Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-25

1869 Az Országgyűlés 25. ülése, 1974. április 24-én, szerdán 1870 nek és korszerűen megfogalmazottnak tartom a 18. § (1) bekezdését, amely szabályozza a házasság felbontását, ha a felek között a házasélet véglegesen és teljesen megbomlott. Nem szorul magyarázatra, hogy a rossz házasságban élő szülők gyermekei milyen hátrányos helyzetben vannak, mind szellemi fejlődésük, mind lelki harmóniájuk, és nem utolsósorban még egészségük szempontjából is, hiszen az utóbbit is veszélyezteti az a rossz miliő, amelyet egy felbomlott látszatházasság takar. Igazságos a tervezet 32. §-ának (3) bekezdése, amely arról intézkedik, hogy a házastárs köteles a különélő és hibáján kívül rászoruló házastársat, ha arra nem érdemtelen, külön vagyonából is eltartani. Korszerűnek és orvosilag is helyesnek tartom az apaság, az örökbefogadás és a gyámság kérdésével foglalkozó szabályozásokat is, mert olyan feltételeket kívánnák meg, amelyek a testi és a szellemi fejlődés legjobb biztosítékait igyekeznek megadni. Tisztelt Országgyűlés! Az említetteket azért emeltem külön ki, mert szoros kapcsolatban vannak egészségpolitikánkkal, népesedéspolitikánkkal. Az új családjogi törvénytervezet az egészségpolitikai, népesedéspolitikai célokat jelentős mértékben szolgálja, ezzel védi a házasság intézményét, erősíti a családi kapcsolatokat, gazdagítja a családi élet tartalmát, egyaránt védi a gyermeket, a szülőt, óvja társadalmunk alapját, a családot. Ezért a törvénytervezetet a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra javasolom. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Bánáti Gézáné képviselőtársunk. BÁNÁTI GÉZÁNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Április van, a tavasz egyik legszebb hónapja. A tavasz a természet újjáéledése is, új kedvet hoz, új munkára biztat. örvendetes tény, hogy a családjogi törvény módosítását éppen a tavaszi ülésszakon tűzzük napirendre. Államunk vezetése különösen nagy figyelmet fordít a népesedési helyzet javítására, a gyermekes családok fokozott támogatására, a dolgozó nők és anyák helyzetének könnyítésére. Külön öröm, hogy az elmúlt időszakban hozott párt- és állami határozatokat figyelembe véve, a családjogi törvény módosításával legmagasabb szintű jogszabályban is rögzíthetjük azokat a határozatokat, amelyek a család védelméről, a gyermekekért való fokozott felelősségvállalásról, a családi együvétartozás elmélyítéséről adnak tanúbizonyságot. A törvényjavaslat előkészítését sok munka előzte meg. A Hazafias Népfront és az Igazságügyi Minisztérium által szervezett társadalmi viták egymást követték Pest megyében ugyanúgy, mint Budapesten és az ország hét megyéjében. A társadalmi vitákban részt vevők helyesléssel fogadták a családjogi törvény módosításának tervezetét, célkitűzéseit támogatták. Ez bizonyítja, hogy a felszólalók száma, például Pest megyében is 213 volt. Társadalmi igény is felmerült a módosításra. Ez esetenként találkozott a szakemberek, jogászok véleményével is. Az 1952. évi IV. törvény lerakta a családi viszonyok szocialista átalakításának alapjait. Elvei, fő célkitűzései, általános irányvonala ma ugyanúgy érvényesek, mint megalkotásuk idején. A jelenlegi módosítás rendelkezéseivel további lehetőségéket teremt a nők és a gyermekek helyzetének javítására, megerősítésére a családon belül, továbbá a házasságkötések megalapozottságára. Ha végignézzük a módosító rendelkezéseket, azoknak szinte minden mondatából ezt a szándékot érezhetjük. Mint már említettem, Pest naegyében igen sokan vettek részt a társadalmi vitákban. Több hozzászóló a gyermek- és ifjúságvédelem fontosságát emelte ki. A házasságkötést megelőző várakozási idő bevezetését valamennyi hozzászóló helyeselte, s annak 30 napban történő meghatározását kedvezőnek tartották. A Hazafias Népfront és a Magyar Nők Országos Tanácsa intézkedéseket tesz arra vonatkozóan, hogyan fogja segíteni a házasságra lépő fiatalokat. Rendelkezésükre bocsátanak olyan anyagot, amelyből tájékozódást nyernek a családjogi törvényről, az állampolgárok jogairól és kötelezettségeiről, valamint a családtervezés hazánkban elfogadott koncepcióiról és irányelveiről. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Valamennyi hozzászóló egyetértésével találkozott a tervezetnek a házasságkötési korhatárral kapcsolatos szigorításra vonatkozó javaslata. Jelentős a javaslatnak az a rendelkezése, hogy továbbra is kivételes esetben a gyámhatóságnak adja meg a hatáskört a kiskorúak házasságkötésének engedélyezésére. A végrehajtástól nagyon sokat várunk ebben a vonatkozásban. A család olyan jogilag szabályozott gazdasági, erkölcsi, szellemi és érzelmi közösség, amelyben a családtagok egymást kölcsönösen támogatják. Célja: olyan közösség létrehozása, amelyben a szülők, a gyermekek megfelelő nevelését biztosítani tudják. A házasságkötés engedélyezése során általában arra kell törekedni, hogy kiegyensúlyozott, anyagi, erkölcsi, érzelmi és intellektuális tekintetben megalapozott, tartós házasságok jöjjenek létre. Ennek ellenkezője sem az egyénnek, sem a társadalomnak nem érdeke. A fiatalkorban meggondolatlanul megkötött házasságok felbomlásukkal gyakran az egyén egész életére és az utódokra is súlyos következményekkel járnak. Nagy jelentőségű a most beiktatott kiegészítés, amely mint már az előbbiekben említettem, nagyobb felelősséget ró a gyámhatóságokra, de egyben meg is könnyíti a munkájukat. A most beiktatott kiegészítő javaslat sokkal szabadabb és érthetőbb, jobb összhangot tesz lehetővé a családjogi törvény és a népesedéspolitikai kormányhatározat között. Tisztelt Országgyűlés! Mint pedagógus, gyakorlatból látom, nem mindegy, hogy a gyámhatóság milyen életkorban és kinek engedélyezi a házasságot. Az életpálya választásának korszaka ez, s ebben az életkorban kell a fiatalnak eleget tennie tankötelezettségének. A társadalmi és egyéni életben csak az tud eredményesen helytállni, aki általános iskolai tanulmányait befejezve legalább az alapműveltséget megszerezte. Nem mindegy, hogy egy adott ország állampolgárai a műveltség milyen fokán állnak.