Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-28

2049 Az Országgyűlés 28. ülése, 1974. június 28-án, pénteken 2050 a kormányzati munkában nagy figyelmet kell fordítanunk a bérpolitikai intézkedések elhatározásánál, hogy ha szükséges, bérpolitikával is előmozdítsuk a feltétlenül szükséges munkaerő megtartását. A könnyűiparon belül végbemenő létszámváltozás azzal jár, hogy a felvétel és a kilépés évente megközelíti a 100—110 ezret. A munkahelyet változtatók egy része ágazatunkban marad. Nagy részük azonban a gazdaság más területein könnyebb munkát kap. A létszámváltozás azzal is jár, hogy vidéken főleg lényegesen gyarapodott az iparba került, szakmával nem rendelkező nők, zömmel a fiatal lányok száma. A könnyűiparban a dolgozók átlagos életkora 40 év alatt van, de nem kevés azoknak a több száz főt foglalkoztató vidéki telephelyeknek, gyáraknak a száma, ahol az átlag életkor 22—23 év. Egy-egy új telephelyen az első években még jó előkészítés esetén is nagy a munkaerő-mozgás. Ebben közrejátszik az is, hogy a mezőgazdasági munkához szokott asszonyok nehezen alkalmazkodnak az ipari munka ritmusához, kötöttségeihez, de ugyanez elmondható még a rendszeres munkával először találkozó fiatalokra is. Ezért is még többet kell tennünk a teljesítmények növeléséért, mert ez adhat alapot a keresetek gyorsabb emelésére, a szociális feltételek javítására. Termékeink minőségi színvonala emelésének alapvető feltétele a begyakorlott munkáskéz, a stabil munkaerő. Ezért kell jobban gyárainkhoz kötnünk munkásainkat, középvezetőinket. Vállalataink, szövetkezeteink, telephelyeink vezetői érzik felelősségüket e nagyszámú fiatalasszony és lány szakképzéséhez szükséges feltételek fokozatos megteremtésében, kulturált, a vállalat, szövetkezet és a társadalom ügyei iránt érdeklődő munkássá formálásában. Az elmúlt hetekben rendezett ifjúsági parlamentek is bizonyították, az üzemi demokrácia erősítésével nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy a munkahelyek egyre inkább alkalmasak legyenek e feladat betöltésére. De az V. ötéves terv időszakában a szakmunkásképzés anyagi feltételeinek javítására az eddigieknél többet kell fordítanunk központi eszközökből is. Az utóbbi években a könnyűipar technikai felkészültsége gyors ütemben javult. Iparunk sok feladata csak a tudomány eszközeivel oldható meg. A könnyűipari felsőoktatás és önálló kutatás csak a felszabadulás után kezdődött meg. Bár a közelmúltban épített és létesített könnyűipari főiskola és a meglevő tudományos intézményeink munkája nagy segítséget jelent, több iparcsoportunkban még nem tudtuk biztosítani az elegendő felsőfokú szakember képzését, és nincs kutató-fejlesztő bázisunk. Az egész ágazat kutató-fejlesztő és tudományos bázisa egynegyede, egyhatoda más ágazatokénak. Feladataink és a szellemi háttér összhangjának megteremtésére az V. ötéves terv során még további befektetéseket, és hatékonyabb intézkedéseket kell tennünk. Ez a feltétele annak, hogy fejlesztéseink megalapozottabbak legyenek, és azok megvalósításában mind felkészültebb vezető és munkásgárda tevékenykedjék. Tisztelt Országgyűlés! Munkánk eredményeit tükrözik az üzletekben jelenlevő áruk, a külföldre kivitt termékek, az új, korszerű technika, a mind jobb munkakörülmények, a javuló kereseti viszonyok, a felkészültebb, nagyobb szakismerettel rendelkező munkások. Tevékenységük hasznosságát azonban mindezek mellett a forinton keresztül is mérnünk kell. A központi irányítók, a költségvetés eszközeivel gazdálkodó pénzügyi szervek sok támogatással, de nagy érdeklődéssel és várakozással kísérik rekonstrukciós munkánkat. Az elmúlt három évben a nyereség évenkénti 10—11 százalékos növekedése megfelelt az előirányzatoknak, noha a fajlagos exporttámogatás a tervezettnek megfelelően évről évre csökkent, szorítva ezzel is a termelőegységeket a gazdaságosabb termékstruktúra és a hatékonyabb gazdálkodás feltételeinek megteremtésére. A nyereség növekedéséhez hozzájárultak az ágazat szerkezetében és a termékstruktúrában bekövetkezett kedvező irányú változások. Vállalataink, szövetkezeteink csökkentették kedvezőtlenül jövedelmező termékeik termelését, néhány félkész- és késztermékből az utóbbi években nagyobb mennyiségeket importálunk. Egyes termelési vertikumok gazdaságosságának javítása érdekében központi intézkedésekre és vállalati szervezeti átalakításokra is sor került. A struktúra átalakítására irányuló tevékenység ütemét és mértékét azonban befolyásolja ágazatunk felelőssége az ellátásért. A hatékonyság növelésének fontos forrása a munka- és üzemszervezés legjobb módszereinek alkalmazása. A párt és a kormány határozatainak megfelelően vállalataink megteremtették azokat a feltételeket, amelyek a gyakorlati szervező munka eddiginél szélesebb körű és tudatosabb alkalmazását biztosítják. Jó példaként említhetem a zalaegerszegi ruhagyár teljes termelő tevékenységének átszervezését, a Pamutnyomóipari Vállalat szegedi gyáregységének eredményeit, a Pamuttextilművekben pedig az új szövőgépek fogadásának és működésének megszervezését. Mindezek következtében az elmúlt időszakban hatékonyabb, jövedelmezőbb volt a vállalatok gazdálkodása, ennek eredményeként nőtt a vállalatok hozzájárulása a költségvetési bevételekhez. Az elért eredmények ellenére mégsem lehetünk elégedettek a könnyűipar egészének hatékonyságával, ha azt a költségvetésre háruló követelményekkel vetjük össze. Az elmúlt három év alatt lényegesen változtak a nyersanyagbeszerzési árak. A felhasznált pamut, nyersbőr, szintetikus szálak, festékek, vegyszerek nagy hányadát tőkés és fejlődő országokból szerezzük be, és ezek ára 40—50 százalékkal, sőt egyeseké 80—100 százalékkal is emelkedett. Annak érdekében, hogy a vállalatok a nyersanyag áremelkedésből származó költségtöbbleteket ne hárítsák át a fogyasztókra — a párt és a kormány határozatainak megfelelően a költségvetés a vállalatoknak megtéríti az árnövekedés nagy részét. Az áremelkedések költségvetésből történő megtérítése átmenetileg járható út, tartós alkal-