. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Csapó Jánosné képviselőtársunk. CSAPÓ JÁNOSNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Ha mint fogyasztó belépünk az üzletekbe, nem jut eszünkbe azzal foglalkozni, hogy vajon hol is tart a könnyűipar rekonstrukciója. Egy-egy üzem dolgozói, vagy vezetői figyelik az üzletekben megjelent árukat a rekonstrukció tükrében, de az általános fogyasztót ez különösképpen nem izgatja. Mi izgatja? Az, hogy amit keres, amit venni akar, legyen az ruházati cikk, vagy akármilyen könnyűipari cikk, megkaphatja-e időben, megfelelő áron és olyan minőségben, amilyent ő elképzelt magának. Nemcsak mint könnyűipari dolgozó, de mint vásárló is elmondhatom, hogy tapasztalataim alapján nagyon nagyot lépett előre a könnyűipar, érezteti hatását a rekonstrukció és ezért valamennyi könnyűipari dolgozónak, vezetőnek — úgy érzem — elismerésünket kell tolmácsolnunk. Tisztelt Országgyűlés! A könnyűipar egyik fontos ágazata a bőripar. A hazai cipőgyártás gyors felfutása szükségessé tette a bőripar rekonstrukcióját is. Mint a Simontornyai Bőrgyár üzemvezetője, elmondhatom, hogy bár tudtunk róla, hogy a bőripar fejlesztése szükséges lesz, de nem tudtuk, hogy ez mikor következik be, és főleg azt nem tudtuk biztosan, hogy a Simontornyai Bőrgyárra esik a választás. Az idei évben eldőlt, hogy el kell kezdeni a Simontornyai Bőrgyár rekonstrukcióját, és amikor Keserű Jánosné könnyűipari miniszter asszony ezt bejelentette, és az erről szóló újságcikkek megjelentek, a bőrgyár dolgozói eddigi munkájuk megbecsülését, elismerését érezték. A bőrgyár még ma is nehéz munkáját és hozzá kell tennem, elég szagos munkáját a Simontornyai Bőrgyár dolgozói, törzsgárdatagjai szeretik. A bőrgyártás, a bőrrel kapcsolatos munkák szeretete apáról fiúra, s ha furcsán hangzik is, ma már anyáról leányra száll. A bőrgyár már 1780 óta van Simontornyán és a felszabadulás után egy újabb bőrrel foglalkozó vállalat jött létre, a Bőr- és Szőrmefel-