Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.
Ülésnapok - 1971-25
1887 Az Országgyűlés 25. ülése, 1974. április 24-én, szerdán 1888 akarnám, rá kívánok mutatni arra, hogy egyegy törvény társadalmi jelentősége vitathatatlanul összefügg azzal a ténnyel, hogy a törvény által szabályozott kérdések az állampolgárok milyen széles rétegét érintik. Márpedig ha ez a helyzet, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy a családjogi törvény jelentősége azért is kiemelkedő, mert szinte valamennyi állampolgár kapcsolatba kerül a törvény egyik vagy másik rendelkezésével. A törvényjavaslat miniszteri indokolásának második fejezete tömören foglalja össze azokat az új elvi megoldásokat, amelyeket a törvényjavaslat tartalmaz. Az e fejezetben foglaltak világosan tanúsítják azt, hogy társadalmi rendszerünkben a házasság intézménye és azzal összefüggően a családjogi kérdések kiemelt helyet foglalnak el. Amikor azt mondjuk, hogy a családjogi törvényünk a házasság intézményének jelentőségét, a család fokozott védelmét hivatott szolgálni, felvethető, hogy mennyiben eredményes a családjogi törvény hatása, hiszen hazánkban viszonylag magas a házassági bontóperek száma, márpedig a házasság felbontása lényegében a család felbontását jelenti. Tény az, hogy a bontóperek száma emelkedő tendenciát mutat. De az is tény, hogy a megromlott, egyensúlyát vesztett, rendeltetését betölteni nem képes házasság fenntartása semmiképpen sem lehet társadalmi érdek, a társadalom és az érintett család érdeke sokkal inkább az, hogy az ilyen házasságok felszámolást nyerjenek. Tény az, hogy ma már aligha találni példát arra, hogy a feleség úgy nyilatkozzék a házasságról, hogy az számára alig kibírható, de viseli férjének bántó, sokszor durva magatartását, mert hiszen férje keresi meg számára a kenyeret. A feleség anyagi függetlensége, önálló keresete igen fontos tényező abban, hogy az egyensúlyukat vesztett házasságot ne kelljen csak azért fenntartani, mert a férj a kenyérkereső. A válások számának emelkedése alól megyénk sem kivétel. 1973-ban megyénk területén mintegy 50 százalékkal több házasságot bontottak fel, mint 1965-ben. 1965-ben 441 házasságot, 1973-ban 631 házasságot bontottak fel. Megyénkben hatszor magasabb a házasságkötések száma, mint a bontásoké. Ilyen megvilágításban már nem tűnik olyan magasnak a válóperek száma. Az országos helyzetnél kedvezőbb képet mutat megyénk a válóperek számát illetően. A múlt évben megyénkben felbontott házasságokat alapul véve ezer lakosra másfél válóper esik, ami lényegesen kedvezőbb arány, mint az országos 2,2-es arány. Még ha kedvezőbb is az országos helyzetnél •a válások száma megyénkben, mégis magas. A problémát azonban nem annyira a felbontott házasságok jelentik, hanem a házasságfelbontás egyéb családjogi következményei, elsősorban a gyermekek sorsa, azok jövője, helyes irányú fejlődésük biztosítása. Éppen a házasságfelbontás most említett következményei miatt társadalmi érdek az, hogy lehetőleg csökkenjen, vagy legalábbis ne emelkedjék a házasság felbontásának száma. Ezt a célkitűzést szolgálja a most tárgyalás alatt álló törvényjavaslat azon rendelkezése, amely szerint a most megalkotandó törvény arra törekedve, hogy csökkenjen a nem eléggé megfontolt házasságkötések száma, 30 napi várakozási időt ír elő azzal, hogy a házasságkötés előtt 30 nappal a házasságkötési szándékot az anyakönyvvezetőnél be kell jelenteni. Amikor a meggondolatlanul kötött házasságokról beszélnek az emberek, gyakran arra hivatkoznak, hogy azért sok a meggondolatlan házasság, mert sokan túl fiatalon kötnek házasságot. Ezzel a nézettel vitába szállnék, mert szerintem meggondolatlan házasságot idősebbek is ugyanúgy kötnek, mint fiatalok. Veszprém megyében a múlt évben az egy éven aluli együttélés után felbontott házasságok száma 48, ugyanakkor 20 évet meghaladó együttélés után felbontott házasságok száma 76: tehát a felbontott házasságok 12 százaléka volt olyan, ahol a házasfelek 20 évnél hosszabb ideig éltek házassági kötelékben, és ilyen hosszú együttélés után kérték a házasság felbontását. A törvényjavaslatban helyesen előírt 30 napi várakozási idő elejét veszi 'az olyan — habár ném gyakran előforduló — eseteknek, mint amilyent a veszprémi járásbíróságnál tárgyalt egyik válóperből lehet megismerni, mely pernek a szereplői délután 2 órakor ismerkedtek meg egy presszóban, két órával később, tehát délután 4 órakor megkötötték a házasságot. A házasság rövid élettartamú volt, a felek elváltak, a házasságból született gyermeket a nagyszülők nevelik. Nem írható a fiatalos meggondolatlanság számlájára az az eset sem, amikor a 72 éves férfi a 68 éves nővel újsághirdetés útján ismerkedik meg, és hamarosan házasságot kötnek. A házasság nem bizonyult hosszú életűnek, zsörtölődésekkel teli két évi együttélés után elváltak egymástól. Mindezekből azt a következtetést kell levonni, hogy a javaslat azon rendelkezése, amely 30 napi várakozási időt ír elő, úgy a fiatalok, mint az idősebbek vonatkozásában szükséges, és egyben alkalmas a házasságkötés 'elhamarkodásának elkerülésére. A várakozási idő mellett a már hatályba lépett minisztertanácsi határozatban előírt házasságkötés előtti orvosi tanácsadás is a házasságkötési elhatározások jobb megalapozását szolgálja. Bár a törvényjavaslat valamennyi módosító rendelkezését helyesnek tartom, a már említett 30 napi várakozási időn felül még egynéhány rendelkezésnek a helyességét külön is ki szeretném emelni. így nagyon helyesnek tartom a házasság felbontásával kapcsolatos azon új szabályozást, mely a közös megegyezés alapján történő bontást — a törvényben írt előfeltételek esetében — lehetővé teszi. Ez ugyanis arra fog vezetni, hogy nem kerül sor arra, hogy a teljesen helyrehozhatatlanul megromlott házasságban élő felek a per során a házasság megromlásának okait feltárva, egymással még ellenségesebb viszonyba kerüljenek, mint amennyire a házasság megromlása azt amúgyis magával hozta. Ez azért fontos, mert a
