Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-23

•1741 Az Országgyűlés 23. ülése, 1973. december 19-én, szerdán 1742 Miután a vállalatok első vezetői és legtöbbször a második vezetői is minisztériumi kinevezési hatáskörbe tartoznak, azoknak helyettesei pedig vállalati hatáskörbe, kerestem az összefüggést a vállalati kádertartalék és a minisztériumi kinevezések között. És ismét a felettes szerv személyzeti főosztályához fordultam, kérve, hogy tájékoztassanak, általában milyen elképzeléseik vannak a vállalatok vezetését illetően az aktuálissá váló cseréknél. A legközvetlenebb időre tervezett változásoknál a legtöbb esetben konkrét elképzeléssel rendelkeztek. Közép- vagy hosszú távra vonatkozó kérdéseimre elmondták, hogy a kádertartalék a távlati műszaki elképzelések, a termékstruktúra váltás, és még sok egyéb függvénye, de személyekre lebontható terv még nem alakult ki. Hogy ez a rendkívüli fontosságú témakör ebben az egy vizsgált vonatkozásban sem. kellően rendezett sem minisztériumi, sem vállalati oldalon, azt talán érzékeltetni tudtam. Hogy gazdasági életünk szempontjából rendkívüli fontosságú, azt úgy gondolom nem kell bizonygatni. Tudom, nem könnyű feladat ez, hiszen olyan emberekről is szó esik, akik sokat tettek társadalmunk építéséért és az évek száma sem mindig meghatározó tényező, mert vannak öreg fiatalok és fiatal öregek is. De az idő megállíthatatlan, ezért az idősek megbecsülésével és a fiatalok kellő időben történő pozícióba állításával kell a jövőnket alakítanunk. Van jóképességű, rendszerünkben képzett és nevelt alsó- és középszintű vezető garnitúránk. A vezetésre való felkészítés sok tanulással együtt járó, bonyolult folyamat. Időben be kell vonni a vezetés minden szintjébe azt a szakembergárdát, amely a követelmény-rendszerünknek megfelel. Mindannyiunk érdeke, hogy a jövő kialakításánál azok is ott legyenek, akik a megvalósulás végbizonyítványát fogják évek múltán kiállítani. Az érdekeltek egyetértése és jó szándéka a minisztériumokban és a vállalatok vezetőinél megvan. Ismerjük és alkalmazni akarjuk a vezetőkkel szembeni hármas követelményrendszert. Ma még nem késtünk el, de várni sem lehet. Megfontoltan, körültekintően, de intézkedni kell, azzal az igényes felelősséggel, amivel magunknak és a jövő generációinak tartozunk. Tisztelt Országgyűlés! A második témakör, amiről beszélni kívánok : a népgazdaság és a vállalati exportérdek közti összhang kérdése. A két érdek egybeesése az ország fejlődésének egyik alapfeltétele. Ennek az összhangnak a fenntartása nemcsak népgazdasági, vagy vállalati érdek, hanem politikai jelentőségű is. Nem közömbös persze az, hogy az elvárt összhang fenntartásáért milyen intézkedéseket kell tenni, illetve ennek milyen ára van. Az esetleges zavaró momentumok kiküszöbölésére általános gyógyszerek nincsenek. Vagy vállalati oldalról, vagy lállami részről szüntethetők meg. Vállalati részről termelési, illetve gazdaságossági ellenintézkedéseikikel, a kormány részéről állami támogatással lehet az összhangot ismét megteremteni. Baj akkor van, ha az összhang megbomlása egy vállalat gazdasági mutatóinak romlásában, nyereségének csökkenésében fejeződdik ki. A mi országunk — s ezzel nem mondok újat — nagymértékű külkereskedelmi forgalma miatt rendkívül érzékeny a konjunkturális helyzetre és a piac értékítéletére. A szocialista országok egymás közti exportforgalmának egy része évekre rögzített áron történik, tehát az évek múlásával a cserearányok nem változnak, s népgazdasági szinten változatlan a gazdasági eredmény is. Előnytelen annak a vállalatnak a helyzete, amelynél a mozgó árrendszer oldaláról begyűrűző áremelkedést a szocialista export, illetve a belföldi fix árrendszer fogja fel. Előfordulhat, hogy egyes helyeken a kiegyensúlyozott termelési feltételek és korszerű termékek ellenére csökkenő lesz a vállalati eredmény. Akkor áll elő az a helyzet, amikor a vállalat érdekében be kell avatkozni, s helyre kell állítani a megbomlott összhangot. Szerencsés esetben a vállalat sorsát folyamatosan figyelemmel kísérve meg lehet állapítani a közbeavatkozás időpontját, és nem romlik odáig a helyzet, hogy gazdaságtalanná válik a termelés, és a nyereség csökkenését a kollektíva egy része úgy értelmezi, hogy annak oka a hosszú távra lekötött államközi szerződés. Ilyen esetekben szakadhat el a vállalati érdek a népgazdasági érdéktői és ilyen eseteikre kell találni egy rugalmasan működő közgazdasági összekötő rendszert, ami a két ármechanizmus között kapcsolatot teremt és nem enged kedvezőtlen vállalati légkört kialakulni. El kell tudnunk választani azt, hogy mi várható el egy vállalattól a begyűrűző árak ellensúlyozására, és mikor kell és milyen mértékben belépni ár- vagy más támogatással népgazdasági érdekeink védelmében. Ez nem eseti, hanem folyamatos munkát igényel. A kettős árrendszer fenntartása a jelenlegi közgazdasági környezetben népgazdasági érdek. A kettő közötti kapcsolat megteremtése pedig össztársadalmi ügy. Egy ilyen folyamatos közgazdasági kapcsolatot kellene létrehozni a legjobban érintett nagyvállalatoknál. Ne csak az a két kategória létezzék, hogy gazdaságos vagy nem gazdaságos egy vállalat, hanem tudjuk azt is, hogy a gazdálkodó egység milyen szintet képvisel a népgazdaság értéktermelő folyamatában, s hol az ' a határ, ameddig érdemes az adott gyártmány támogatásával elmenni. A KGST-n belül a gyártásszakosodás, s ezzel a nagysorozatú, gazdaságos gyártásra való törekvés közös érdekünk. Előrehaladásával a jelenlegi árrendszerben egyre többször fogunk az elmondott problémával találkozni, már ma sem szabad tehát egyedi, elszigetelt jelenségként kezelni. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy felszólalásomat úgy értelmezze, hogy saját jövőnk problémáinak csökkentése érdekében hangzott el és a megoldások módját keresi. Az 1974. évi költségvetést az elmondottak figyelembe ajánlásával elfogadom és elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Javaslom, hogy mai ülésünket fejezzük be. Következő ülé75 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ