Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-22

1609 Az Országgyűlés 22. ülése, 1973. október 4-én, csütörtökön 1610 megfelelnek a szabatos törvény kellékeinek, hanem tartalmilag is szolgálják azokat a jogpolitikai célkitűzéseket, amelyeket a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa fogalmazott meg és amelyeknek alkotmányos szintű szabályozása az elmúlt évben valósult meg. A bizottsági vitában megállapítást nyert: a törvényjavaslatok jól tükrözik azt az alkotmányos gyakorlatot, törvényi formában, amelyet eddig is folytattunk, hasonlóan a többi szocialista ország idevágó gyakorlatához. A felszólalásokból kicsendült képviselőtársaim, bizottságunk azon meggyőződése, hogy nagyra értékelik a Minisztertanács és tagjainak sok fáradságot, hozzáértést és nagy felelősséget igénylő tevékenységét, és a beterjesztett törvényjavaslatoktól nem új helyzetet és újabb követelmények felállítását várják, hanem törvénybe iktatását a fennálló tényleges helyzetnek, és bizonyos értelemben e felelős munkaköröket betöltő vezetők munkájának törvényi formában történő elismerését is. Ismerjük valamennyien az állami kitüntetések és elismerések sorában a „miniszteri dicséretben" való részesítés intézményét. Biztosak vagyunk abban, hogy e törvények elfogadása és jó végrehajtása egyben azt fogja eredményezni, hogy a kormány és a miniszterek, akik egy-egy ágazat felelős vezetői, maguk is ilyen elismerésben fognak részesülni az Országgyűlés és főleg országunk lakossága által, végtére a kormány elnökét, helyetteseit, a minisztereket és az államtitkárokat is éppen olyan dolgozó embereknek kell tekinteni, akiket éppúgy megillet a dicséret és a bírálat, mint a többi dolgozót ebben az országban. A bizottságunk által beterjesztett módosító javaslat mindössze összhangba kívánja hozni a törvényjavaslat (1) és (3) paragrafusait, amikor az Országgyűlés jogosultságainál is ugyanazzal a szövegezéssel kíván élni, mint ezt teszi a törvényjavaslat az Elnöki Tanács esetében. Ezzel csupán esetleges félreértések elkerülését kívánja elérni, annak ellenére, hogy az eredeti szöveg értelmezése is elvezethet ugyanehhez az eredményhez. A bizottsági vitában további jogalkotásunkat is érintő, hasznos, gondolatébresztő megjegyzések hangzottak el. Tisztelt Országgyűlés! Miniszteri felelősség alatt általánosságban értik a minisztereknek hivatalos minőségben végzett cselekményeikért, intézkedéseikért az Országgyűlés irányában való felelősségét, Ez a felelősség két szempontból terhelheti a minisztereket: intézkedéseik törvényessége, jogszerűsége és intézkedéseik célszerűsége, alkalmassága szempontjából. A régi állam jogi elmélet az előbbit az úgynevezett jogi felelősség, az utóbbit pedig a politikai felelősség elnevezéssel illette. A jogi és a politikai felelősségnek ez az elméletben történt — és csak az elméletben történt — merev elválasztása is eredményezte 1949 előtt, hogy tulajdonképpen ez a felelősség fikció maradt, Éppen ezért csak a szocialista útra lépett államok alkotmányaiban valósul meg a politikai és a jogi felelősség egysége. Mi sohasem tagadtuk, és nem is tagadhatjuk azt a valóságot, hogy minden rendszerű államban a politika és a jog szoros kapcsolatban áll egymással. Áll ez különösen az államjogi viszonyokra, amelyeknek politikai tartalmát teljesen felesleges részletesen indokolni. A jogi formák és nézetek azonban a maguk összességében még az eljárás területén is közvetlenül politikai jelentőségűek. A jogi felelősségrevonás vagy az az alól való mentesítés eljárási kérdése is „teljes mértékben politikai kérdés". Emellett az eljárási jogszabályok nem csupán a politika megvalósításának eszközei. Maguk közvetlen kifejezői a megfelelő politika lényegének, meghatározott céljainak. Ezért a törvényjavaslatok figyelembe veszik, de természetesen nem ismétlik meg azokat az alkotmányos tételeket, amelyek a párt vezető szerepéről, a társadalmi mozgalmak, a társadalmi szervezetek közjogi helyzetéről szólnak. A törvényjavaslat nagyon helyesen nemcsak a felelősségről rendelkezik, hanem a Minisztertanács tagjai és az államtitkárok jogállásáról is, mert akit felelősség terhel, annak természetesen a jogait is garantálni kell, megfelelő hatásköri és szervezeti biztosítékok útján. A törvényjavaslat egyben igazolja annak a követelménynek a helyességét, hogy a. szocialista demokrácia fejlődésével együtt tovább kell fejlődniük a különböző felelősségi formáknak, sőt magának a felelősségi rendszernek is. > Maga a felelősség problémája nem egyedül a jog oldaláról közelíthető meg. A felelősség társadalmi, politikai és erkölcsi elemekből is áll. Meghatározó elemnek természetesen az államjogi felelősség esetében a politikai felelősséget tartjuk, de ennek a politikai felelősségnek az érvényre juttatása jelentős mértékben függ a jogi szabályozástól is. Pontosan ezt teszi az előttünk levő törvényjavaslat. Alkotmányunk idevonatkozó rendelkezéseit és a tárgyalt törvényjavaslatokat együtt nézve megállapíthatjuk: a Minisztertanács tagjai felelősségének érvényesülését olyan komoly jogi biztosítékok is alátámasztják, mint maga az a tény, hogy az Országgyűlés, illetve az Elnöki Tanács meghatározott funkciók betöltésére választja őket, ekként a Minisztertanácsban betöltött szerepüket is meghatározza, mégpedig azt lehetne mondani, hogy új módon. A törvényjavaslat ama intézkedését emelném ki, miszerint a Minisztertanács tagjai nemcsak az irányításuk alatt álló területet érintő, hanem az összkormányzati kérdésekben is javaslatot terjeszthetnek a Minisztertanács elé. Ebben egyrészt az úgynevezett kollektív felelősség jó értelemben vett felfogását látjuk, amely fogalmat közéletünkben oly sokszor félreértünk, másrészt pedig éppen e lehetőséggel élő, következetesebb gyakorlat megvalósítását célozza e vonatkozásában a törvényjavaslat, amikor kiemeli a testületi működésért való felelősséget is. De jogi biztosítéknak kell tekintenünk azt a tényt is, hogy az Országgyűlés a Minisztertanács egyes tagjait is beszámoltathatja munkájukról, valamint, hogy egyénileg is visszahívhatja tagjait. Helyeseljük a törvényjavaslatnak