Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-25

1847 Az Országgyűlés 25. ülése, 1974. április 24-én, szerdán 1848 nek kiteregetni, egymásra, néha még az emberi méltóságot is mélyen sértő „tényeket" felsorakoztatni, tanúkat állítani és így tovább, hogy ilyen módon „győzzék" meg a bíróságot házasságuk tarthatatlanságáról. Tudjuk, hogy a javasolt szabályozásnak ellenzői is vannak. Ezek a válások nagy számával érvelnek. Valóban, hazánkban évente 36—37 ezer házassági bontási kérelmet nyújtanak be a bíróságokhoz, amelyekből körülbelül 24—25 ezer házasságot fel is bontanak. Évente nálunk körülbelül 100 ezer házasságot kötnek. Ehhez képest a felbontott házasságok száma valóban magas, még ha egy-egy évben iiem is az ugyanabban az esztendőben kötött házasságokból történik a bontások túlnyomó része. Meggyőződésünk, hogy a házasság felbontásának új szabályozása semmiképpen sem növeli a válások számát. Ezt azért is mondhatjuk, mert a bírósági gyakorlat — 'mint már említettem — a társadalmi követelményeknek megfelelően értelmezte a törvény rendelkezéseit. Ha pedig egyegy házasságot csak a törvény és a jog rendelkezéseivel akarnók fenntartani, akkor is, ha az együttélés már véglegesen zátonyra futott, akkor az nem lenne más, mint valamiféle álszemérem legalizálása. Aláhúzom, hogy a válások viszonylag nagy száma semmiképpen sem azokat igazolja, akik szerint a házasság intézménye felett eljárt az idő. Ellenkezőleg, az az igazi, valódi érzelmeken és felelősségtudaton alapuló kapcsolatok szilárdulásával magyarázható, mert az embierek nem a házasságtól, hanem a rossz házasságból .menekülnek. Már szóltunk a meggondolatlan házasságkötések megelőzésére tervezett intézkedésekről, de szólni kell a válásokkal kapcsolatban a társadalmi átrétegződésről, a nők politikai és gazdasági felszabadulásáról, amely azt is magával hozta, hogy az asszonyok ma már nincsenek kiszolgáltatottságra, elvtelen tűrésre vagy megalázkodásra kárhoztatva a családon belül sem, hiszen maguk is dolgoznak, tanulnak, művelődnek. Hazánkban ma a dolgozó nők az aktív keresőknek több mint 40 százalékát teszik ki. Látókörük kiszélesedett, jogosan követelik meg tehát a családon belül is az őket megillető megbecsülést és tiszteletet, nemcsak minit feleségek és anyák, hanem mint egyenrangú partnerek is. Ez ' tény akkor is, ha ellenltmondás van ima még a nők társadalmi egyenlősége és a családon belüli nagyobb terhük között. Ismeretesek az úgyneve.zett „második műszak" gondjai, a gyermeknevelésnek, gondozásnak, a háztartás vitelének, az egész családról való gondoskodásnak ezernyi problémái, amelyek főként a feleségek, az anyáik vállain nyugszanak. Ugyanakkor a mi társadalmunk nem közömbös, ha a házasság intézményének tartósságáról, stabilizálásáról van szó. Természetes, hogy ezt a fontos társadalmi érdeket ki kell fejezniük a jogszabályoknak is. Legalább ennyire fontosnak tartjuk azonban a tudatformálást, a férfiaknak a családon belüli egyenlő „közteherviselését", általában a házasság intézményének igazán szocialista tartalommal való további töltődését. Amilyen mértékben élőbbre léptünk a múlt maradványainak, 'szocialista ren- I dünkkel össze nem egyeztethető magatartásoknak a családon belüli felszámolásában, annyira jutunk előbbre a jó családi kapcsolatok tartósítása és stabilizálása területén. 3. A gyermekek érdekeinek, az ifjúság fokozott védelmének, a gyermekek családi nevelésének hatékonyabb biztosítása, testi és szellemi fejlődésük előmozdítása érdekében a törvényjavaslat a következő főbb intézkedéseket tervezi : A törvényjavaslat is abból indul ki, hogy a család egyik megtisztelő és felelősségteljes funkciója a jövő nemzedék testi és értelmi fejlődésének előmozdítása. Ezt a" szerepet nem korlátozzuk csupán a munkaerő újratermelésére, hanem nagy társadalmi jelentőséget is tulajdonítunk annak. A problémák és ezzel együtt a jog szabályozó, különösen pedig beavatkozó szerepe akkor kerül előtérbe, ha a normális családi keretek megbomlanak. Ilyenkor a jognak is rendelkeznie kell. Ezt a törvényjavaslat a következő módon kívánja szolgálni: A gyermekek elhelyezésénél megszünteti azt az eddigi általános szabályt, hogy a hatodik életévét betöltött fiúgyermeket rendszerint az apánál, a leánygyermeket és a hat év alatti fiút pedig rendszerint az anyánál kell elhelyezni. A bírói gyakorlat helyesen, rugalmasan alkalmazza a törvényi előírásokat úgy, hogy a gyermekek elhelyezésénél .azok érdekét tökinti döntő általános elvnek. A törvényjavaslat is ezt teszi magáévá. A gyermek elhelyezése nem lehet alku tárgya valamilyen szülői érdek szolgálatában. Még világosabban: kizárja azt, hogy a gyermeket felhasználhassák anyagi haszonszerzés, zsarolás, vagy éppen a bosszúállás eszközéül. A hatályos jogszabályok elég merevnek bizonyultak az állami gondozásba vett gyermekek és azok szülei jogainaik korlátozása tekintetében. Ha ugyanis a gyermeket bármilyen okból állami gondozásba veszik, azzal a szülői felügyeleti jog is szünetel. Ez az eseteik jelentős részében indokolt és a jövőben is fenntartjuk, ha azt az állami gondozásba vétel oka szükségessé teszi. Olyankor azonban, amikor nem erkölcsi okok j indokolják az állam beavatkozását, hanem a szü- j lők szociális helyzete vagy egészsége, akkor nem célszerű tőlük minden jogot megvonni. Ilyenkor helyesebb, ha az állami gondoskodás úgy történik, hogy a gyermekek nem kerülnek intézetbe, hanem továbbra is a szülői háznál maradnak és az állam megfelelő módon segíti családi nevelésüket. Jelenleg körülbelül 34 ezer gyermek van állami gondozásban, jelentős részük intézeti elhelyezésben. Legyenek bár ezek az intézmények a legjobban működőek, törődjenek a leglelkiismeretesebben ott a gyermekekkel, a szülői szeretetet, gondoskodást mégsem tudják egészen pótolni. A családi kapcsolatok erősítésének, a gyermek érdekei fokozott védelmének egyik bevált, sajátos formája az örökbefogadás. A törvényjavaslat célja, hogy ezt a jogintézményt az eddiginél még jobban működővé tegye. E vonatkozásban az alábbiakat emelem ki: Altalánossá kívánjuk tenni az olyan örökbefogadást, amikor a vér szerinti szülő a hozzája-