Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-24

1817 Az Országgyűlés 24. ülése, 1973. december 20-án, csütörtökön 1818 ezek szervező erejéről — ami nagyon fontos — és a vezetők felelősségéről. Ezt a kettőt a jövő évi gazdasági munkában jól össze kell kapcsolni. Ahogy tavaly Kollár elvtárs ígéretét regisztráltuk, úgy most a tényeket még inkább jóleső érzéssel hallgattuk. Káli elvtárs mondta, hogy nemcsak az egyénnek vannak igényei a társadalommal szemben, hanem a társadalomnak a társadalom tagjaival szemben is. Nagyon figyelemre méltó az is, amit Sümegi elvtárs mondott, hogy nem mindig a rendelkezésre álló anyagi eszközök, hanem a társadalmi, a helyi, a városi összefogás az, amivel egy-egy problémát meg lehet oldani. Jó lenne, ha ezek az ilyen jellegű megnyilatkozások az egész év folyamán mindannyiunk munkájában egyre többet visszacsengenének és nem felejtődnének el. A határozat számára azt tudom kijelenteni, tisztelt Elnök Elvtárs, hogy a törvényjavaslat előadója által egyetlenegy konkrét módosító javaslat érkezett a kormányhoz. Nevezetesen, hogy a szakmunkásképző intézeteknél a sport, a kulturális, tehát a testnevelési és a művelődési célokra szánt összegeket 20 millió forinttal emeljük fel azon előirányzatokon túl, ami rögzítve lett. A kormány a kérdést megvizsgálta és a javaslatot elfogadja. Ügy gondoljuk, hogy a törvényjavaslat 14. paragrafusában a kormánynak a végrehajtás számára adott felhatalmazás keretében ezt az összeget közvetlenül a költségvetési év elején a tartalékból ezen intézményeknek biztosítani tudjuk. Ezért kérhetem azt a tisztelt Országgyűléstől a kormány nevében, hogy a törvényjavaslatot módosítás nélkül fogadja el. Köszönöm a vitában elhangzott észrevételeket, a törvényjavaslat iránt tanúsított figyelmet. Engedjék meg, hogy a Kormány nevében a következő esztendőben sok sikert, jó egészséget kívánjak. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. A terv- és költségvetési bizottság előadója az állami költségvetés végösszegének érintetlenül hagyása mellett a szakmunkásképző intézetek kulturális és sportbeszerzéseinek céljaira további 20 millió forintot javasol a költségvetési tartalék terhére. A javaslattal — mint hallottuk — a pénzügyminiszter elvtárs is egyetértett. Kérdem az Országgyűlést, hogy a Magyar Népköztársaság 1974. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben eredeti, végösszegével, a terv- és költségvetési bizottság előadója által előterjesztett javaslattal elfogadja-e? Aki igen, kérem kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem.) Kimondom a határozatot: Az Országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1974. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben, a beterjesztett eredeti végösszegével, a terv- és költségvetési bizottság javaslatával egyhangúlag elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! A napirend szerint áttérünk az interpellációkra. Következik dr. Baskay Tóth Bertalan képviselőtársunk interpellációja az aszódi üzemanyagtöltő állomás építése tárgyában a nehézipari miniszterhez. Dr. BASKAY TÓTH BERTALAN: Tisztelt Országgyűlés! Aszód nagyközség főterén a Műemlékvédelmi Felügyelőség felügyelete alatt álló részhez közel, a 3-as számú főútvonal és a balassagyarmati út elágazásánál egy bisztró és egy vendéglő előtt járdaszélességnyi távolságra két méterre van az öreg benzinkút. Mi aszódiak régről látjuk ennek a lehetetlenségét. Elmondom, hogy közigazgatásilag a három község már egyesült, tehát belátható időn belül — természetesen évtizedekben számítva — várossá is leszünk. Ennek megfelelően igyekszünk magunkat előkészíteni. Ennek a töltőállomásnak az építése, tisztelt Országgyűlés 1955-ben kezdődött, tehát 18 éve van folyamatban. Nem kívánok arról beszélni, hogy micsoda szerencsétlen negatívumok találkozása folytán 18 év alatt nem sokra mentünk. Én, mindenesetre, amikor az aszódi választókerületbe kerültem, próbáltam ezt a kérdést megoldani és 1969-ben dr. Lévárdi Ferenc akkori nehézipari miniszterhez fordultam. A kezeim között levő eredeti levél szerint Lévárdi, volt miniszter elvtárs, arról tájékoztatott, hogy „A III. ötéves hálózatfejlesztési tervben előirányzott 325 töltőállomás előreláthatóan csak mintegy 50 százalékban valósul meg." Nem akarom végig folytatni, csak a mondat utolsó részét olvasom: „...Aszód községben a IV. ötéves terv közepére építhetünk új töltőállomást. Elvtársi üdvözlettel dr. Lévárdi." (Derültség.) Megvártuk a IV. ötéves terv közepét, nem történt semmi. Az idén dr. Szekér Gyula nehézirjari miniszter elvtárshoz fordultam. (Derültség.) Szekér elvtárs a következőkről tájékoztatott — szintén az eredeti levélből citálnék —: „Az ÁFOR — az Ásványolajforgailmi Vállalat — eredeti beruházási tervében szerepelt Aszód megépítése." Többek között írja Szekér miniszter elvtárs, hogy ez mi miatt maradt ki. Most folytatnám tovább és az ő hozzám intézett levelének utolsó négy sorát olvasom: „Tekintettel arra, hogy a legutóbbi kormányhatározat kapcsán az ÁFOR vállalat beruházási keretei megemelkedtek, ismételten tervbe vették az aszódi töltőállomás 1974. október l-ig történő megvalósítását." Annak idején ezt személyesen megköszöntem Szekér miniszter elvtársnak és végeredményben mind választóim, mind magam — megmondom őszintén — nagyon nagy megnyugvással vettük tudomásul, mert tessék elhinni, legyen az akár panasznap, akár tanácsi, megyei tanácsi, képviselői fogadónap, ezt min; dig fel-felhozogatják nekünk. Most mi történik ez év októberében? Mu; tatják nekem, a tanácsnál: Aszód nagyközség tanácsa vb. első fokú építési hatóságához érkezik egy megkeresés az ÁFOR-tól, az Ásványolajforgalmi Vállalattól. Dátum; Budapest, 1973.