Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-27

1995 Az Országgyűlés 27. ülése, 1974. június 27-én, csütörtökön 1996 műén tisztázódna a végzettség szintje. A tanárszakkal való párosítás népművelőink sokat hangoztatott kérése. Ez biztosíthatja, hogy a népművelő a tantestülethez tartozónak érezze magát, s ugyanakkor lényeges, hogy a tanárképző főiskolán magasszintű pedagógiai felkészítést is kap. Szombathelyen már megindult kísérletképpen ilyen képzés. Az Egri Tanárképző Főiskola szívesen vállalkozna arra, hogy az Oktatási Minisztérium által ajánlott tárggyal párosítva beindítaná a népművelői szakot. Második témaként a könyvtárak helyzetéről kívánok szólni. A korábbiakban azt mondtam, hogy nagy hangsúlyt kapott a párt március 19— 20-i határozatában a folyamatos művelődés, az önálló ismeretszerzés és önképzés ügye, s azt hiszem, ennek ma is az olvasás az egyik fő eszköze. Olvasás nélkül nincs elmélyült ismeretszerzés, nincs teljes emberi élet. Művelődéspolitikánk célkitűzéseiből következik, hogy a könyvtárákat kulturális alapintézményként fejlesszük, biztosítsuk az igények és szükségletek szerinti működés feltételeit. Itt is komoly gondot okoz a szakképzett könyvtárosok hiánya. A gyűjtemények nagysága, az olvasók száma, a hosszabb nyitvatartás iránti igény, s nem utolsósorban a szolgáltatások fejlődése több szakembert követelne. Az utóbbi években esetleges, véletlenszerű a létszámfejlesztés, a városi könyvtárakban növekszik a megterhelés, a nagyobb falvakban megrekedt a szolgáltatások fejlesztése. A problémát tetézi a megoldatlan képzés, s az alacsony bérszínvonal is, mivel a meglevő állásokat is nehéz betölteni, s az amúgy is kevés szakember gondjai ezzel növekednek. Az országgyűlési képviselők Heves megyei csoportja áprilisban foglalkozott a megye könyvtárainak helyzetével és gondjaival, örvendetes volt, hogy ezen a tanácskozáson nem az érdektelenségről, hanem az igények rohamos növekedéséről, a fiatalok aktív könyvtárhasználatáról esett szó. A könyvtárak nem néptelenedtek el, éppen ellenkezőleg, szűknek bizonyulnak. Az egész országra kiterjedő könyvtári ellátást alapjaiban megteremtettük. A szellemi és anyagi befektetés azonban csak folyamatos fejlesztéssel kamatozik. A megtorpanás, a tennivalók elmulasztása eddigi eredményeinket is veszélyeztetheti. Ügy tűnik, a könyvtárakra a lehetőségeinknél is kevesebbet költünk. Olykor a látványos dolgokra inkább kerül pénz, s a csendben munkálkodó intézmények pedig megrövidülnek. A Művelődésügyi Minisztérium közreadta a Pénzügyminisztériummal egyeztetett irányelveit a tanácsi könyvtárák fejlesztéséről. Ezt a területi tanácsok jónak és hasznosnak tartják, mivel összhangban van a településhálózat-fejlesztés elveivel, s számol a lakosság kulturális szükségleteivel. Sajnos, a megvalósításban a tanácsok magukra maradnak. Az irányelvekkel összhangban álló fejlesztést a központi tervezésben is érvényre kellene juttatni, mert egy intézményrendszer működési színvonala nem lehet csupán annak a függvénye, hogy a fenntartó tanács rendelkezik-e többletbevétellel, tud-e, akar-e más területről pénzt átcsoportosítani a könyvtárak számára? Amit ma könyvtárra költünk, nemcsak a jelent, hanem a holnapot is szolgálja. „A könyvekre kiadott pénz látszólag eldobott pénz mint a vetőmag" — írja Gárdonyi Géza. S e szavakhoz szeretném még hozzáfűzni Goethe mondatát: „Az ember a könyvtárban egy nagy tőke jelenlétében érzi magát, amely kiszámíthatatlan kamatokat osztogat nesztelenül." Kérem a pénzügyminiszter és kulturális miniszter elvtársakat, hogy e csendben munkálkodó és az „olvasó népért" mozgalom célkitűzéseit szolgáló intézményekre fordítsanak még több figyelmet, segítsék gondjaik megoldását. Az 1973. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot elfogadom, és képviselőtársaimnak elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Molnár István képviselőtársunk felszólalása következik. MOLNÁR ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Minden évben jelentős esemény számunkra az előző év elért eredményeinek a megismerése, népgazdaságunk költségvetésének számvetése. Az 1973-as év gazdálkodásának és eredményeinek a vizsgálata azért is érdemel kiemelt figyelmet, mert a vizsgált évben túljutottunk a negyedik ötéves tervidőszak első felén, és alapul szolgálhat az ötödik ötéves terv számításainak elvégzéséhez is. Az 1973-as évi költségvetés végrehajtásából és a Miniszter Elvtárs beszámolójából kitűnik, hogy az 1973-as év a legsikeresebbnek tekinthető gazdasági eredményeinket illetően a negyedik ötéves terv eltelt évei között. örömmel nyugtázzuk azt, hogy népgazdaságunk a tervezettnél gyorsabban fejlődött mind mennyiségben, mind minőségben, mind választékban több és több fogyasztási cikk és szolgáltatás állt a lakosság rendelkezésére. Pozitívnak tekinthetjük azt is, hogy az előző években tapasztalt feszültséggócok folyamatosan szűnnek meg, az egyensúly melletti gazdálkodás érdekében hozott központi intézkedések és területi erőfeszítések fokozatosan realizálódnak. Az intézkedések és erőfeszítések konkrét eredménye az, hogy a termelő munkában javult a hatékonyság, lényegesen jobb a gazdálkodás, szervezettebb a szervezetek rendelkezésre álló erőforrások kihasználtságának fokában. Ezen megállapításokat támasztja alá az a pozitívnak mondható eredmény, hogy az 1973-as évben a nemzeti jövedelem növekedése majdnem teljes egészében a termelékenység növekedéséből fakadt. A termelés során elért kedvező mértékű és ütemű fejlődés pozitívan hatott a népgazdaság pénzügyi helyzetére, a költségvetési egyensúlyra, a közületi kiadások színvonalára, örvendetes tény, hogy egyre többet tudunk és tudtunk fordítani a lakosság kommunális, egészségügyi, kulturális és egyéb szükségleteinek a kielégítésére, mind magasabb színvonalú a lakosság társadalmi ellátása. Mindezt nemcsak abból az aspektusból tudom mondani a tisztelt Országgyűlésnek, hogy áttanulmányoztam a beszámolót, hanem konkrétan választókerületem lakosságának a helyzetét nap