Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-24

1787 Az Országgyűlés 24. ülése, 1973. december 20-án, csütörtökön 1788 — a MÉM-keret terhére történő megvalósítás esetén — jelentősen lecsökken az egyébként feltétel nélkül beköthető üzemek részaránya. A fontossági sorrendet azonban természetesen befolyásolja az 5—10 millió forintos szárítóüzem vagy egy kisebb kapacitással üzemelő telep, amelynek a major energiaellátását kell biztosítania. 1973. évben a szárító létesítmények bekötésére év közben történt pénzügyi intézkedés. A keresztmetszetcserék finanszírozására, a mezőgazdasági villamosításokra biztosított állami támogatási keret kevés. Az áramszolgáltató vállalat a szükséges energiát csak akkor tudja biztosítani, ha saját fejlesztési alapján felül a mezőgazdaság érdekében szükséges keresztmetszet növelésére a meglevő hálózat korszerűsítéséhez pénzügyi fedezetet kap vagy a MÉM-től vagy a NIM-től. A termelésfejlesztést elhatározó üzem szempontjából mellékes, hogy melyik tárca illetékes a szükséges villamosítási beruházás pénzügyi fedezetének biztosítására, az azonban már nem közömbös, hogy a jelentős anyagi áldozatokkal megvalósítandó, létesítendő hálózat termelésbe állítása mikor történik meg. Tisztelt Országgyűlés! Másik gondunk a megye belvízrendezettségével kapcsolatos. Köztudott, hogy Bács-Kiskun megye mezőgazdasági termelésének adottságai rendkívül változóak. Szélsőséges a megye időjárása és talaj adottsága is. A mezőgazdasági területnek több mint a felét homoktalajok teszik ki, és ezen belül jelentős a futóhomok aránya. A termelés eredményességét kedvezőtlenül befolyásolja a homokhátsági területek nyugati szélén található jelentős szikes terület is. Az elmondottakból következik, hogy a megye szövetkezetei és állami gazdaságai a homokés a szikes területeken gazdálkodnak. Innen származik a megye mezőgazdasági termelésében kiemelkedő szerepet játszó kertészeti termékeknek a zöme, amelynek jelentős része a belső ellátási igény mellett exportra kerül. Az állattenyésztés takarmányellátásának jelentős hányadát gyenge adottságú területeken kell biztosítani. E területeken egyes években a belvíz, más években viszont az aszály sújtja az itt működő szövetkezeteket. A tapasztalatok bizonyítják, hogy a mezőgazdasági hozamok belvízrendezéssel, az öntözés megszervezésével és talajjavítással jelentősen növelhetők. Számításaink szerint itt térülnek meg a leggyorsabban és a leghatékonyabban a különböző meliorációs ráfordítások. A megye a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium segítségével kidolgozta a homokhátsági termelési körzet komplex tanulmánytervét. E terv 467 000 hektár területet érint, és a lehetőségekből kiindulva meghatározza a fejlesztés irányát, módját, a legszükségesebb beruházásokat. Foglalkozik a meliorációs műszaki és agronómiai feladatokkal. Tartalmazza azolk költségigényét és foglalkozik a gazdaságosság kérdéseivel. Végső célként egy átfogó termelésfejlesztési koncepciót ad 1985-ig, a jelenlegi termelési struktúra megbontása nélkül. A fejlesztés első ütemeként Alpárnyárlőrinc mintegy 20 ezer holdas területén tervezzük elvégzését. A komplex munka 120 millió forintot képvisel, amelynek megvalósítását a negyedik ötéves terv hátralevő és az ötödik ötéves terv első évében tervezzük. Az átfogó hasznosítási programba beépítettük a zöldségtermesztés korszerűsítésével, a szőlő és gyümölcs korszerűsítésével, fejlesztésével, valamint a szarvasmarha és a sertés fejlesztésével kapcsolatos megyei programokat, valamint ehhez kapcsolva a rét-, legelőgazdálkodás korszerűsítési feladatait. A jelenleg rendelkezésre álló meliorációs keretek azonban csak a tervezett korszerűsítésfejlesztés megvalósításának kis hányadára elegendők. Egyedül a kormányprogramok megvalósításához kapcsolódó keretigényünk évenként mintegy 70 millió forint. A rét- és legelőgazdálkodási feladatok megvalósításához szükséges támogatási igényünk pedig évi 10 millió forintot tesz ki. A jelenlegi lehetőségek azonban az igényeknek alig egyharmadát fedezik. Tekintettel arra, hogy ez a probléma 170 szövetkezet és 7 állami gazdaság gazdálkodását nehezíti, kérem az illetékes minisztériumokat, valamint a szaktárcákat, hogy gondjaink megoldásában fokozottan támogassanak bennünket, mert a mezőgazdaság termeli meg a létfenntartáshoz szükséges nyersanyagok nagyobb részét. Köszönöm türelmüket. ELNÖK: Szólásra következik Fodor Istvánné képviselőtársunk. FODOR ISTVÁNNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Ügy érzem, hogy a törvényjavaslat, valamint a pénzügyminiszteri expozé a terv- és költségvetési bizottság előterjesztésének számszerű irányzatai a szocialista humánum kifejezői. Hiszen a dolgozó ember iránti tisztelet, az ember javáról, sokoldalú fejlődésünkről, a társadalmi élet kedvező feltételeinek megteremtéséről való gondoskodást tükrözi. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a lakossági igények jobban nőnek a központi költségvetés által nyújtható lehetőségeknél, így fokozatos mértékben szükséges a helyi erőforrások jobb kihasználására való törekvés. Választóim megbízásából éppen ezért szólnék a tanácsi fejlesztési alap helyi forrását képező községfejlesztési hozzájárulásról. Júliusi ülésszakunkon Bencsik elvtárs is szót ejtett erről, amikor a választásokat summásan értékelte. Akkor úgy éreztem, mintha az én választókerületemben megfogalmazott felszólalásoknak adna hangot. Hiszen a községfejlesztési hozzájárulás kivetési módja úgy, ahogy az jelenleg van, területileg bizonyos fokú igazságtalanság látszatát veti fel. Különösen az idős termelőszövetkezeti tagok nem tartják a mai megoldást igazságosnak. Egyikük közülük a falugyűlésen elmondta, hogy az ő havi jövedelme másodmagára 700—800 forint. Öreg falusi házban lakik a feleségével. Mivel mindketten betegesek, még a háztáji megművelése is növeli kiadásaikat. De szó nélkül megfizeti a 300 forint hozzájárulást, mert tanácstag is és tudja, mi a kötelessége. Azt azonban már nem tartja helyénvalónak, hogy a