Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-25

1859 Az Országgyűlés 25. ülése De itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a végrehajtási utasítások és rendelkezések biztosítsák, hogy senki ne élhessen vissza ezzel az állami segítséggel! Az örökbefogadásról szóló fejezet minden egyes módosításával egyetértek, mert az örökbe­fogadó szülő és a gyermek családi kapcsolatát erősíti Az örökbefogadás titkossága pedig súlyos megrázkódtatástól óvja meg a gyermeket és az őt nevelő szülőt. ' Tisztelt Országgyűlés! A családjogi törvény­javaslat az élet által felvetett kérdésekre ad vá­laszt. Véleményem szerint a válaszok világosak, érthetőek és elfogadhatók. Megfelelnek társadal­munk fejlettségi szintjének és alkalmasak arra, hogy hosszú ideig szabályozzák a családi viszo­nyokat, lépést tartva szocialista fejlődésünk mind .magasabb követelményével. Ezért a házasságról, a családról és a gyámságról szóló törvényjavas­latot egészében és minden részletében, a módo­sító javaslatokat is figyelembe véve, elfogadom. {Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Retezi Károly képviselőtársunk. RETEZI KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Akár népesedéspoliti­kánkat, akár az ifjúsági törvényt, vagy éppen az asztalunkon fekvő családjogi törvényt tanulmá­nyozzuk, egyértelműen látjuk pántunk, kormá­nyunk törekvését értünk, az emberért. Olvasása közben a megtisztelő gondoskodást nem lehet csak egyszerűen tudomásul venni úgy, hogy ne jelenjenek meg az elfogultság, az elérzékenyülés csillogásai a szemekben. Bevallom, az én érzelmi világomra is erősen hatották azok a határozott, egyértelmű rendelkezések, amelyek az új életet adó anyákat, az új nemzedéket és legdrágább kincsünket, a gyermekeket óvják, védik. Érzel­meim visszafoghatatianul diktálták: tennem, tennem és szólnom kell! Nem tudtam ellenállni, hogv ne kérjek szót az Országgyűlésen. A törvényről szóló tájékozódásomat válasz­tókörzetemből és leginkább üzemi munkások kö­réből gyűjtöttem össze. Az ő véleményüket, meg­állapításaikat mondom el, kiegészítve szerzett tapasztalataimmal. Véleménycserénk során nem vetődtek fel törvénymódosító javaslatok. Beszél­getéseink nem szorítkoztak a családjogi törvény­re, mint kerettörvényre, hanem érintettek szá­mos kiegészítő rendelkezést is a család érdeké­ben.' Például olyant, hogy vannak olyan válla­latok, intézmények, amelyek tartanak fenn óvo­dát úgy, hogy nemcsak saját dolgozóik gyerme­keinek biztosítanak helyet, hanem kívülállóknak is.-Még mindig sok azonban a száma azoknak, akik' nem érezték át ennek szükségességét, nem kérnek részt az egyenlő tehervállalásból, vala­milyen formában 'még akkor sem, ha gazdasági helyzetük bizonyíthatóan megengedi. Tesztelt Országgyűlés! Az ifjúsági törvény \igyan utal arra, hogy a szülési, illetve gyermek­gondozási szabadságon levő anyát is figyelembe kell venni a központi bérfejlesztési alap elosztá­sánál. Van már sok munkahely, ahol így is csi­nálják, de sok üzemben csak úgy jut érvényre, hogy az újra munkába álló anyának egy évet is 1974. április 24-én, szerdán 1860 várnia kell, mire megkaphatja az emelést, mert időközben elköltötték a pénzt. Tisztelt Országgyűlés ! Nagyon érdekes gon­dolatnak lehettem részese. Hogy miért tűnik szá­momra meglepőnek? Mert nagy többségben fér­fiak voltak szószólói annak, vajon miért nem fo­lyósítható minden körülmények között, még együttélés esetében is az anyának a családi pót­lék? Hiszen ő szüli a gyermeket, ő szenved érte, és ha már megszülte, ha az emberség legkisebb szikrája is él benne, ragaszkodik hozzá — érvel­tek az acélos szívű munkásférfiak. A fenti intéz­kedés feltétlenül szolgálná a női egyenjogúság továbbfejlesztését. Tehát ésszerűnek látszik a munkásoknak az a javaslata, hogy ne a munka­helyen a férfiaknak a fizetés mellé adják a csa­ládi pótlékot, hanem a nyugdíjhoz hasonlóan a posta kézbesítse ki az anya nevére, mintegy ha­vonta megismétlődő elismeréséül annak, hogy ezt nem azért kapja, mert dolgozik, hanem azért, mert gyermeket hozott a világra és neveli. Ké­rem a tisztelt kormányt, hogy a végrehajtási uta­sítás készítésekor ennek lehetőségét tárgyalja meg. Tisztelt Országgyűlés! Elismerést kérő gon­dolatom után felszólalásomban egy hétgyerme­kes, családját elhanyagoló apa magatartását sze­retném elmondani. Ez egyedi példa, de több do­• logban tanulsággal szolgalhat. Hét gyermeke után havonta 2240 forint családi pótlék illeti meg, ha a tárgyi hónapban 18 igazolt nappal ren­delkezik. A rendeletet jól megtanulta, figyel is rá, de arra is, nehogy véletlenül egy nappal is többet dolgozzon. Megnéztem 1973. évi jövedel­mét. Munkabérben 9256 forintot keresett mun­kájával. Táppénze 4069 forint volt, ez egész évre összesen 13 325 forint volt. A gyermekekre pe­dig egész évre 26 880 forint családi pótlékot vett 1 fel. Első pillantásra láthatjuk, hogy a gyermekek keresnek az apára és nem fordítva ! Az állam eb­ben az esetben dupláját nyújtja a családnak, mint maga az apa. Munkahelyi vezetői egyelőre csak annyit tettek vele, hogy nem kap órabér­emelést, jutalmát és igazolatlan hiányzásai miatt még nyereségrészesedést sem. Ezek az intézkedé­sek azonban — sajnos — a gyermekekre is ki­hatnak. Felmerült bennem az a gondolat, hogy ez a magatartás nem jelent-e ifjúság elleni vétséget, vajon nem kelene-e elkezdeni, pontosabban egy mulasztást pótolni, az apa tudatát formálni az üzemben vagy a társadalom szigorát alkalmazni vele szemben? Tisztelt Országgyűlés! Az ilyen és az-ehhez hasonló esetek igaz nem jellemzőek, de vannak és előfordulnak. S ahogy a jogászok szók iák mondani: a szankciós hatású törvonyparagrafu­sokat a társadalom kisebbségéért — kb. 2—5 szá­zalékért — kell alkotni, s ..most nekünk is ezért a kisebbségért kell összefognunk, átformálnunk őket családjuk érdekében. Tisztelt Országgyűlés! Alkotott törvényeink jók, korszerűek, igazodnak a követelményekhez, szolgálják népünk ügyét. Azonban ahhoz, hogy egy jó törvény jól is valósuljon meg az életben, még rengeteg pluszt is kell adnunk. Feladatun­kévá kell tennünk a jó törvény mellé a plusz állandó keresését és produktumát, hogy példa-

Next

/
Oldalképek
Tartalom