Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-21

1589 Az Országgyűlés 21. ülése, 1973. június 15-én, pénteken 1590 gyen meg ott is, meg még jó néhány területen, nagyon nagy szükség van rá. A másik dolog pedig, amit itt a Népfront tevékenységével kapcsolatban hallottunk, hogy megvan a készség arra, hogy a városokban és községekben még több társadalmi munka legyen a települések fejlesztésére és a közös gondok megoldására. Ügy vélem, hogy a vitának ezek a momentumai olyanok, amelyek leginkább biztatnak arra nézve, hogy a következő évi költségvetésünk összeállításakor kevesebb legyen a gond, kevesebb a költségvetés hiánya, és még több olyan tennivalót építhessünk be a költségvetési előirányzatok közé, amelyek mindenkit megnyugvással töltenek el gazdasági, szociális és kulturális fejlődésünk előrehaladása tekintetében. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot változtatás nélkül fogadja el és szavazza meg. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. Kérem képviselőtársaimat, hogy akik az 1972. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben a benyújtott eredeti szövegben elfogadják, szíveskedjenek kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1972. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben a benyújtott eredeti szövegben egyhangúlag elfogadta. Napirendünk szerint áttérünk az interpellációra. Dr. Kaposvári Júlia képviselőtársunk interpellál az egészségügyi miniszterhez, valamint az építésügyi és városfejlesztési miniszterhez a kórházakban és egészségügyi intézményekben lakás céljára igénybe vett helyiségek felszabadítása tárgyában. Dr. Kaposvári Júlia képviselőtársunkat illeti a szó. DR. KAPOSVÁRI JÚLIA: Tisztelt miniszter elvtársak! Közismert, hogy a fővárosi kórházak és klinikák ágyfejlesztését többségében néhány, a közelmúltban átadott pavilon kivételével, a meglevő kórtermek egyszámának növelésével érték el. Ez egyebek között a meglevő zsúfoltságot tovább növelte. Ugyanakkor Budapesten a szolgálati lakásokat leszámítva, 156 család lakik a tanácsi felügyelet alá tartozó kórházakban és egyéb egészségügyi intézményekben, eredetileg nem lakás céljára kialakított helyiségekben. E helyiségek felszabadításával 152 teljes értékű kórházi ágy, 130 nővérotthoni hely, valamint több közvetlen gyógyítási célt szolgáló helyiség alakítható ki. A Semmelweis Orvostudományi Egyetemen további 40 lakás 1500 négyzetméter hasznos alapterületének felszabadítása körülbelül 180 új kórházi ágy és kiszolgáló helyiség kialakítását tenné lehetővé. Tudomásom szerint hasonló gondok az ország egyéb területein is vannak. Az említett helyzeten való változtatást, a korábbi években megkezdett kiköltöztetés folytatását, illetőleg befejezését véleményem szerint a 2/1971. építésügyi és pénzügyminiszteri együttes rendelet és az azt követő 61 695/1972es egészségügyi minisztériumi tájékoztató nem segítette elő. Tisztelettel megkérdezem a miniszter elvtársakat, mit kívánnak tenni azért, hogy e jelentős hasznos alapterületet elfoglaló lakások mielőbb az egészségügyi ellátás céljaira hasznosuljanak? ELNÖK: Az interpellációra az egészségügyi miniszter elvtárs válaszol az építésügyi és városfejlesztési miniszter elvtárs nevében is. Dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter elvtársat illeti a szó. DR. SZABÓ ZOLTÁN: Tisztelt Országgyűlés! Dr. Kaposvári Júlia képviselőtársnő interpellációjára, Bondor József elvtárs nevében is a következőkben szeretnék választ adni. Engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy előrebocsássam : a fekvőbeteg gyógyintézetek és a szociális intézmények működtetése, a bennük folyó betegellátás érdekében bizonyos számú és szükséges feladatkörben dolgozó műszaki alkalmazottra és orvosra, illetőleg ezek bentlakására mindenképpen szükség van. Azoknak a kiköltöztetése az elsődleges feladat tehát, akiknek bentlakása nem ezt a célt szolgálja, és akik közül sokan már nem is aktív egészségügyi dolgozók, vagy időközben munkahelyet változtattak, más, nemegyszer nem egészségügyi munkakörben dolgoznak. A minisztérium 1965-ben végzett felmérés szerint kereken 1100 olyan család lakott az egészségügyi és szociális intézményekben, akik ez utóbbi kategóriákba tartoztak. A kórházakban, egészségügyi intézményekben bentlakók nagyobb ütemű kiköltöztetése annak érdekében, hogy a felszabaduló helyiségeket kórházi kórtermi, laboratóriumi vagy egyéb célokra használhassuk fel, 1963-ban indult meg. Meggyorsította ezt a folyamatot 1966-ban a Gazdasági Bizottság állásfoglalása, amely lehetővé tette, hogy a kiköltözők költségvetési forrásból jelentősebb kiköltözési kártalanítást kaphassanak. 1966 és 1971 között ilyen módon kereken 11000 négyzetméter alapterületet lehetett felszabadítani és felhasználni hasznos célokra, ebből mintegy egynegyedét Budapesten. Az elmúlt két évben ez a folyamat országosan és a fővárosban is kétségtelenül lelassult. Közrejátszott ebben egyebek között az is, hogy a kiköltöztetés, vagy kiköltözés ma már gyakorlatilag csak lakás ellenszolgáltatása ellenében oldható meg. Éppen ezért annak érdekében, hogy a hasznosan felhasználható alapterületeket fel lehessen szabadítani, a Fővárosi Tanács elnökével a közelmúltban megállapodtunk, hogy évről évre meghatározott számú tanácsi bérlakást biztosít erre a célra, aminek pénzügyi fedezetét az előírások alapján a beruházási keretekből biztosítjuk. 67 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ