Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-28

2043 Az Országgyűlés 28. ülése, 1974. június 28-án, pénteken 2044 ramok végrehajtásában. A IV. ötéves terv a könnyűipari beruházásokra, a rekonstrukciók megvalósítására 27,4 milliárd forintot irányozott elő. Időközben kormányunk a fejlesztési lehetőségeket újabb központi forrásokkal és hitelekkel egészítette ki. Ezekkel együtt 1975 végéig mintegy 29—30 milliárd forintos beruházást kell megvalósítanunk. Ez a fejlesztési lehetőség több mint kétszerese az előző ötéves terv tényleges beruházásainak. Ebből 3 év alatt az időarányosnak megfelelően 61 százalék valósult meg. Ez a viszonylag kedvező teljesítés természetesen * lemaradásokat is takar. A rekonstrukció megoldásának módját megszabta az a sajátos helyzet, hogy alapvetően gépcseréket hajtunk végre, amelyeket termeléski« esés nélkül, sőt az esetek többségében a termelés növelése közben kell megvalósítanunk. Ezért azt az utat választottuk, hogy alapvetően a vállalati önállóságra, kezdeményezésre, szakismeretre támaszkodjunk és ahol lehet, versenyeztessük a vállalatokat, szövetkezeteket az állami hitelek, a költségvetési támogatások elnyerésére. A leghatékonyabb megoldások kiválasztásával törekedtünk érvényesíteni a központi iparpolitikai célokat. Ebből következik, hogy kevesebb fejlesztési koncepció valósul meg, mint amennyit a vállalatok kidolgoztak. Ez különösen kezdetben félreértéseket is okozott, hiszen önmagában minden pályázó elfogadhatónak tartotta a javaslatát. Ma még korai lenne teljesen megbízható mérleget vonni módszerünk eredményességéről, eddigi tapasztalataink, a termelésben, az árustruktúra változásban elért eredmények alapján azonban már levonható az a következtetés, hogy alapvetően jó úton járunk és a decentralizált, sok termelőegységből álló ágazatunkban a jövőben is célszerű a fejlesztésnek ez a módszere. A legnagyobb méretű rekonstrukciót megvalósító ruházati iparágakban ez év közepéig körülbelül 13 milliárd forint értékű fejlesztési célt hagytunk jóvá. Ebből 1973 végéig 8 milliárd forint értékű meg is valósult. Megközelítve a programokban előirányzottat, a fonal 20 százalékát az új típusú, termelékenyebb, könnyebben kezelhető gépeken fonjuk. Az automata szövőgépek aránya 1975-re eléri a 60 százalékot. Több mint 10 000 speciális, korszerű kötő-hurkoló, konfekció- és cipőipari gépet állítunk munkába. # A ruházati ipar egésze számára meghatározó az alapanyaggyártás korszerűsítése. Ez a feltétele a jobb használati tulajdonságokkal rendelkező textilméteráruk, kötött kelmék, készruhák, ,. cipők, szőnyegek, függönyök gyártásának, a magas színvonalú feldolgozó ipari munkának. Éppen ezért a megkezdett beruházások nagyobb része, mintegy 70 százaléka az alapanyaggyártásban, a textil- és a bőriparban, 14 százaléka a kötszövőiparban, 16 százaléka a ruházati és a cipőiparban valósul meg. Az alapanyaggyártásban már végrehajtott gépcserék eredményeként számos termékből, főleg kötött kelmékből, kötött áruból, korszerűen kikészített sertésbőrből, műbőrből többet gyártunk az előirányzottnál, pamutfonalból, pamutés gyapjúszövetből főként munkaerőhiány miatt kevesebb a termelés a tervezettnél, ami átmeneti problémákat, feszültségeket okoz az iparágak közötti vertikális összhangban, amelyet csak többletimporttal sikerült egyensúlyban tartani. A növekvő munkaerőhiány arra kényszerített, hogy a rekonstrukció megvalósításának menetében módosításokat hajtsunk végre. Elhagytunk például terméktöbbletet nem eredményező, az áru tetszetősségét, méret- vagy formatartósságát javító gépcseréket, és többet költöttünk a munkaerőt pótló gépekre. A rekonstrukció ötödik ötéves programja kidolgozásának is ez az egyik sarkalatos pontja s a legfontosabb előkészítést igényli. ' Kz ellentmondást a szocialista és a fejlődő országokkal való együttműködés bővítésével, ipari kooperációkkal, közös vállalatok létrehozásával igyekszünk csökkenteni. Ha a vertikális összhangot ily módon sikerül megteremtenünk, akkor a további években a fejlesztéseket jobban koncentrálhatjuk a késztermékgyártás korszerűsítésére, a kikészítésre, vagyis azokra a fejlesztésekre, amelyek az áruk tetszetősségét, versenyképességét fokozzák. A bútoripar legtöbb beruházása már befejeződött. A termelés nagyarányú, 50 százalékos emelése részben a meglevő és a fejlesztésre alkalmas üzemek rekonstrukcióját, részben szakosított, nagy termelékenységű új bútorüzemek létesítését igényelte. A végrehajtott fejlesztések eredményeként a termelés és a belföldi értékesítés a tervezettnél gyorsabban emelkedik, és lényegesen nőtt a forgalomba hozott korszerű bútorok mennyisége. A jelzések szerint örömmel állapíthatjuk meg, hogy két évtizedes problémát oldott meg a bútoripar. Jelenleg nincs mennyiségi hiány. Van teendőnk is, mert a kínálat, a választék még nem mindenben találkozik a vásárlók igényeivel. Időnként és helyenként még hiányoznak a kisbútorok, gyermekbútorok, székek, olcsóbb konyhabútorok, és az új üzemekben új gépeken gyártott lakberendezési tárgyaknak sem mindegyike nyeri el a fogyasztók tetszését. A papíripar az elmúlt három évben a könynyűipar legnagyobb új létesítményeivel gazdagította iparunkat. Az új létesítmények a folyamatban levő rekonstrukciókkal együtt jelentősen javítják az ország papírellátását. A papíripar fejlesztése az importtal együtt lehetővé tette, hogy hazánkban az egy lakosra számított papírfelhasználás tíz év alatt 29 kilóról 53 kilóra emelkedjék. Viszonylag legkevesebb a befejezett beruházás a nyomdaiparban. A rekonstrukciós programok végleges kidolgozása 1971 végén fejeződött be. Eszerint 16 vidéki nyomda rekonstrukciójával biztosítjuk a helyi napilapok korszerűbb megjelenését. Az Athenaeum Nyomda lényegesen bővíti színes folyóiratkapacitását. Emellett kiemelt feladatunk a könyvgyártás fejlesztése, elsősorban gépcserés rekonstrukciókkal. Az öt év alatti hárommilliárd forintos fejlesztés több, mint a megelőző 15 év beruházása. Már az eddigi befektetések is hozzájárultak társadalmunk növekvő politikai, kulturális és