Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-17

1299 Az Országgyűlés 17. ülése, 1973. március 21-én, szerdán 1300 Mindezekben a kormány biztosan számolhat nemcsak az Országgyűlés, de a társadalom többségének támogatásával. A kormány elnökének expozéját -elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Schnitzler József képviselőtársunk. DR. SCHNITZLER JÓZSEF: Tisztelt Or-, szággyűlés! A Hazafias Népfront Országos Ta-' nácsának megbízásából e hónap elején az elnökség környezetvédelmi munkaközössége értekezletet tartott, amelyen jelen volt az állami, különböző társadalmi szervek, tudósok, szakemberek nagy száma, s ezen az értekezleten egy környezetvédelmi program született és egy felhívás. A felhívás többek között a következőt is mondja: „Hazánk városaiban, falvaiban is tapasztalhatók a környezetet károsító jelenségek, sokszor ijesztő mértékben, de a helyzet jelenleg még nem katasztrofális". Ezek a környezeti ártalmak általában a termékek gyártásakor, a termékek használatakor, vagy fogyasztása kapcsán keletkeznek, de keletkeznek ezek az ártalmak a társadalom egyes rétegeinek felelőtlensége folytán is, egyes emberek hanyagsága és gondatlansága folytán is. Mi ennek az eredménye? Ennek az eredménye a vizek nagyfokú szennyezése, a levegő szennyezése, azután értendő itt az urbanizációs ártalmak, a zajártalom, a talaj megromlása, a természet megváltozása, annak növény- és állatvilágának sokszor teljes kipusztulása. Rendkívül kellemesen érezheti magát egy olyan nagyvárosi lakó, aki szombatját és vasárnapját a Dobogókőn vagy a Mátrában tölti és úgy véli, hogy most jó levegőn van. Sajnos, hogy a budapesti közegészségügyi intézet vizsgálatai szerint ezeken a helyeken is készülékekkel mérhető, sok esetben nagyon nagymértékű a levegőszennyeződés, amely a környező nagyvárosokból sodorta tik oda, és terjed ezekre a helyekre is. Tulajdonképpen ezek az ártalmak közvetlenül az emberre hatnak. A levegő szennyezésével kapcsolatban a legkülönbözőbb mérgező gázokat szívjuk be, a legkülönbözőbb apró részecskék kerülnek be a tüdőkbe. Ezek már fiatal korban károsítják a hörgőket, a tüdő szövetét, és érdekes talán, ha saját megfigyelésemről is számot adok, amikor azt mondhatom, hogy olyan ijesztő heveny betegségek, amelyek a tüdő hirtelen megrepedéséből állnak, 15—20 évvel ezelőtt minden hónapban egy-egy fordult elő a klinikán, ma mindennaposak. De szaporodóban vannak a daganatos betegségek is, szaporodóban vannak a neurózisok, a szív- és érrendszeri betegségek is. A fejlődési rendellenességek szaporodása — ez világjelenség is — sajnos, hazánkban is már észlelhető. A tudósok, szakemberek, orvosok általában ezekkel a dolgokkal úgv vannak, hogv akkor mondják télies biztonsággal, hogv ettől és ettől van. hogyha többszörös, mmden oldalról alátámasztott bizonyítékok vannak. Ügv. hogy mi ma ezekről a jelenségekről az egészség terén azt mondjuk, hogy alapos a gyanúnk, hogy ezekben nagy mértékben közrejátszik a környezeti szennyezés és a környezetrontás. Hiszen hazánkban is megismerhettük már a fenolos és olaj ízű halat, hiszen folyó inkba egy év alatt körülbelül 5 ezer tonna olaj, az utóbbi esztendőben 7 ezer tonnára emelkedő olaj került. Ismerjük a vegyszerízű burgonyát, retket és egyebet, megismertük a füstködöt és megismerjük az országutakon a szörnyű kipufogó gázok által a kultúrtáblák növényzetét feketére festő koromtömeget. A környezeti ártalmakról mint válságról is beszélnek. Ez a válság a kapitalista országokban szinte törvényszerű. Ott, ha egy haladó szellemű egyén a környezet védelméről szól, akkor a nagykapitalisták úgy szoktak válaszolni: ,,Én is természetbarát vagyok, de hiszen ön csak nem fog gátat vetni a fejlődésnek, csak nem fog gátat vetni a technikai forradalomnak? Hiszen ez a valóság! Maga nem állhat ellen a valóságnak!" Igen, de a nagykapitalisták valósága poli^ tikai érdekű, profit érdekű és az a nagyipar nagyhatalmi pozícióját kívánja alátámasztani. A természetvédők a kapitalista országokban hangsúlyozzák, hogy van egy másik valóság is, amely a természet tönkretételében, környezetünk megrontásában valósul meg, mindez hat az emberre — minden emberre, annak életére, egészségére, munkájára és utódaira egyaránt. Mi a helyzet a szocialista országokban? A szocialista országokban, s így nálunk is a fejlődő iparosítással, a felfejlődött mezőgazdasági munkánk és eredményeink mellett, de elsősorban szilárd társadalmi alapunkkal kapcsolatosan a növekedést követte vagy pedig követni fogja és alkalmazkodik hozzá a védekezés is. Tudjuk, hogy hazánkban is már sokat tettünk e téren. így az Országos Vízügyi Hivatal például nagy munkát végez, ha csak azt nézzük, hogy 6 ezer vízmintát vesz egy évben, abból 300 ezer tudományos adatot dolgoz fel és így ellenőrzi a víz tisztaságát. A kormány is hozott legutóbb igen hathatósnak látszó rendelkezéseket a víz tisztaságára vonatkozólag. Van a levegő tisztaságáról szóló törvényünk, él a csendrendelet, számos intézkedésünk szól a növényvédő szerek, egyéb vegyszerek szabályos használatáról is. Parkokat építünk, jóléti erdőgazdálkodásunk van, nagyon sokait építünk, de az építéssel kapcsolatban például nem gondoskodunk arról, hogy az építőknek nem szükségszerű az építés környékét teljesen letarolni — nemcsak sivatagszerű területen lehet házat építeni —, példa erre Finnország, ahol minden természeti obiektumot és értéket otthagynak és mégis megtalálják a helyet, hogy a korszerű épületet felépítsék. Sokkal határozottabb fellépésre lenne szükségünk, hogy a kormányrendeleteket megtartsák, megtartassuk, hiszen, ha arra gondolunk, hogy ha a már 1954-ben, az ipari szennyvízről hozott rendelkezésünket sikerült volna kellőkéoDen betartanunk, akkor ma kevesebb gondunk lenne a vizek tisztaságával kapcsolatosan. Kétségtelen, hogy a környezptvédplp>m pénzbe is kerül. Ez a kormány intézkedései