Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-27

2019 Az Országgyűlés 27. ülése, 1974. június É7-én, csütörtökön 2020 mondott a fiam. Egyetemre került, első félévben megbuktatták, s utána visszajött dolgozni. Második nap megy haza az apja, látja, hogy a fia otthon van. Miért nem dolgozol, neked dolgozni kell! Apukám, nagyon fáradt vagyok. Fiam, se tanulni, se dolgozni, hát mi akarsz lenni? A gyerek szemrebbenés nélkül rávágta, hogy 5000-ért nyugdíjas. (Derültség.) Nem tudott az apja lélegzethez jutni. Ma ez a gyerek kétgyermekes családapa, rendes, becsületes munkás, vezetőállásban van, elvégezte az egyetemet. Tehát azért mondtam, nem kell annyira aggódni nekünk ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, majd benő a fejük lágya. Azért együtt látni nagyon jó ezt az egész szociálpolitikai intézkedést. És jó lenne, amit én kértem bizottsági ülésen, ha azt mi a képviselő elvtársakhoz eljuttatnánk. Az, hogy 2,2 millió embernek rendezik a bérét a IV. ötéves tervben. Béremelést hajtanak végre olyan területeken a központi bérintézkedésből, amely központi bérintézkedés segíti, serkenti azokat a gondokat és problémákat, azoknál a tárcáknál, ahol munkaerő-gondokkal és problémákkal küzdenek. Annak ellenére, hogy egészségügyi vonalon rendezték a dolgokat, mégis vannak ellátási problémák, vannak olyan gondok, hogy középkáder és más hasonló személyzet nincs. És ezek a dolgok csak öntudattal, csak ráolvasással, csak ilyesmivel nem mennek, hanem gazdaságilag is érdekeltté kell tenni, hogy olyan megfelelő emberek kerüljenek oda, akik az ellátást javítani is tudják, és ténylegesen hivatásszerűen végzik munkájukat. Ezzel kapcsolatban egyik professzor ismerősöm is elmondta, hogy nem tudnak beindítani egy új létesítményt, mert ez nincs, meg az nincs, meg amaz nincs. Problémának vetette föl; nézd meg az intézeten belül is, hogy mik vannak. A portásnak mondtam valamit, hogy nagyon figyeljen oda, mert ez fontos, elfelejtette. Amikor mondom, felelősségre vonom, hogy miért felejtette el ezt a fontos dolgot, a'k'kor azt mondta nekem; professzor úr, jó, hogy nem akarja, hogy 1300-ért még latinul is megtanuljak. (Derültség.) Tisztelt Országgyűlés! Az országban folyó nagyarányú munkaverseny a munkásosztálynak azon kifejezése, hogy a párt gazdaságpolitikáját és általános politikáját elismerve, gazdasági tettekkel kívánja segíteni. A mi vállalatunk is abban a megtiszteltetésben részesült, hogy azok közé tartozott, amelyek a szocialista munkaversenyt pártunk XI. kongresszusára és hazánk 30. éves felszabadulásának tiszteletére indították meg. Városunkban ez a mozgalom egy harmadik dátummal is párosul, ugyanis jövő esztendőben lesz városunk, Dunaújváros 25 éves. Nem kívánok erről részletesen szólni, ismerik az elvtársak a Népszabadság tegnapelőtti számában a városi pártbizottság munkáján keresztül kaphattak Horváth József tollából ismertetést. Azért gondoltam, hogy megemlítem, mert tegnap «volt a IV. Békekölcsön utolsó húzása. Ez is a zárszámadásban benne van, hogy a belső tartozások visszafizetése. Soha nem néztem meg, tegnap megnéztem, hogy mikor van a visszafizetés utolsó ideje. Szeptember hó vége. És júniusban volt az utolsó húzás. Tehát jól teljesítettük a szavunkat. Körülbelül mi is így szeretnénk a IV. ötéves tervben hozni a teljesítést. Hogy befejezve a IV. ötéves tervet, többet tudjunk adni a népgazdaságnak. Talán ezzel azt is jelzem, hogy a 25 éves évfordulóra való fölkészülés külön izgalomban tartja városunkat, hisz meg akarjuk oldani e jubileum keretében a nagyon feszített és feszítő óvodai és bölcsődei férőhelyek teljes kielégítését és sok más hasonló kezdeményezést, közös összefogással. Azt hiszem, annyit mondhatunk el 25 éves távlatból, hogy ez a város, amely a dolgozó nép összefogásának forintjaiból épült, mely nagyon nagy kohászati bázissal, más könnyűipari üzemekkel együtt a magyar ipar, a szocialista iparfejlesztésnek egyik büszkesége. És mi erre nagyon büszkék vagyunk és felelősségünk is ezen keresztül nagyobb, mert a dolgozó nép áldozatvállalásainak pénzéből hoztuk ezt létre. Ha már a kohászatnál tartok, engedjék meg> hogy egyet mondjak. A kohászati fejlesztés vonatkozásában és talán általában a fejlesztési programjainknál, amikor oly szép kooperációs egyezmények és egyebek születnek, egy kicsikét bizonyos dolgokkal megint sokat foglalkozunk. Ez egy kicsit mindig fáziscsúszásokba kerül. A kohászat fejlesztésének, a termékeink iránti igények növekedése. A lapostermék iránti igény ebben az évben 38 százalékkal növekedett. Én nem tudtam, hogy az utóbbi időben miért kapok naponta 5—6 levelet képviselőtársaimtól. Itt ülnek a képviselők, akik küldték a levelet. Jánoskám ebben segíts, Jánoskám abban segíts. Minden kell. Lemez, profil, zártszelvény, nyitott szelvény, cső, egyéb dolgok. Ezzel kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy a részarány az összacélon belül nem jó. A 33 százalékos részaránya a lapos terméknek azzal nem lesz több, hogy vékonyabbra hengereljük, csak hosszabb lesz. És itt jön a probléma, és én nagyon örülök annak, hogy a szünetben Faluvégi elvtárs is és a külkereskedelmi miniszter elvtárs, Biró elvtárs is mondta, hogy keresik, hova lett ez a 38 százalék igény-növekedés. Ez készleten van-e, mert az is bűnös, hogy ha készleten tartjuk, vagy pedig más csatornákon keresztül abban a szférában, amit itt a jelentés is úgy összegez, hogy a termékek külkereskedelmi cserearánya nem jó, az, hogy a termékeink félkésztermék, alapanyag, és más formában, tehát kevesebb munkaráfordítású anyagok formájában kerültek ki, nehogy esetleg az legyen, hogy a félkész termékekben az energia és világpiaci válságon keresztül beimportált inflációját mi nem tudjuk érvényesíteni a tőkés árakban, mert más szektoron keresztül belföldi áron megy ki bizonyos munkaráfordítással tőkés exportra. És az derüljön ki, hogy jobban jár a tőkés, mintha tőlünk csak alapanyagként venné meg. Tehát a deviza, a dollárkitermelési szorzónál van a probléma, és erre hívnám föl tisztelettel a figyelmet. Ami bennünket, és általában a gazdaságunkat érinti, annyit szeretnék elmondani, hogy a jó és a rossz egyáltalán megtalálható ebben az országban, Szeretnék beszélni arról, hogy zártrendszerű, 88 ORSZÁGGYŰLÉSI ERTESlTÖ