Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.
Ülésnapok - 1971-24
1765 Az Országgyűlés 24. ülése, 1973. december 20-án, csütörtökön 1766 dasági termelés dinamikusan növekszik. A növénytermesztési ágazaton belül 1960-hoz képest néhány fő termékből, így kukoricából és gabonából, csaknem megkétszereződtek a termésátlagok. Nyilvánvaló, hogy a növekvő termékmennyiség mind a termelésben, mind a felhasználásban egyre több energiát, elsősorban villamos-energiát igényel. Az állattenyésztés területén Somogy megyében az elmúlt három évben 34 szakosított telep kezdte meg működését, jelenleg is rekonstrukció folyik mintegy 20 állattartó telepen. Az elmúlt három évben megépült 67 nagy kapacitású szárítóberendezés. A tervidőszak hátralevő időszakában további 16 nagyüzemi szarvasmarhatelepet létesítenek és várhatóan üzembe helyeznek 20 szárítóberendezést. Mindez a mezőgazdaság villamosenergiaigényeinek dinamikus növekedését jelzi megyénkben és országosan is. A mezőgazdaság villamosenergia-ellátása évről évre nagyobb gondot jelent az országos főhatóságoknak, a megyei szerveknek és közvetlenül a felhasználó üzemeknek is. Ismereteink szerint a mezőgazdasági nagyüzemek évenkénti vezeték-, transzformátorállomás- és transzformátor-igényének országosan is és megyénkben is mindössze 40—45 százalékát lehet kielégíteni. 1971-ben 23 jogos igényből 13^at, 19724>en 19 igényből 8-at, 1973-ban 17-ből ugyancsak 8 igényt lehetett kielégíteni Somogy megyében. A keretek szűk volta rendkívül súlyosan érinti az elkövetkező években általában a mezőgazdasági üzemeket, de különösen a szakosított szarvasmarhatelepek, a nagy kapacitású szárítók és keverőüzemek működtetését. A jelenlegi viszonyok között energiával való ellátásunk nem biztosítható. Ennek súlyosságát — azt hiszem — nem kell bővebben kifejtenem. A mezőgazdasági üzemek és egyéb felhasználók gondjait növeli a mögöttes vezetékek szűk keresztmetszete is. Több helyen azért nem lehet az igényeket kielégíteni, mert a mögöttes hálózat nem bír el több fogyasztót, tehát ez is cserére szorul. Az illetékes főhatóságok ezeket az igényeket sem tudják kielégíteni. 4 Egyre több problémát jelent a mezőgazdasági ágazatban a bekötőút^gények nem megfelelő kielégítése is. A negyedik ötéves terv elmúlt éveiben általában az igényeknek csak 40 százaléka került kielégítésre. 1971-ben 21 kilométer, 1972-ben 19,8, 1973-ban 17,5 kilométer bekötőút épült megyénkben, tehát minden évben folyamatosan csökkent a lehetőség. A negyedik ötéves tervben megtervezett mezőgazdasági bekötőút-építés, amely lényegesen kevesebb volt, mint az igény, várhatóan 60—70 százalékban valósul meg. Ez ideig évről évre rövidebb, csupán 500—1500 méter hosszú bekötőút-igények és a szakosított telepek igényei kerültek kielégítésre. Arra lehetőség sem volt, hogy négy-öt kilométeres utakat építsünk, mert ez • a megye keretének egyharmadát jelentette volna. Pedig az üzemi koncentráció, a szállítandó termékek mennyiségének növekedése, az utakra terelt szállítás egyre inkább jelzi az ilyen igények kielégítésének indokoltságát. Másrészt a közlekedésfejlesztési koncepcióban tervezett vasútvonal-megszüntetések, illetve a közúti teherforgalom-növekedés ugyancsak növeli a gondokat. Ha a bekötőút-építés üteme nem növekszik, az üzemek egy része a szállítások vonatkozásában szinte kilátástalan helyzetbe kerül. Javasolom, hogy a kormány vizsgálja meg a jelenlegi helyzetet, és ha lehetséges, már a jövő évi, de a következő évek állami költségvetésében is biztosítson az illetékes tárcáknak nagyobb célcsoportos lehetőségeket az energiaés útigények kielégítésére. Az 1974. évi költségvetést elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Palkó Sándor képviselőtársunk következik szólásra. PALKÓ SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Megszoktuk, hogy hazánk költségvetése megalapozott, körültekintő, gondos előkészítő munka eredménye. Az 1974. évi költségvetést is ilyennek tartom. Eleve kijelentem tehát, hogy a benyújtott törvényjavaslattal egyetértek. Mégis engedtessék meg néhány észrevételt tennem. Baranya megye, amelynek képviselője vagyok, két fontos energiahordozónak, a fekete szénnek és az uránércnek a lelőhelye. A bányászkodás tehát meghatározója a megye ipari struktúrájának, hiszen az ipari termelés több mint 50 százalékát teszi ki. A szenet azonban gyakran halljuk úgy emlegetni, mint a múlt energiaforrását. Az uránércé a jövő, ha nem is tisztázódtak még teljes egészében a rentabilitás, a szénből nyert villamos energiánál olcsóbban termelhető energianyerési módszerek. A jelen fő energiaforrása a kőolaj és a földgáz. Ezekben a hetekben látnunk kellett ugyan, hogy az ásványolaj ezenkívül fontos stratégiai nyersanyaggá lett, sőt — mint a miniszteri expozéban is hallottuk — világméretekben terjedő tőkés spekulációs eszközzé is, Mi, magyarok, szerencsére alig érezzük a mesterségesen keltett kőoíajválság hátrányos következményeit, ugyanakkor, amikor a magukat sebezhetetlennek hirdető tőkés nagyhatalmak fogyasztási korlátozásokra kényszerülnek. Pártunk és kormányunk őszinte, nyílt, testvéri kapcsolatokat épített ki és ápol szüntelenül a Szovjetunióval. S íme a Barátság nevet viselő olajvezeték is a testvériség megbízható kapcsolatának bizonyult. Ennek köszönhető, hogy szinte teljesen mentesülünk az olajgondoktól. De csak szinte. Az olajtüzelés például a háztartásokban közkedveltté vált. A jó Ikereskedelmi propaganda következtében is országszerte gyorsabban növekszik a fűtőolajigény, mint az igények kielégítésének lehetősége. A ikülkeresikedelemre vár tehát ismét a többletigények más országokból történő kielégítésének feladata. Igaz, hogy ez nem jelentős mennyiség. A rohamosan emelkedő világpiaci kőolajárak mellett azonban ez sem túlságosan kívánatos. Hiszen maholnap ott tartunk, hogy a tőkéspiac olajárai kalóriában számolva is meghaladják a szénárakét. Nagvon egyetérI tek Tímár elvtársnak az energiakoncepcióval kapcsolatban eknondottaival és a többivel is.
