Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.
Ülésnapok - 1971-24
1803 Az Országgyűlés 24. ülése, 1973. december 20-án, csütörtökön 1804 tervtől, amelyek a város általános fejlődése mellett szükségesek volnának. Felméréseink szerint Debrecen kereskedelmi ellátottsága jóval alul maradt, a többi kiemelt városhoz képest pedig nálunk a legmagasabb az egy négyzetméter bolti alapterületre jutó évi eladási forgalom, ugyanakkor legkisebb az ezer lakosra jutó bolti alapterület. Nem jobb a helyzet az 1000 lakosra jutó bolti dolgozók számában sem, mert alig haladja meg a 17,5 főt. A városok rekonstrukciója, a központok kialakítása, korszerűsítése együtt kell járjon a kereskedelmi hálózat, üzletek együttes kialakításával, de az ehhez szükséges anyagiak a többféle kereskedelmi szerv lehetőségeit is figyelembe véve, azonos mértékben nem állnak rendelkezésre. Nagy gondunk Debrecen városközpontjában épülő iparcikk-áruház és a központi piac, valamint a hozzá kapcsolódó üzletek megépítése, mert elegendő pénzösszeg még ma sem áll rendelkezésünkre. A megyei és városi tanács maximális erőfeszítést tesz a fejlesztést illetően. Elismeréssel kell szólnunk a Belkereskedelmi Minisztérium törekvéseinkkel szemben megnyilvánuló támogatásáról. Sajnos, a két nagyberuházásunkban elakadtunk, városunk dolgozói nagyon hálásak lennének miniszter elvtársnak és az illetékes főhatóságoknak, ha egy kicsit jobban ránk irányítanák most figyelmüket. Élesen jelentkeznek a fejlesztési gondok a vendéglátóiparban, ahol magas az eszközigény, egy-egy korszerű üzlet létesítése, felszerelése jóval többe kerül, mint egy kereskedelmi üzlet. Gondolok itt önkiszolgáló étteremre, bisztróra, amivel a gazdaságosság mértéke viszonylag alacsony, kevés a vállalkozói kedv. A vendéglátóipar jelen forgalma, gazdasági eredménye nem növekszik, vagy az átlag alatt van. Nem növekedtek a vállalati fejlesztési alapok sem, a beruházások, a fejlesztések eszközigénye viszont drágult. A vendéglátóiparral szemben megnövekedett igények és annak kulturáltabb kielégítése céljából felül kellene vizsgálni, hogy nem túlzott mértékű-e az állami elvonás. Pár szót kívánok szólni az üzlettelepítés e koncentrált megvalósításáról. A városokban és a falvakban egyre több ABC-áruházat építünk, területi elhelyezésükkor a lakosság, a vállalat, a népgazdaság érdekeit szem előtt tartva. Az új áruház azért előnyös, mert benne kulturáltabbá válik a kereskedelmi tevékenység, a lakosság kulturált kiszolgálása és a választékosabb áru egy helyen történő megvásárlása. Előfordul olyan eset is, hogy az új áruház belépésével nem szüntetjük meg a körülötte levő elavult, korszerűtlen, a kulturált kiszolgálás minimális feltételeit sem biztosító és az új áruház gazdaságosságát is rontó szatócsboltokat. Kérem a miniszter elvtársat, vizsgáltassa meg az említett probléma előfordulásának nagyságát, és tegyünk olyan intézkedést, hogy a kicsinyes pillanatnyi igények, szubjektív vélemények vagy elvtelen kapcsolatok ne vezessenek az elavult fenntartására, az új létesítmények rovására. Javaslom a belkereskedelmi miniszter elvtársnak, tegye megfontolás tárgyává, hogy dolgozzunk ki egy belkereskedelem-politikai koncepciót, amely revízió alá venné kereskedelmi tevékenységünket, s amely hosszú távon biztosítaná a még hatékonyabb előrelépést. Gondolok itt a közlekedéspoütikai koncepcióhoz hasonlóra. Ez természetesen valamennyi, a lakosság szolgálatában, ellátásában részt vevő kereskedelmi szerv együttműködését igényli. Tisztelt Országgyűlés! A kereskedelem, a közlekedés, a vasút szoros munkakapcsolatban vannak egymással. Együttműködésüket sok szép eredmény igazolja. Mégis említek egy zavaró jelenséget, amelyet a két tárca felső szintű vezetői kiküszöbölhetnek. Köztudott a vasúti teherkocsi-állomány szűkös volta, annak ellenére, hogy ezen kormányszintű intézkedésekkel próbálunk segíteni. A kocsihiányunkat enyhíteni lehetne, ha a ki- és berakásokat gyorsabbá tudnánk tenni. A vasútigazgatóságunk területén főként a nagykereskedelmi vállalattal szemben vannak komoly igények, elvárások (vas, textil) abban, hogy szombaton és vasárnap nem fogadják az árut. Inkább vállalják a kocsiálláspénz fizetését, mint a munkaerő megfizetését. Mert az utóbbi bértúllépéshez vezethet, a számlafizetés viszont nem. Még mindig jelentősek a kocsiállások, az eredmények ellenére. Az 1973. III. negyedében Debrecen állomáson a Gabonafelvásárló "Vállalat 621 kocsit kezelt, ebből 227 darabot késetten, amelyért fizetett ugyan 434 ezer forintot, de ezzel még nem lesz több kocsi, sőt az áru sem került gyorsabban a fogyasztókhoz. A késedelmes rakodás alól nem kivételek a megyei TÜZÉP-ek, a fafeldolgozó vállalatok sem. Az elmúlt hét ^közepén 60—30 normál kocsi várt diszpozíció hiánya miatt. Ezek a problémák rendezésre várnáik, mert ez nemcsak debreceni, vagy megyei, hanem országos, illetve a többi igazgatóság területén is fellelhető probléma és gond. Kérem a két tárca minisztereit, segítsék az említett probléma megoldását. Még egy problémát említek. A kereskedelem dolgozói fegyelmezett munkájukkal járulnak hozzá a társadalmi tulajdon megfelelő védelméhez. Ügy ítélem meg, hogy a kereskedelem területén is egyre csökkenő tendenciát mutat a visszaélések száma. Mégis a társadalmi ellenőrökkel, a városi, megyei népi ellenőrzés dolgozóival való konzultálás arra figyelmeztetett, hogy felvessek egy megoldásra váró problémát. Ez pedig a leltári többleteket érinti. Mert ha olyan súlyos dolognak nem is tartjuk, mint a hiányt, végső soron mégis politikai jelentősége van. A leltári többletek adódhatnak többek között a leltárfelvételek elhanyagolásából, szakmai hozzáértés hiányából fakadó rossz számolásból, szándékos túlszámolásból, vagy különböző ármanipulációkból. Betekintésem során mindegyikkel találkoztam. Tapasztalataink szerint a rendellenességek elsősorban a szövetkezeteknél, ÁFÉSZ-eknél, kisebb mértékben állami vállalatoknál fordulnak elő. Ebből következik, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium, valamint az illetékes szervek jobban követeljék