Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.
Ülésnapok - 1971-27
2023 Az Országgyűlés 27. ülése, 1974. június 27-én, csütörtökön 2024 szám nem érte el az ötszázat. A 168 községnek közel a felében még háromszáz lakos sem él, és ezen belül 16 község lakosságszáma pedig 150 fő alatt van. Statisztikai adatok alapján összehasonlításként elmondom, hogy az ötszáz lélekszámon aluli aprófalvak száma Zala megyében száz, Borsodban 84, Vas megyében 80 és Veszprém megyében 77. Baranya megye a 168 községével az ország aprófalvainak negyed részét foglalja magában. A felsorolt számokkal szemben az is érdekes, hogy az Alföld hét megyéjében mindössze 29 ötszáz lakoson aluli község van. Az aprófalvas településszerkezet számos hátránnyal jár. Ugyanis a népesség száma a települések jelentőségének és nagyságának egyik jellemző tényezője. A népességszám rendszerint azt is érzékelteti, hogy az adott település milyen színvonalon látja el lakó- és munkahelyi funkcióját. Ezenkívül szerepet játszik a községek gazdasági arculatának formálásában, megszabja az intézmények, létesítmények telepítésének lehetőségeit. Mivel megyénkben sok az aprófalu, a lakosság és a rendelkezésre álló anyagi erőforrás nagyon sok község között oszlik meg, ennek következtében az ellátottsági színvonal az országos átlag alatt van. Az a tény, hogy falusi lakosságunk 316 községben él és a községek átlagos népességszáma mindössze 701 fő, megnehezíti a községek intézményekkel, közművekkel való ellátását is. Nem szorul különösebb igazolásra, hogy minél kisebb egy község, annál kedvezőtlenebb közmű- és intézményellátottsága. Itt néhány példára szeretnék utalni: 1. Rendkívül kedvezőtlen a falusi lakosság lakásellátottsága. A lakóépületek elavultsága átlag on felüli. A községi lakásállomány 38 százaléka századforduló előtt, ugyancsak 38 százaléka 1900—1944 között épült. Mindezek mellett korszerűtlenek is a lakások, gyakran a legalapvetőbb egészségügyi követelményeknek sem felelnek meg. 62 százaléka vályog-, sár- és vertföldfalazattal készült. 2. Az aprófalvakban az egészségügyi alapintézmények egy része (bölcsőde, gyógyszertár, orvosi körzet) sem üzemeltethető, hisz nincs meg a községek zömében a működéshez szükséges lakosságszám. Pl. a körzeti orvosi ellátás megszervezéséhez szükséges lakosságszám a kívánatos 2000—2500 fő. Emiatt több község egy körzetbe való vonása szükséges. így azután vagy nagy lesz a körzet földrajzi kiterjedése (9—15 km) és akkor biztosítható az előírt lélekszám, vagy a kisebb földrajzi kiterjedés mellett nem lesz meg a kívánt népességszám. 3. Ugyanilyen nagy az elmaradás a művelődésügy területén is. Aprófalvaink tipikus oktatási problémái: — alacsony lélekszám miatt nem tervezhető óvoda, — a személyi feltételek nehezen biztosíthatók. Itt a legtöbb képesítés nélküli nevelp. Nagy 88* a fluktuáció. A felső tagozat szakos ellátása nem oldható meg, — a szükséges létesítményekkel nem szerelhető fel az iskola, — oktatási alapfelszereltség csak gazdaságtalanul, nagy ráfordítással biztosítható (a megye iskolái jelenleg ezért vannak országos viszonylatban a leggyengébben ellátottak között). Az iskolafenntartó helyi tanácsok rendkívül kevés fedezettel rendelkeznek, ez is szétaprózódik, — nincsenek, és nehezen hozhatók létre diákszociális létesítmények (napközi, tanulószoba), — szakosított tantervű osztályok szervezése sem lehetséges. Jelenleg a megye 352 iskolája közül 1—3 tanulócsoportos kisiskola 210, ebből egy tanerős 155. Az aprófalvas település hátrányait bizonyító példákat tovább is sorolhatnám. Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottakból három alapvető következtetést lehet levonni: 1. Az aprófalvas településrendszer következtében a lakosság jelentős része az átlagosnál rosszabb ellátottság között él. 2. A kis népességszám, valamint a gazdasági szempontok a jövőben sem teszik lehetővé, hogy az aprófalvak lakosságának ellátottsági színvonalát az eddigi módszerekkel jelentősen javítsuk. 3. Mindezek ellenére sem kétséges, hogy az e területen élő lakosság érdekében szükség van intézkedésre. A megyei párt- és állami vezetés, életszínvonalpolitikánk figyelembevételével, már tett bizonyos intézkedéseket az aprófalvakban élő lakosság életkörülményeinek megjavítására. Alapintézkedés olyan körzetek kialakítása, amelyekben a centrumközség biztosítja legalább az alapvető szolgáltatásokat. A körzeti központok kijelölése megtörtént. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztériummal való jó együttműködés eredményeként 1976-ig befejezést nyer a bekötőút-program. Baranyában 135 apró települést kapcsolnak be az ország vérkeringésébe. A program gyakorlati megvalósulása, az aprófalvak és centrumok számos problémáinak megoldását segíti majd elő: — termelőszövetkezeti vonalon megoldja az egy mezőgazdasági üzemen belüli munkaerőszállítást, — lehetővé teszi a szakrendszerű oktatás százszázalékos megvalósítását és az oktatás színvonalának számottevő emelését, — megoldja az egészségügyi alapellátás ma még meglevő problémáit, — elérhető lesz a lakossági szolgáltatások széles köre, — a kultúra, a közművelődési lehetőségek, az urbanizáció előnye jobban biztosítható lesz a lakosság számára. Ami a további feladataink közé tartozik: A kijelölt centrumok olyan irányú fejlesztése, amely minden területen biztosítja a centrumjelleget. (Ipar, mezőgazdaság, kultúra, egészségügy területén egyaránt.) A megyei vezetés arra törekszik, hogy a
