Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-25

1843 Az Országgyűlés 25. ülése, delme, a házasulok és a házastársiak egymás, valamint társadalom iránti felelősségének fokozása érdekében két jelentős intézkedést javasolunk bevezetni. Az egyik a házasságkötési szándék bejelentése és a házasság tényleges megkötése közötti, legalább harminc napos várakozási idő, a másik pedig a házasságkötés alsó korhatárának felemelése. A legalább egyhónapos várakozási idő törvényi előírásával elejét kívánjuk venni a meggondolatlan, pilanatnyi fellángoláson alapuló házasságkötéseknek. Tapasztalataink szerint ugyanis az ilyen módon kötött házasságok sok esetben nem hosszú idő múlva bontási kérelmek formájában a bíróság elé kerülnek. A hatályos rendelkezéseik ugyanis lehetővé teszik — a törvényes előfeltételek esetén — az azonnaii házasságkötést. Ha növelni akarjuk a családi közösségi kapcsolatok szilárdságát, a házasulok felelősségét, a mai rendelkezéseket a javasolt módon célszerű szigorítani. Azokban a szocialista országokban, ahol az általunk most javasolt megoldás már megvan, a tapasztalatok szerint a bejelentett házasságkötési szándék és a házasságok tényleges megkötése között körülbelül 15 százalék különbség van, azaz elég sokan állnak el a házasság megkötésétől. Természetesen adódhatnak az életben olyan esetek, amikor a jogszabály merev alkalmazása inkább ártana, mint használna. Ezekre az esetekre gondoltunk, amikor a törvény kivételesen lehetőséget ad a jövőben is arra, hogy a házasságot — különös méltánylást érdemlő esetben mrr az előírt várakozási idő előtt meg lőhet majd kötni. Áttérek a házasságikötési korhatár megállapításának kérdésére. Elöljáróban elmondom, hogy a törvény módosítására vonatkozó javaslatok közül ez a téma váltotta ki a legtöbb vitát. Különösen sok észrevétel és javaslat hangzott el a házasságkötés engedélyezésének alsó korhatárával kapcsolatban. Meg kell mondanom, hogy sok félreértés adódott, ami többek között a törvényjavaslat elég bonyolult jogászi megfogalmazására is visszavezethető. Ezért szükségesnek tartom megismételni a jelenlegi törvény idevonatkozó rendelkezését, és azzal szembeállítani a javaslatban foglalt új szabályozást. 1952 óta a családjogi törvény — előzetes gyámhatósági engedély alapján — elvileg megengedi a 12. életévüket betöltött, de a 18. életévüket még el nem érő állampolgárok házasságkötését. Az említett szabályozás a Polgári Törvénykönyv azon rendelkezéséhez kapcsolódott, amely szerint a 12—18 év közötti állampolgárok korlátozottan cselekvőképes kiskorúaknák minősülnek. Ezért kellett előírni a gyámhatósági előzetes engedélyt. Természetesen senki sem pártolta — most sem pártoljuk — az olyan korú fiúk vagy leányok házasságikötését, akik a gyermekkor határát alig haladták túl. E fiatalok tudata, felelősségérzete, érzelmeik ingadozása és anyagi körülményei sem olyanok, hogy felelősséggel családot alapítsanak. Gyámhatóságaink — nagyon helyesen és indokoltan — csak igen kivételes esetben adtak ilyen házasságkötési engedélyt. Így például 1972ben egyetlen 14 és 15 éves fiú sem kapott enge1974. április 24-én, szerdán 1844 délyt, az ugyanilyen korban levő leányok közül is csak 42, illetve 364. A 16 és 17 éves fiúk közül 19, illetőleg 132, a leányok közül pedig 2529, illetve 5506 kapott engedélyt. Ez utóbbi számok nyilvánvalóan összefüggnek a leányok korábbi biológiai érettségével, de azzal a társadalmunkban — különösen falun — vallott felfogással is, amely szerint a 16—17 éves leányok már „eladósorban vannak". Ha pedig az összes, általam ismertetett statisztikai adatot összeadjuk, különösen pedig a 16 év alattiak számát nézzük, és öszszehasonlítjuk az 1972-iben összeházasodott körülbelül 200 000 férfival és nővel, igazán elenyésző százalékarányt kapunk. A kormány az elmondott tényeket is mérlegelte, amikor a törvényjavaslatot kidolgozta. A problémát sokoldalúan megvitatta az Országgyűlés szociális és egészségügyi, valamint jogi bizottsága is. Az ott elhangzott — és a házasságkötési korhatár megállapítására Vonatkozó észrevételeket — ígéretünkhöz híven — a kormány ismételten megfontolta. Arra az álláspontra jutott, hogy a benyújtott törvényjavaslat idevonatkozó 10. paragrafusát a következők szerint fogalmazza meg: „(1) Házasságot köthet az a férfi, aki a 18. és az a nő, aki a 16. életévét betöltötte. (2) A tizennyolcadik életévét be nem töltött férfi és a tizenhatodik életévét be nem töltött nő csak a gyámhatóság előzetes engedélyével köthet házasságot. (3) A gyámhatóság a házasságkötésre kivételesen indokolt esetben és csak akkor adhat engedélyt, ha a házasuló az (1) bekezdésben megjelölt életkornál legfeljebb két évvel fiatalabb. (4) Az engedély megadásáról vagy megtagadásáról a gyámhatóság a szülő (törvényes képviselő) meghallgatása után határoz. (5) Érvénytelen az a házasság, amelyet a házasuló a gyámhatóság engedélye nélkül vagy a (3) bekezdésben megjelölt életkor elérése előtt kötött." A javaslatot megtárgyalta és elfogadta az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint a szociális és egészségügyi bizottsága. A 10. §-ra vonatkozó új javaslat szükségessé teszi a 15. §., valamint az indokolás értelemszerű módosítását is. A javasolt rendelkezések előterjesztésénél a kormány abból indult ki, hogy a házasságkötések általános korhatára férfiaknál a betöltött 18., a nőknél a betöltött 16. életév legyen. Ezt az elhatározást alátámasztják azok a statisztikai adatok is, amelyek szerint a gyámhatóságok a 16—18. év közötti leányok házasságkötését 97 százalékban engedélyezték. A javaslatot indokolják az élettapasztalatok is, amelyek szerint a 16. életévüket betöltött nők érettek a házasságra. A javaslat azonban kivételesen indokolt esetben lehetővé kívánja tenni az említett általános szabálytól való eltérést. Ezért felhatalmazza a gyámhatóságokat, hogy az általánosan megállapított korhatártól legfeljebb két évvel eltérhessenek. A kormány pedig majd gondoskodik róla, hogy a gyámhatóságok a szülők előzetes meghallgatása után szigorú mércét alkalmazzanak a tekintetben, hogy kinek adják meg az en-