Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-25

1893 Az Országgyűlés 25. ülése, 1974. április 24-én, szerdán 1894 emberek életében, hiszen az emberek döntő többsége úgyszólván a bölcsőtől a koporsóig valamiféle családi kötelék keretében éli az életét. Egyetértek azzal a fő gondolattal, amelyet a törvényszerkezet sugall: fokozni kell a családért való felelősséget. Ez két módon mehet végbe: egyrészt növekedjen a családtagok felelőssége egymásért, a saját családjukért, másrészt növekedjen a társadalom felelőssége a családért. A családért való felelősség szempontjából alapvető jelentőségű a házasság megszilárdítása. Ha ez megtörténik, akkor nem merül fel számos más családjogi vita, per, konfliktus sem. Éppen ilyen szempontból nézve, a családjog szabályai között igen nagy jelentősége van annak, hogy a válás szabályozása milyen módon megy végbe. A tervezet 18. §-a törvényerőre kívánja emelni azt a bírói gyakorlatot, amely lényeges szerepet tulajdonít a házasság felbontása tekintetében a házastársak megegyezésének. Kérdés azonban, hogy a megegyezés szerepének most már törvényerőre való emelése nem lazít-e, nem enged-e könnyelmű válási szándékot. Itt, mindenekelőtt Lenint kell idézni ; lenini gondolat, hogy a házastársaknak a válás során ne kelljen kiteregetniük egymás szennyesét, ne kelljen átgázolni a válás mocskán. Ugyanakkor azonban meg kell győződni arról, hogy a felbontásra váró házasság végképpen halottá vált kötelék-e. A válás szabályaival összefüggésben a megegyezés alkalmazása elvben humánusabb lehetőség, és ezáltal el lehet kerülni, hogy a házastársak — el kívánván titkolni a házasélet legbensőbb intimitásait — színjátékot játszanak a bíróság előtt. Az akarati egyetértéses bontás módszerének bevezetése után azonban — ahogy azt a bírák elmondják — egy másikfajta színjáték játszására került mostanában sor. Ez pedig a túlságosan is szép megegyezés volt: a házastársak annak érdekében, hogy házasságukat könnyen, gyorsan felbontsák, mindent vállaltak, de csak látszólag. Alighogy jogerőre emelkedett a bíróság ítélete, sőt azon még jóformán meg sem száradt a pecsét, már előállt valamelyikük azzal, hogy mégsem egészen úgy van ám az a megállapodás, mégis csak nála helyezze el a bíróság a gyermeket, mégis csak az övé legyen a volt közös lakás. Ezért lehet helyeselni azt a szigorúbb álláspontot, hogy a megegyezéses bontásnak törvényes előfeltétele lesz a válással öszszefüggő alapvető igények rendezése. Aligha kétséges, hogy a legdöntőbb érdek a gyermeké, akinek biztosítani kell válás esetén is, hogyha már megcsonkult családban kell élnie, akkor legalább zavartalanul élhessen ott. De vajon nem aggasztó-e, hogy túlságosan is sok, gyermekes házasság bomlik fel eléggé gyorsan? Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a rendelkezésemre bocsátott bírósági statisztika alapján olyan jelenségre hívjam fel a figyelmet, amely engem legalább is aggodalommal tölt el. Ha az igazságügyi statisztikába belelapozunk, azt kell tapasztalni, hogy a válóperes kereset megindítása előtt az esetek jelentős részében eléggé rövid a különélés. A felbontott házasságok majdnem 60 százalékában a kereset beadása előtt a házastársak egy évig éltek csak külön, és ha ehhez hozzávesszük, hogy a beadott bontóperek több, mint 75 százaléka fél év alatt befejeződött, akkor az merül fel az emberben, hogy feltétlenül helyes-e ez a sietség? A válási szándék próbája a különélés. Jó volna tudatosítani állampolgárainkkal is, hogy ne siessenek annyira, különösen ne siessenek a válási szándékkal a közös gyermekük érdekében. Ez nem változtat azon, hogy az elvált gyermekek — ahogy ők magukat nevezik — helyzetét ma nem is elsősorban maga a válás, hanem a szülők fegyelmezetlensége érinti igen hátrányosan. Az, hogy' egymásután indulnak a gyermekelhelyezési perek, dúl a vita a szülők és a. gyámhatóság előtt, hogy hány órán át lehessen látni a gyermeket, számos elvált szülő nem hajlandó a hatósági döntést fegyelmezetten tudomásul venni. Ez sokszor igen káros. Módom volt a mohácsi leánynevelő otthon fiatal lakóival beszélgetni: megdöbbentő, hogy hány lelki sérült gyermek maradt a társadalomra, akik közül csak nagyon kevesen nyerik vissza a lelki egyensúlyukat. Nem egy gyermekelhelyezési vita végül is azzal oldódik meg, hogy a gyermek időközben felnő. Éppen ezért helyeselni lehet a tervezetnek azt a megoldását, amelyik az új gyermekelhelyezési per megindítását az eddiginél szigorúbb feltételekhez köti. Nem kétséges, hogy a legjobb szándékkal megalkotott törvény is csak annyit ér, amenynyit megvalósítunk belőle. Különösen vonatkozik ez olyan sajátos közegre, mint a család élete, amelynek megsegítése során számos társadalmi feladat van. így mindenekelőtt az, hogy a családjogi törvény mellett még igen sok más szabály és más állami intézkedés segítheti elő a családok életének megszilárdítását. Már említettem, hogy a családi élet a bölcsőtől a koporsóig zajlik. Hadd vegyem most itt a bölcső problémáját elő, azt, hogy az sem mindegy a számunkra, hogy milyen körülmények között jön világra a gyermek. Itt szeretnék csatlakozni dr. Bene Zoltán képviselőtársamhoz: én tisztelettel kérem az Egészségügyi Minisztériumot és a kormányt, hogy az elavult szülészeteket sürgősen újítsák fel. Itt egy példát is szeretnék mindjárt elmondani, saját hazámból: a mohácsi szülészet helyzetét szeretném felvetni, amely azonban — gondolom — nem egyedülálló probléma az országban. A népesedéspolitikai intézkedéseink nyomán Mohács város és járás területén is jelentős mértékben emelkedett az újterhesek száma, előre jelezve az év második, illetőleg harmadik negyedében várható, igen jelentős születésszaporulatot. Ez a szülészet eddig is túlfeszített igénybevételét még nagymértékben fokozni fogja. Ez az osztály már a harmincas években, kialakításakor is a sebészettel közös műtőt kapott és kiszolgáló helyiségei hiányosak. Ma is mindössze 40 ággyal rendelkezik, és csak úgy zárójelben szeretném megemlíteni, hogy ez 75 ezer lakosra jut, egyetlen kis alapterületű kezelőhelyisége van. ahol a betegek vizsgálata, kezelése, kisebb műtétek, terhességmegszakítások is történnek. Sőt, a szülések egy részét is itt kell lebonyolí-