Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-21

1563 Az Országgyűlés 21. ülése, forintra emelkedett a dolgozók és alkalmazottak keresete. À kormányhatározat, amely az ipari munkások fizetésének emelését rendelte el, igen jó hatással volt a bőr- és cipőipari dolgozókra is, és úgy gondolom, hogy ez bizonyos alapot teremtett az előbb említett tervszerűbb és jobb munka végzésére, de csak átmenetileg. És egyáltalán nincs megoldva a bőr- és cipőipar jövője. Mondanivalómat azzal szeretném befejezni — remélem a Könnyűipari Minisztérium egyetért, amit befejezésül akarok mondani, mert az előbbivel nem biztos, hogy egyetért — hogy a bőr- és cipőipar rekonstrukcióját, elsősorban a cipőiparét tűzze napirendre. A Könnyűipari Minisztériurn pedig kapja meg azokat az anyagi feltételeket, amelyek a cipőipar tervszerűbb termelését és minőségét lesznek hivatva biztosítani. Illetékes szervek vizsgálják felül a cipőipar személyi jövedelmeit, dolgozzák ki az anyagellátás és kellékek biztosításának rendszerét, mennyiségi és minőségi választékának biztosítását. Figyeljék az illetékes szervek azokat az előbb elmondott adó- és más elvonási tényezőket, amelyek szerintem korrekcióra szorulnak, mert az elmondottak alapján a cipőipar sokféle kötöttség alapján végzi a munkáját, és ez a bőr- és cipőipar jövőjének biztosításához nélkülözhetetlen. Megítélésem szerint a bőr- és cipőiparnak csak a neve könnyűipari ágazat, a valóságban nagyon is nehéz munkát végeznek a dolgozók. Tisztelt Országgyűlés! Abban a reményben, hogy az elmondottak megvalósíthatók lesznek, a zárszámadást elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Molnár Béla képviselőtársunk. DR. MOLNÁR BÉLA: Tisztelt Országgyűlés! Az 1972. évi zárszámadási előterjesztésből megállapíthatjuk, hogy népgazdaságunk lényegében eredményesen teljesítette a törvénybe iktatott költségvetést. Vitathatatlan, hogy gondjaink, problémáink életünk különböző területein szép számmal mutatkoznak, de az is tény, hogy igényeinknek a gazdasági adottságunk szab határt. A zárszámadási vita nemcsak arra szolgál, hogy ellenőrizzük, teljesítettük-e az előirányzatokat, hanem arra is, hogy gazdálkodásunk múlt évi tapasztalatait, tanulságait levonjuk, elemezzük, és azokat már ez évben, de főleg a jövő évi költségvetésnél hasznosítsuk. Országunk fejlődésének a meghatározott pénzügyi keretek szabnak határt, ezért igen fontosnak tartom, hogy gazdasági életünkben feltárjunk minden olyan forrást, amely bővíti anyagi alapjainkat, és keressük azokat a formákat, módszereket, amelyek a rendelkezésre álló forintjaink hatékonyabb hasznosítását teszik lehetővé. Ilyen jellegűnek tartom a gazdasági vállalkozásokat. A gazdaságirányítási rendszerünk szellemében alkotott jogszabályok és a gazdasági környezet az elmúlt években jelentős mértékben fokozták a vállalkozási kedvet, egyes üzemeken belül, és üzemek között egyaránt. Gazdasági vezetőink közül sokan az önálló gazdálkodás )73. június 15-én, pénteken 1564 adta keretek között az anyagi és szellemi adottságok felhasználásával, kockázattal vállalkozásokat hajtottak végre. Ezzel nemcsak az adott üzem termelőtevékenységét fejlesztették, hanem a lakosság jobb ellátását is szolgálták. Azokban az esetekben, amikor egy-egy üzem vezetői elgondolásaikat saját erejükből nem tudják megvalósítani, keresték a társüzemek együttműködését és társulásokat hoztak létre. Az elmúlt néhány év tapasztalata igazolta, hogy a vállalkozások szükségesek és hasznosak. A vállalkozásokkal olyan helyi és népgazdasági igényeket elégítettek ki, amelyekre eddig megfelelő kapacitás egyébként nem volt, ugyanakkor lehetővé tették a szükséges alapok és eszközök koncentrálását. A mezőgazdaságban a vállalkozások a korszerű nagyüzemi technológiák bevezetését segítették, elsősorban a nagyobb eszközkoncentrációt igénylő termelési programok megvalósítását, mint például a baromfi-, a sertéstenyésztést, a kukorica, vagy zöldségtermesztést. A vállalkozások értékelései azt mutatják, hogy ezek többsége eredményesen működött, és a termelés bővítésének, a gazdasági hatékonyság növelésének jó eszköze. A vállalkozásoknak a mezőgazdaságban két típusát találjuk. Az egyik önálló jogi személyként működik, ezek a társulások közvetlenül a megrendelők igényeit elégítik ki, készletre általában nem termelnek. Ez a típusú társulás az elmúlt években dinamikusan fejlődött. Termelési értékük néhány év alatt háromszorosára, nyereségük, forgóeszköz állományuk pedig kétszeresére növekedett. A másik típusú társulás az egyszerű gazdasági együttműködés. Ezek elsősorban a mezőgazdasági termelést közvetlenül szolgálják, mivel a korszerű, iparszerű technológiák megvalósítására koncentrálják anyagi alapjukat. A mezőgazdasági termelés nagy eszközigényessége miatt is igen jelentősek ezek az együttműködések. Mindezek ismeretében figyeltem fel az előterjesztések egyik megállapítására, amely szerint a mezőgazdaságban a vállalkozások fejlődése lelassult, és hatásuk még mindig nem számottevő. Nézetem szerint érdemes megvizsgálni azokat az okokat, amelyek lassítják a vállalkozásokat, és kívánatos megtenni azokat az intézkedéseket, amelyek elősegíthetik a további kibontakozást. Általános vélemény, hogy a vállalkozói kedvet jelentősen csökkentik azok a szubjektív tényezők, amelyek e kérdés megítélésében találhatók. Egyik ilyen oknak tartom a vállalkozásokkal kapcsolatos olyan felfogást, amely bár helyesli és elfogadja a gazdasági tevékenységünkben e kategóriát, azt is tudomásul veszi, hogy a vállalkozás kockázattal jár, mégis sikertelenség esetén a vállalkozást felelőtlenségnek minősíti. Sajnos voltak felelőtlen kalandor próbálkozások is, de ezek nem jellemzők és általánosak. Nemcsak itt az Országgyűlésben, de más alkalommal is gyakran ösztönöztük gazdasági vezetőinket a kockázatvállalásra, a bátrabb vállalkozásokra. Mégis egy sikertelen vállalkozásnál a szükségesnél nagyobb mértékű vizsgálatok sorozatát kezdjük meg, és ezt tesszük mindannak tudatában, hogy a vállalkozás kockázattal jár, és nem minden esetben csak sikert