Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-26

1901 Az Országgyűlés 26. ülése, 1974. április 25-én, csütörtökön 1902 (Elnök: PÉTER JÁNOS. — 10.00) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést megnyitom. A napirend szerint folytatjuk a családjogi törvény módosításáról és egységes szövegéről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Szólásra következik Rauscher Györgyné képviselőtársunk. RAUSCHER GYÖRGYNÉ: Tisztelt Országgyűlés! A társadalmi, gazdasági viszonyok fejlődése, mint oly sok más területen, a családjog terén is szükségessé tette, hogy a jogszabályt mai életünk igényeihez igazítsuk oly módon, hogy lehetőség szerint hosszabb időre alkalmas legyen feladatának betöltésére. Ha csak a közelmúltban életbe lépett rendelkezésekre gondolunk, így a gyermekgondozási segély felemelésére, a gyermek betegsége esetén az anyák táppénzre jogosultságának kiterjesztésére, a kisgyermekes anyák pótszabadságára — és még sorolhatnám a sok jelentős juttatást, amelyről már képviselőtársaim szóltak — mind azt bizonyítja, hogy államunk jelentős gondot fordít és komoly anyagi áldozatot hoz a dolgozó anyák és a gyermekek, a családok erkölcsi, anyagi megbecsüléséért. A törvényjavaslat minden részletében egyértelmű az előrelépés a házasság és a család intézményének, a gyermek védelmének megszilárdításában, a házastársaknak a család és a társadalom iránti felelőssége növelésében. A házasságkötés, a családalapítás felelősségteljes, komoly lépés egy ember életében. A fiatalon kötött és rövid időn belül felbontott házasságok nagy száma azonban arra enged következtetni, hogy sokan kellő megfontolás, felelősség nélkül kötnek házasságot. A törvényjavaslatban szereplő, a házasságkötést megelőző 30 napos várakozási idő meggyőződésem szerint alkalmas lesz arra, hogy csökkentse a meggondolatlanul kötött házasságok számát, és megkímélje ennek következményeitől a fiatalokat és a társadalmat. Köztudomású azonban, hogy bíróságaink igen komoly számban kényszerülnek évente kimondani a házasságok felbontását. Ez oly tény, amelynek következményeivel, többek között a gyermekelhelyezési problémákkal is számolnunk kell. A bíróságok már a házasság felbontásakor figyelembe veszik a kiskorú gyermek érdekeit, és az ezt követő esetleges gyermekelhelyezési perekben is kizárólagos szempontjuk, hogy hol van inkább biztosítva a gyermek testi, szellemi, erkölcsi fejlődése, és ehhez igazodik a döntés. Most, amikor egész társadalmunk a legnagyobb gonddal törődik az ifjú nemzedékkel és. amikor a gyermekeiket egyedül nevelő szülők a legtöbb segítséget, támogatást kapják — hogy csak a magasabb összegű családi pótlékot, vagy a tervezett új intézkedések közül a tartásdíjat , nem fizető szülők helyett a tartásnak az állam által való előlegezését említsem — hogy gyermeküket nyugodt, kiegyensúlyozott légkörben, szükségleteik biztosításával nevelhessék fel, úgy érzem, hogy a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, amely a gyermek elhelyezésének megváltoztatása iránti eljárás feltételeit meghatározza, nyilvánvaló céljával együtt mégsem ad teljes garanciát a gyermekét gonddal, felelősséggel nevelő szülő és a gyermek nyugalmának biztosítására. A javaslat szerint a gyermek elhelyezésének megváltoztatását abban az esetben lehet kérni, ha azok a körülmények, amelyekre a bíróság döntését alapította, utóbb lényegesen megváltoztak és a gyermek fejlődése addigi környezetében már nincs biztosítva. Ez a rendelkezés azonban még szükségessé teszi, hogy a bíróságok alaposan megvizsgálják az eléjük tárt kérelmet, történjék bármily rövid idővel egy korábbi eljárást, döntést követően. Nagy lélekszámú választókörzetemben és közvetlen munkahelyemen is, ahol mintegy 80 családos anya dolgozik, találkoztam már ebből eredő sérelemmel. Magam is kétgyermekes anya vagyok, tudom, milyen fontos a gyermekek nevelésében a kiegyensúlyozott családi élet, a nyugalmas légkör. Az a tény, hogy a gyermek elhelyezése, de főként az elhelyezés megváltoztatása iránt indult perek általában terjedelmes bizonyítást igényelnek, hosszadalmassá teheti az eljárást. Ez alatt az idő alatt, mint azt egy nekem panaszkodó anya elmondta, sem éjjele, sem nappala nem volt, a gyermek nyugtalanná vált, tanulmányi eredménye romlott. Egyszóval a szülők általában nem válogatott eszközökkel való harca a gyermekekért megviselte a családot. A döntést követően azonban nem tartott soká a nyugalom, mert alig három hónap múlva pert indított az apa, ami bár rövidebb időre, de újabb rettegést, izgalmat jelentett. Nem ritka eset, gondolom, hogy az ilyen eljárást nem a gyermekéért aggódó, hanem esetleg anyagi érdekeit szem előtt tartó vagy bosszúálló szülő indítja. A bíróságok munkája igen felelősségteljes a gyermek sorsáról való döntéskor, hivatásuk magaslatán állva sem tudják azonban megakadályozni hasonló esetek előfordulását. A javaslatban írt módosítással is éppen a felelősség, a gyermek sorsáért való aggodalom vezethet az újabb bizonyítási eljáráshoz. Úgy gondolom, jogi eszközökkel kellene biztosítékot nyújtani, gátat szabni az ilyen eseteknek, hogy valóban csak a törvényjavaslatban szereplő lényeges változás esetén kerülhessen sor az újabb eljárásra, amit akár időbeni korlát felállításával, akár ezen belül egyéb megszorító rendelkezés alkalmazásával lehetne elérni. Ügy érzem, hogy az ilyen rendelkezés még inkább szolgálná a család- és gyermekvédelem mindannyiunk által igényelt szempontjait. A törvényjavaslatot alkalmasnak tartom arra, hogy a család, a szülők felelőssége egyértelműbb legyen a gyermek, a felnövekvő új nemzedék szocialista nevelésének elősegítésében, meghatározásában mind az egyén, mind a társadalom érdekében. A törvényjavaslattal egyetértek és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra javasolom. Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Tóth József képviselőtársunk.