Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-23

1685 Az Országgyűlés 23. ülése, 1973. december 19-én, szerdán 1686 segíti, imás oldalról a lakosság részéről a hitelek iránti kedvet is élénkíti. Némelyeknél nemcsak a gyors jövedelemnövekedésre kell figyelemmel lennünk, hanem arra is, hogy a jövedelem indo­kolatlanul magas. A lakosság adóztatásának sza­bályozásában ezért a jövőben tovább haladunk azon az úton, amely a szocialista társadalom el­veiből fakadó igazságosabb jövedelemelosztást érvényesíti a gyakorlatban. A kormány az idén kötelezettséget vállalt arra, hogy a fogyasztói árszínvonal 3,6 százalék­nál nagyobb mértékben nem emelkedik, és ezt az ígéretet megtartottuk. Év közben kisebb ár­leszállításokat hajtottunk végre. Egyes, a lakos­ság ellátásához szükséges téli termékékből hiány mutatkozott, néhány cikket, például 10 000 vagon burgonyát importból szereztünk be. Az 1974. évi népgazdasági terv szerint a fo­gyasztói árszínvonal emelkedése nem haladja meg a 2 százalékot. A világpiacon éleződő inflá­ció miatt — mint említettem — ez csak úgy le­hetséges, ha a költségvetés az import drágulásá­nak túlnyomó részét közömbösíti. Ezt azonban nem lehet minden cikknél megtenni, és ezért számolni kell egyes, nem alapvető fogyasztási cikkeknél esetleg kisebb áremelkedéssel. A kormány 1974-ben is csökkenti néhány termék árát, főleg olyanokét, ahol új kapacitá­sok lépnek be, és ahol az alacsonyabb ár folytán az emelkedő keresletet is biztonsággal ki tudjuk elégíteni. Társadalompolitikai céljaink megvalósításá­val összhangban, fokozódik a társadalmi közös fogyasztás jelentősége. 12 százalékkal bővül a társadalombiztosítási ellátás, 9 százalékkal az ok­tatási, a közművelődési és a tudományos intéz­mények, 7 százalékkal az egészségügyi és a szo­ciális ellátás előirányzata. Beruházásokra ezen a területen 15,9 milliárd forint áll rendelkezés­re. A kulturális beruházások 17 százalékkal, az egészségügyiek 22 százalékkal haladják meg az előző évit. Társadalmunk szocialista vonásainak erősö­dése nemcsak megismétli a társadalmi közös fo­gyasztás iránti igényeket, hanem évről évre ma­gasabb szintre emeli őket. A magasabb színvonal, a társadalompolitikai feladatok megoldásának mind bonyolultabb követelményrendszere hosz­szabb távra kidolgozott, a pénzügyi szükségletet is mérlegelő programok alapján érhető el. Ez kel­lő támpontul szolgál az ésszerű rangsoroláshoz, a nem alapvető fejlesztési igények visszafogásá­hoz, a kevésbé jelentős feladatok esetleg csökke­nő mértékű finanszírozásához, azért, hogy a leg­fontosabb célok, az adott időszak döntő felada­tainak megoldása a legnagyobb előnyben része­sülhessen. A negyedik ötéves terv két legnagyobb szo­ciálpolitikai programja a népesedéspolitika és az idősekről történő gondoskodás. Ez utóbbiak te­kintetében 1974-ben is növeljük a társadalom­biztosítási kiadásokat, támogatjuk a szociális otthonok, klubok bővítését, a szociális segélyek kifizetését. De a régi nyugdíjrendszerből eredő problémák átfogó rendezését csak 1975-re ígér­hetjük. Ami a kormány népesedéspolitikáról szó­ló határozatát illeti, a népesség számának kívá­natos alakulása sokrétű feladat megoldását kö­veteli a társadalmi tudatformálástól az egészség­1 ügyi felvilágosításon át, egészen az anyagi ter­mészetű intézkedésekig. A jövőben a kormány által meghirdetettek végrehajtásaként 550 mil­lió forintot folyósítunk a költségvetésből a csa­ládi pótlék, 460 millió forintot a gyermekgondo­zási segély, 250 millió forintot az anyasági se­gély növelésére, és mintegy 100 millió forintot azért, mert a gyermekápolási táppénzt szélesebb körben lehet majd igénybe venni. A gyermekintézmény-hálózatot is olyan mér­tékben kell bővíteni, hogy a népesedéspolitikai intézkedések ne növeljék az amúgy is meglevő feszültségeket. Jövőre a gyermekgondozási se­gély és a bölcsődei ellátás a háromévesnél ki­sebb gyermekek felénél oldja meg az elhelyezé­sükkel, nevelésükkel járó gondokat. A 3—6 éves gyermekeknek majdnem 70 százaléka járhat óvo­dába. Ezek a lehetőségek még mindig nem elégsé­gesek, hiszen előnyeiket nem élvezheti vala­mennyi gyermek és család. A bölcsődék esetében négy év adataiból arra következtethetünk, hogy a tervidőszak első éveiben jelentkező lemaradás ellenére befogadóképességük végül is eléri a IV. ötéves tervben előirányzott mértéket. Az óvoda­építésnél tapasztalható széles körű társadalmi összefogás eredményeként az 1974-ben várható bővítésekkel együtt a teljes IV. ötéves terv elő­irányzatát már több mint 23 ezer férőhellyel meghaladjuk. Jöyőre megoldódik a tanácsoknak az a gondja is, hogy miből finanszírozzák a ter­ven felül létesített óvodai helyek fenntartását. Ehhez ugyanis több mint 100 millió forint külön állami hozzájárulást kapnak a költségvetésből. A gyermekintézmények.kérdéséhez még any­nyit tennék hozzá, hogy a törvényjavaslat módot nyújt arra, hogy 1974-ben a tanácsok e célra is átcsoportosíthassanak pénzeszközöket a költség­vetésből fejlesztési alapjaikba. Nehéz, hosszan tartó feladatra vállalkoztunk a közoktatás fejlesztési programjának kialakítá­sával és megvalósításával. A közoktatási rend­szer korszerűsítésével összhangban a közművelő­dés is előtérbe került, hiszen a tudás olyan hata­lom, amit nem elég megszerezni, de meg is kell őrizni, és meg is kell újítani azt. A kulturális élet és az oktatási rendszer általános fejlesztése mellett a következő esztendőkben ismét további minőségi javulást segítünk elő. 140 millió forint­tal támogatjuk az általános iskolák anyagi ellá­tási színvonalának emelését, a felszerelésben meglevő különbségek kiegyenlítését. A fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek továbbtanu­lására a folyó tanévben először 10 ezer ifjú szá­mára évi 2000—4000 forintos középiskolai tanul­mányi ösztöndíjat alapítottunk. Nagy a politikai és a társadalmi szerepe a tanácsi irányításba kerülő szakmunkásképzés­nek és a szakmunkásokat felsőfokú tanulmá­nyokra előkészítő tanfolyamoknak is, ami új ki­adási tétel a költségvetésben. A IV. ötéves tervben számított általános is­kolai tantermek várhatóan elkészülnek. Nem így az általános iskolai diákotthonok. Köztudott azonban, hogy a tanácsok saját tervükben több tanterem és kevesebb diákotthoni férőhely fej­lesztésről döntöttek a helyi igények változása

Next

/
Oldalképek
Tartalom