Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-25

1881 Az Országgyűlés 25. ülése, 1974. április 24-én, szerdán 1882 telességeik teljesítéséről. Ilyen esetben nyújtanak majd segítséget, jogi védelmet a házasságról, a családról, és a gyámságról szóló törvény paragrafusai. A törvényjavaslat 75. §-a (1) bekezdésének első mondata így hangzik: „A szülői felügyelet körében a szülők kötelessége, hogy a gyermeket gondozzák, tartsák, testi, értelmi és erkölcsi fejlődését elősegítsék." Ugyanennek a paragrafusnak (2) bekezdése előírja: „A gyermek köteles szülei iránt tiszTelettel viseltetni, nekik engedelmeskedni és fáradozásaik eredményét tőle telhetően elősegíteni." A pedagógus e két mondat tartalmának elmélyítését igyekszik következetes nevelőmunkával, a család és az iskola közötti jó kapcsolatok kialakításával elősegíteni. A mai fiatalok jóval kevesebb időt töltenek a családban, mint annak idején szüleik. Mindkét szülő munkába állása folytán az iskola egyre nagyobb részt vállal a nevelésből és a gyermek mind több idejét igénybe veszi. Akadnak még olyan családok is, amelyekben az a hiedelem, hogy gyermekük öltöztetésével, ápolásával, iskoláztatásával minden szülői kötelességüket teljesítették, és a gyermek nevelési hiányosságait egyedül az iskolától lehet számonkérni. Az iskolában folyó nevelési tevékenység azonban önmagában kevés, és csak a családi neveléssel összhangban válik teljesértékűvé. Ha eredményt akarunk elérni gyermekeink egészséges, művelt, erkölcsös, a szocializmushoz hű, hazájukat, népüket szerető emberekké nevelésében, akkor a családnak és az iskolának egy nyelven kell beszélnie. E két fő tényezőt kiegészítik még a barátok, valamint a tömegkommunikációs eszközök is. A közösség nagyban hozzájárul gyermekeink neveléséhez, de a családi fészek melegét, az ott folyó nevelést semmi sem pótolja. Az esti meghitt beszélgetések, a tervezgetések, az együtt töltött szabadnapok élményei, a közösen végzett házimunka, a kirándulás, a rokonlátogatás mind nagyszerű lehetőséget nyújt a nevelésre, a családi kapcsolatok elmélyítésére. Államunk egyre több segítséget nyújt a szülőknek a gyermekneveléssel kapcsolatos gondok megkönnyítéséhez. Ezt szolgálja a gyermekgondozási segély bevezetése és növelése, a családi pótlékban részesülők körének kibővítése s a pótlék összegének rendezése, a gyermekintézmények gyorsabb ütemű fejlesztése, a lakáskiutalások rendszerében történt változások és egyéb gazdasági és szociális intézkedések életbeléptetése. További nagy segítséget fog nyújtani a gyermekeiket egyedül nevelő elvált szülők részére a jóváhagyásra előterjesztett minisztertanácsi rendelet a gyermektartásdíjról. Sok megaláztatástól fogja megkímélni a gyermekük eltartása érdekében eddig eredménytelenül kilincselő anyákat. A fentieken kívül a családnevelés legalapvetőbb feltételeként kell említenünk a szülők felelősségét, egymáshoz való ragaszkodását. Ahol ez hiányzik, ott a családi légkör nem kedvez a nevelésnek. Ennek következtében a szülőknek legalább arra kell törekedniük, hogy a családi földrengések látványától megkíméljék gyermekeiket, mert különben jóvátehetetlen károsodást okoznak testi, értelmi és erkölcsi fejlődésükben egyaránt. A viharos családi életnek sok esetben a házasság felbontása vet véget. A születendő törvényben erre is van paragrafus, de bármilyen emberségesen döntsön a bíró és a gyámhatóság, a gyermek lelki sérüléseit csak a szülők csökkenthetik azzal, hogy nem igyekeznek a másik fél tekintélyét mindenáron csorbítani, és a gyermek szeretetének birtoklása céljából nem halmozzák el erejükön felül nélkülözhető anyagi javakkal. Megyénk képviselőcsoportja részletesen meg vi tattá a családjogi törvény tervezetét és egységes vélemény alakult ki annak család- és gyermekközpontúságát illetően. Valamennyien a kiskorúak házasságkötésének szigorítását javasolták, célszerűnek tartva a 16 éves korú nők, illetve a 18 éves korú férfiak házasságkötési korhatárát. A miniszter elvtárs expozéjában erre megnyugtató választ kaptunk. Az ifjúsági törvény létrehozása előtt az ifjúkor felső határának megállapítása körül folyt szinte országos vita. Akkor a 35—40 évesek is szívesen vallották magukat e korosztályhoz tartozónak, holott legfeljebb a tiszteletbeli KISZtagságra tarthatnának igényt. Jelenleg ismét vitatéma az életkor, azzal a különbséggel, hogy a korai házasság esetén a kiskorúak válnának időnap előtt felnőttekké. Tudom, hogy az ember fejlődésének egyes szakaszait nem lehet mereven elhatárolni. De a felnőtté váláshoz ezek átélésén keresztül vezet az út, és előfordul, hogy az egyes fázisok kimaradása rendellenességet okoz. A tanításban is meg kell tartanunk a lépcsőzetességet. Erről jut. eszembe egy elsős kisdiák édesapja, aki a szeptemberi iskolakezdés első napjaiban látva gyermeke füzetében az írást előkészítő vonalkákat, betűelemeket, a következőket üzente a tanító néninek: „Az én gyermekemmel ne tessék mindenféle szarkalábakat íratni, hanem tanítsa meg betűt írni." Mit lehet erre válaszolni? Ha legközelebb a padlásra megy, lépjen mindjárt a létra felső fokára, az alsó fokokat hagyja ki. Erre gondolok a túlságosan fiatalon kötött házasság esetén is, amikor a gyermek meggondolatlanul, szinte az úttörőcsapatból egyenesen a házasságkötő terembe igyekszik. (Derültség.) Bízom abban, hogy a családi életre való nevelés fokozásával és a kivételes esetek szigorú elbírálásával erre mind kevesebb esetben kerül majd sor. Gyakran hallani olyan véleményt, hogy az idősebb korosztály feleslegesen aggodalmaskodik a fiatalok sorsát illetően. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy ez az aggodalom az ifjúság iránt érzett szeretetből és gazdag élettapasztalatból ered. Meggyőződésem, hogy ifjúságunk túlnyomó többsége felelősséget érez saját és a társadalom jövője iránt, de akadnak szép számmal felelőtlenek is. Ez különben a felnőttek táborában is előfordul. Bizonyítják a válási statisztikák is. Megyénkben 1973-ban az 1048 felbontott